1025/H/1994. AB határozat

a Budapest Főváros XVI. kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete által a szociális rászorultság miatt nyújtható közgyógyellátásról alkotott 11/1993. (V. 11.) számú rendelet törvényellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XVI. kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete által a szociális rászorultság miatt nyújtható közgyógyellátásról alkotott 11/1993. (V. 11.) számú rendelet törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A köztársasági megbízott hivatalának vezetője - mivel a törvénysértés megszüntetésére irányuló felhívásával a képviselő-testület nem értett egyet - a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés b) pontja alapján indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a Budapest Főváros XVI. kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete által a szociális rászorultság miatt megállapítható közgyógyellátásról alkotott 11/1993. (V. 11.) sz. rendelet (a továbbiakban: Ör.) törvényességének felülvizsgálatát és a rendelet egészének megsemmisítését.

Indítványozó jogi álláspontja szerint az önkormányzat nem rendelkezett hatáskörrel ahhoz, hogy a rászorultságtól függő közgyógyellátási jogosultság megállapításának feltételeit rendeletében szabályozza. Ezt az álláspontját a következőkkel indokolja.

Az egyes szociális ellátási formákat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) szabályozza. Az Szt. pontosan meghatározza a szociális ellátások területén az önkormányzati rendeletalkotás körébe tartozó szabályozási tárgyakat. A 25. § (3) bekezdése értelmében az önkormányzat csak a rászorultságtól függő pénzbeli ellátások feltételeinek rendeleti szabályozására kapott felhatalmazást. A természetben nyújtott szociális ellátások tekintetében az önkormányzatnak nincs felhatalmazása arra, hogy az ellátás megállapításának feltételeit önkormányzati rendeletben szabályozza.

A természetben nyújtott szociális ellátások vonatkozásában az önkormányzat csak az Szt. 10. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az ott meghatározott eljárási kérdések szabályozására alkothat rendeletet.

Az indítvány kifejti azt is, hogy a rendelet 2. §-a és 4. §-a nem jogsértő, de azoknak önálló jogi tartalmuk nincs, szorosan összefüggenek a 3., 5., 6. §-okban törvénysértően megállapított rendelkezésekkel, ezért indítványozó álláspontja szerint a törvényesség helyreállítása csak az Ör. egészének megsemmisítésével lehetséges.

II.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem megalapozott.

A helyi önkormányzatok jogalkotási jogkörének terjedelmét az Alkotmány, illetőleg az Ötv. határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

"A helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül".

A 44/A. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy "a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal".

Az Ötv. 1. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a helyi önkormányzat - törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket.

Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik az önkormányzat jogalkotási hatásköréről, hogy a képviselő-testület önkormányzati rendeletet alkot a törvény által nem szabályozott társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására.

E rendelkezések alapján megállapítható, hogy ha törvény valamely feladat ellátását, hatáskör gyakorlását önkormányzati ügyként a helyi képviselő-testület feladat- és hatáskörébe utalja a képviselő-testületet a törvény keretei között - az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja, valamint az Ötv. 1. § (3) bekezdése alapján - az adott ügyre vonatkozó törvényi felhatalmazás nélkül is megilleti a szabályozás joga. Az önkormányzat e körben alkotott rendeletével szemben az Alkotmány, illetőleg az Ötv. azt a követelményt támasztja, hogy az nem lehet ellentétes törvénnyel, valamint más magasabb szintű jogszabállyal és nem terjeszkedhet túl a feladat ellátására, illetőleg hatáskör gyakorlására vonatkozóan a törvény által megállapított kereteken.

Mindezekre tekintettel az indítvány elbírálása során az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az Ör. a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe utalt önkormányzati ügyet szabályoz-e illetőleg rendelkezései nem ellentétesek-e magasabb szintű jogszabállyal, illetőleg nem lépik-e túl a feladat ellátására, a hatáskör gyakorlására törvény által megállapított kereteket.

Az Szt. a természetben nyújtott szociális ellátások körében szabályozza a közgyógyellátást. 49. §-ában kimondja, hogy a szociálisan rászorult személyek részére az egészségi állapotuk megőrzéséhez, illetőleg helyreállításához szükséges kiadásaik csökkentése érdekében közgyógyellátási igazolvány állítható ki. A jogosultság szempontjából a közgyógyellátásnak két esetkörét határozza meg.

Egyrészt maga az Szt. állapítja meg a szociális rászorultságát azoknak, akik az 50. § (1) bekezdésében meghatározott szociális ellátásokban részesülnek, akik a törvény erejénél fogva alanyi jogon tarthatnak igényt a közgyógyellátásra. Ezekben az esetekben a közgyógyellátásra jogosultság nem az önkormányzat, illetőleg a közgyógyellátási igazolványt kiállító jegyző döntésén alapul, a jegyző köteles az igazolványt kiállítani részükre.

