BH 1999.12.574 A vezető tisztségviselőket gazdasági társaságnál határozott időre kell megválasztani, újraválaszthatók és bármikor visszahívhatók. Ha a vezető tisztségviselő munkaviszony keretében látja el a tisztségét, az annak ellátására létesített munkaviszonya is határozott időre szól. Amennyiben a felek a tisztségnek visszahívás folytán történő megszűnését követő időre nem állapodnak meg a munkaviszony folytatásában, a határozott idejű munkaviszony a visszahívással megszűnik [1988. évi VI. tv. (Gt.) 30. §, Mt. 79. § (2) bek.].

Az 1990. augusztus hó 14. napján kelt alapító okirat szerint az alperes egyik ügyvezetője a felperes lett. A felperes 1991. február 1. napjától munkaviszony keretében látta el a tisztségét, noha a felek nem kötöttek írásban munkaszerződést. A felperes díjazása az alperes alapítójának még a munkába lépést megelőzően tett ajánlata szerint alakult.

A tagok a társasági szerződést módosítva, 1993. november 30. napján a felperest a tisztségéből felmentették azzal, hogy ezt követően egy másik alkalmazottal együtt jegyezheti a céget. A felperes a döntésről 1994. január 24. napján értesült. Ezen a napon munkaszerződés-tervezetet küldött a külföldi tagoknak, amit visszautasítottak.

A felperes 1994. február hó 7. napján felszólította az alperest, hogy a munkaviszonyának megszüntetése miatt fizesse meg a le nem töltött időre járó munkabért. Az alperes ettől elzárkózott, mert a felperes munkaviszonyát nem kívánta megszüntetni. A felek ezt követően egyeztetést folytattak, az alperes kéthavi munkabért és jutalékkülönbözetet fizetett a felperesnek. A felperes 1994. február hó 21. napjával más munkáltatóval kötött munkaszerződést.

A felperes keresetében a határozott időre szóló munkaviszonyának megszüntetésére tekintettel 18 hónapra járó átlagkereset fejében 3.943.188,-Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a viszontkeresetében a vezetői tevékenységével okozott 1.305.005,-Ft kár megfizetésére kérte kötelezni a felperest.

A munkaügyi bíróság az ítéletével mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította. Álláspontja szerint a felperes munkaviszonya határozatlan időre jött létre, mert a munkaszerződését nem foglalták írásba. A határozatlan idejű munkaviszonyt nem az alperes, hanem a felperes szüntette meg a jogszabálynak meg nem felelő módon. Az alperes kártérítési igényét azért találta megalapozatlannak, mert nem bizonyította a felperes felelősségének feltételeit.

Az ítélet megváltoztatása iránt a felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be.

A másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A felperes keresetének alaptalanságával kapcsolatban a másodfokú bíróság a munkaviszony létesítésekor hatályban volt korábbi Mt. rendelkezéseit alkalmazva a munkaügyi bíróságéval azonos következtetésre jutott: írásba foglalás hiányában a munkaviszony határozatlan időre jött létre. Az alperes egyoldalúan módosította a felperes munkaviszonyát, ami miatt rendkívüli felmondással élhetett volna, ehelyett alakszerűség nélkül szüntette meg a munkaviszonyát, amit az alperes hallgatólagosan tudomásul vett. A viszontkereset elutasítása tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával.