A Fővárosi Törvényszék Pf.638902/2015/9. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 206. §, 221. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 231. §, 239. §, 522. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Bakos Judit Ágnes, Gáspár Miklós, Pongrácz Eszter

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság P.21351/2015/8., *Fővárosi Törvényszék Pf.638902/2015/9.*, Kúria Pfv.21266/2016/6.

***********

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

117. Pf. 638.902/2015/9.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Dániel Ügyvédi Iroda (fél címe1.) által képviselt felperes neve(felperes címe.) felperesnek - a Simon és Mester Ügyvédi Iroda (fél címe2.) által képviselt alperes neve(alperes címe.) alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság előtt 2. P. XVIII. 21.351/2015. szám alatt indított perében a 2015. szeptember 24. napján hozott 8. sorsz. ítélet ellen az alperes által 10. sorsz., a felperes által 11. sorsz. alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.154.225,- (egymillió-százötvennégyezer-kétszázhuszonöt) Ft elsőfokú és 3.077.112,- (hárommillió-hetvenhétezer-száztizenkettő) Ft másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) Ft kereseti és 15.000,- (tizenötezer) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a 0079.V.3189/2011. végrehajtói ügyszám alatt foganatosított végrehajtási eljárást megszüntette. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az ügyben eljáró (végrehajtó neve) önálló bírósági végrehajtó részére 1.034.550,- Ft végrehajtási költséget, valamint 15 napon belül a felperes részére 20.000,- Ft ügyvédi munkadíjat, továbbá 1.500.000,- Ft peres eljárási illetéket az állam javára, külön felhívásra. Megállapította, hogy az alperes köteles viselni az eddig felmerült saját költségeit.

Az ítélettel szemben mindkét fél fellebbezett.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérte. Kérte továbbá a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elutasítását is.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete téves, indokolása hiányos.

Okfejtése szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes nem tudta, mivel és mennyivel tartozik. A felek által megkötött kölcsönszerződés ugyanis egyértelműen meghatározta a lerovó és kirovó pénznem összegét, a kölcsön összegét és a törlesztőrészletet is. A II. rész 1.2. pont pedig egyértelműen rendelkezik arról is, hogy a folyósított kölcsön összegének átszámítása devizára a kölcsönt nyújtó hirdetményében meghatározott úgynevezett folyósítási árfolyamon történik.

A II. rész 6.22. pontja kimondja, hogy a kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdésekben a kölcsönnyújtó mindenkor hatályos hirdetményének vonatkozó rendelkezései és a mindenkor hatályos magyar jogszabályok az irányadóak. Az adós kijelentette, hogy a kölcsönnyújtó hatályos hirdetményét ismeri, annak alkalmazást elfogadja.

Mindezek alapján a szerződésben szereplő kirovó és lerovó pénznem felcserélése fel sem merült a kölcsönadó szándékában, hiszen a Ptk. 231. § (1) bekezdése egyértelműen rendelkezik a pénztartozás megfizetéséről. Az I. rész 11. pont pedig meghatározza, hogy a pénztartozás megfizetése CHF-ben történik, a felperesnek tehát svájci frankban kellett törlesztenie.

Az elsőfokú bíróság szintén tévesen állapította meg az alperes terhére a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat, mivel a szerződés II. rész 2.8. pontja, valamint a Hirdetmény 20. pontja rendelkezik a teljes hiteldíjmutatóról. A Hirdetmény tételesen, összegszerűen tartalmazza a THM számítása során figyelembe nem vett, de egyébként az adóst terhelő járulékos kiadásokat (Kondíciós lista). Az egyéb költségek vonatkozásában kijelentette, hogy szakértői díj nem merült fel, a közjegyzői díjtól pedig a közjegyzői díjszabásról szóló 14/1991. (XI.26.) IM rendelet rendelkezik, így ennek hiánya az alperes terhére nem róható.

A bankszámla-vezetési díj kapcsán megjegyezte, hogy a felperes Bank-nál vezetett számlája nem a jelen per alapját képező kölcsönügylethez kapcsolódik, ezért a számlavezetési költség a THM-be nem számítható költség. Ezért annak becsült vagy százalékos feltüntetésére nem is volt szükség.

A lakásbiztosítás költségei kapcsán megjegyezte, a felperesnek már egy meglévő, jelzálogjoggal biztosított hitele volt, melynek folyósítása során a kölcsönnyújtó feltehetőleg a fedezeti ingatlanra vonatkozó lakásbiztosítás meglétét előírta, így a biztosítási díj plusz költségként nem merült fel. Hangsúlyozta az alperes, hogy a költségelemek összege a teljes kötelemhez képest elhanyagolható, feltüntetésük hiánya a szerződést nem teszi semmissé.

A továbbiakban kifejtette, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a záradékolt felmondás megfelel-e a Vht. 23/C. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. Az ítélet indokolásából azonban nem derül ki, hogy mely okból találta hiányosnak az elsőfokú bíróság a közjegyzői okiratot.

Kérte a felperes részére engedélyezett költségmentesség felülvizsgálatát is. Fellebbezési indokait a tárgyaláson a 6/2013. Polgári jogegységi határozatra való utalással azzal egészítette ki, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjának elfogadása esetében is csak részleges érvénytelenséget lehetett volna megállapítani. Ugyanakkor a felperes azt sem bizonyította, hogy milyen nagyságú biztosítási díjat fizetett ki.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének az ügyvédi munkadíj összegét megállapító részének megváltoztatását, és az ügyvédi munkadíj összegének a 32/2003. (Vili.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján 1.557.498,- Ft-ban történő megállapítását kérte.

Előadta, az elsőfokú bíróság az ügyvédi munkadíjat 20.000,- Ft-ban állapította meg annak ellenére, hogy a pertárgy értéke 45.249.943,- Ft volt. A vonatkozó rendelet alapján számítható ügyvédi munkadíj összegéhez képest ez súlyosan aránytalan, sérti a bírósági eljárás tekintélyét, a peres feleknek az igazságszolgáltatás igénybevétele iránti alkotmányos jogát és az ügyvédi hivatás tekintélyét is. Mindezek mellett az elsőfokú bíróság indokolásában nem tért ki arra, milyen körülmény miatt mérsékelte az ügyvédi munkadíjat. Megjegyezte a felperes, hogy a per nem minősíthető egyszerűbb ügynek.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az alperes fellebbezésével érintett körben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

Fenntartotta az elsőfokú eljárásban már kifejtett álláspontját, mely szerint a kölcsönszerződés a Ptk. 205.§ (1) bekezdése értelmében egyező