A közgyógyellátás másik esetköre az, amikor a közgyógyellátásra való jogosultság a települési önkormányzat képviselő-testületének döntésén alapul. Az Szt. 50. § (2) bekezdése alapján a képviselő-testület annak is megállapíthatja a közgyógyellátásra való jogosultságát, aki szociálisan rászorult és gyógyszerköltsége olyan magas, hogy azt a létfenntartása veszélyeztetése nélkül nem képes elviselni. Az Szt. 53. § (1) bekezdése azt is kimondja, hogy a képviselő-testület ilyen döntése alapján kiállított igazolvány után a települési önkormányzat térítést fizet. A térítés az igazolvány kiállítását követő 1 év időtartamra szól. A térítés összege az átutalás időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 75%-a, amelyet a kiállítástól számított 3 napon belül kell az önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárnak átutalni.

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése meghatározza a települési önkormányzat alapvető önkormányzati feladatait. Az Ötv. e rendelkezése a települési önkormányzat önkormányzati feladatai között sorolja fel a szociális ellátásról való gondoskodást. Azt, hogy a különböző szociális ellátások közül melyek azok az ellátási formák, amelyek biztosítása a települési önkormányzat feladatkörébe tartozik az Szt. határozza meg. Amikor az Szt. 50. § (2) bekezdése a települési képviselő-testület hatáskörébe utalja a közgyógyellátásra való jogosultság megállapítását, önkormányzati feladatot állapít meg a települési önkormányzat számára. E rendelkezések alapján tehát a települési önkormányzat önkormányzati hatósági jogkörében eljárva jogosult dönteni a közgyógyellátási jogosultság kérdésében minden olyan esetben, amikor a jogosultság törvényi feltételéül szabott szociális rászorultság az egyén szociális helyzetének, személyes körülményeinek mérlegelése alapján ítélhető meg.

Az Ötv. 9. § (3) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a képviselő-testület hatáskörét - a törvény által a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörébe utalt ügyek kivételével - a polgármesterre, bizottságaira, a helyi kisebbségi önkormányzat, illetőleg a részönkormányzat testületére átruházza. A képviselőtestület az átruházott hatáskör gyakorlásához utasítást adhat és a hatáskört vissza is vonhatja.

A XVI. kerületi önkormányzat képviselő-testülete ezzel a felhatalmazással élt, amikor az Ör.-ben a közgyógyellátási jogosultság megállapítását átruházta a polgármesterre. Egyúttal - mivel a Szt. 50. § (2) bekezdése széles mérlegelési jogkört állapít meg az eljáró hatóság számára - szabályozza a hatáskörgyakorlás feltételeit is, meghatározva a polgármester számára a döntés során követendő mérlegelési szempontokat. Az Ör.-ben a képviselő-testület az általa átruházott önkormányzati hatáskörben eljáró polgármester döntésének a feltételeit határozza meg, azt szabályozza, hogy a képviselő-testületet hatáskörében eljáró polgármester milyen szabályok szerint gyakorolhatja az átruházott hatáskörét. Az Ötv. már idézett 9. § (3) bekezdése alapján a törvény által a hatáskörébe utalt ügyeknek akkor is "ura" marad, ha a hatáskör gyakorlását átruházta, az átruházott hatáskört bármikor visszavonhatja, megilleti a hatáskör gyakorlásával kapcsolatosan az utasítás joga is.

Az Ötv. által a képviselő-testület számára önkormányzati ügyekben biztosított jog a hatáskör átruházására tehát magában foglalja azt a jogot is, hogy a képviselő-testület, mint a hatáskör címzettje meghatározza a hatáskör gyakorlásának a feltételeit és módját. Ezt megteheti normatív módon, önkormányzati rendeletében is. A képviselő-testület szabályozási jogkörének terjedelmét a képviselőtestület hatáskörét szabályozó törvényi rendelkezés határozza meg, az e körben alkotott önkormányzati rendelet szabályai nem lehetnek azzal ellentétesek, nem haladhatják meg annak kereteit.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a XVI. kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete az Ör. megalkotása során rendeletalkotási jogkörét nem lépte túl, az Szt. 50. § (2) bekezdésében szabályozott mérlegelési jogkörének keretei között szabályozta a közgyógyellátásra való jogosultság polgármester által történő megállapításának feltételeit, az Ör. rendelkezései sem az Ötv., sem az Szt. rendelkezéseivel nem ellentétesek. Ezért az Ör. megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasította.

Budapest, 1995. március 21.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.

előadó alkotmánybíró