A Fővárosi Törvényszék M.70829/2021/14. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. Bírók: Bihariné Világos Katalin, Matók Ágnes, Nagy Istvánné

Fővárosi Törvényszék

Munkaügyi Kollégiuma

16.M.70829/2021/14.

A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma

a Bakos-Horváth Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Horváth Tamás Vilmos, cím3) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek,

a dr. Kiss D. Csaba ügyvéd (cím4) által képviselt alperes1 (cím1) alperes ellen munkaviszony megszüntetése iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

Az alperesi jogellenes jogviszony megszüntetés miatt kötelezi a bíróság az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg elmaradt jövedelmet kártérítésként, amelynek összege 628.705,- (azaz hatszázhuszonnyolcezer-hétszázöt) Ft és ezen összeg után 2020. október 15-től a kifizetésig a késedelemi kamatot.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 52.000,- (azaz ötvenkettőezer) Ft + Áfa első- és másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Köteles az alperes az államnak külön felhívásra megfizetni 37.722,- (azaz harminchétezer-hétszázhuszonkettő) Ft kereseti és 50.300,- (azaz ötvenezer-háromszáz) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a jelen bírósághoz benyújtott és a Fővárosi Ítélőtáblához címzett fellebbezésnek van helye, amelyet a peres felek elektronikus úton nyújthatnak be.

A bíróság tájékoztatja a peres feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt a felek közösen kérhetik, hogy a bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el.

Indokolás

A bíróság által megállapított tényállás

[1] A bíróság a peres felek előadása, a csatolt iratok, a folyamatban volt 16.M.71185/2020. szám alatti peres eljárás iratanyaga, és a 2.Mf.31.121/2021/5. szám alatti végzés alapján az alábbi tényállást állapította meg.

[2] A felperes 2019. július 1-jétől állt fizikai alkalmazottként munkaviszonyban az alperesi munkáltatóval, havi 161.000,-Ft bruttó alapbér fizetése mellett. A felek írásbeli munkaszerződést nem írtak alá. A felperes munkaviszonyát az alperesi munkáltató 2020. július 10-én azonnali hatállyal, szóban, indokolás nélkül megszüntette. A munkaviszony megszüntetését a felperessel név1 közölte. A munkáltatói jogok gyakorlója az alperes ügyvezetője, név2 volt a perbeli időszakban. A felperes nem vette át az elmaradt munkabérét és a kilépő papírjait, ezeket az alperes postai úton kézbesítette részére.

[3] Az alapeljárásban eljárt elsőfokú bíróság az Mt. 64. és 66. §-a alapján vizsgálta a munkáltatói intézkedés jogszerűségét. Nem vitatott tényként állapította meg, hogy az alperes szóban szüntette meg a felperes munkaviszonyát, írásba foglalt felmondás nem készült. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a munkaviszony megszüntetése, hasonlóan a munkaszerződés létesítéséhez, csak írásban érvényes, a kötelező alakiság mellőzése a felmondás jogellenességét eredményezi. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az alapeljárásban további körülmények értékelését nem találta szükségesnek, jogkérdésnek tekintette az ügy elbírálását és a felmondási indokokra nem folytatott le bizonyítást.

[4] Az alapeljárásban eljárt elsőfokú bíróság a szóbeli felmondás jogellenességére tekintettel alkalmazhatónak találta a munkáltató jogellenes felmondáshoz kapcsolódó jogkövetkezményeket. Megállapította, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, mert a kilépő papírjainak az átvételét követően nem igényelt álláskeresési járadékot. Erre tekintettel a megszerezhető álláskeresési járadék összegével csökkentett, másodlagos kereseti kérelmet találta megalapozottnak, az ezt meghaladó felperesi kereseti kérelmet elutasította. Az elsőfokú bíróság a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek egyes kérdéseiről szóló 3/2014. (III.31.) KMK véleménnyel, továbbá a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről szóló 6/2016. (XI.28.) KMK véleménnyel kapcsolatos alperesi értelmezést tévesnek találta. Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kár összegét a felperesnek kellett bizonyítania és e körben bizonyítást felajánlania. Mindezekre tekintettel a felek által egyezően előadott bruttó 161.000,-Ft havi távolléti díj alapján találta megállapíthatónak a felperest elmaradt jövedelem címén ért kár összegét. A felperes által közölt számításokat az alperes nem vitatta, ezért az elsőfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelem szerinti összeget tekintette irányadónak, és kötelezte az alperest elmaradt jövedelem kártérítés jogcímén történő megfizetésére, amelynek összege 628.705,-Ft volt és a középidőtől rendelkezett a késedelmi kamatról is.

[5] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság 2.Mf.31.121/2015/5. szám alatti végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részben nem érintette, a fellebbezett részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozathozatalára utasította. A másodfokú bíróság a felek másodfokú perköltségét személyenként 20.000,-Ft + Áfa összegben, a fellebbezési illeték összegét 50.300,-Ft-ban állapította meg.

[6] A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésének indokolása tartalmazta azt, hogy az alperes fellebbezésében fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett érvelését az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét illetően. Ezzel kapcsolatban konkrét - jogszabálysértés megjelölését tartalmazó - fellebbezési kérelem nem volt, ennek ellenére a másodfokú bíróság indokoltnak találta annak rögzítését, hogy a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésére irányuló szóbeli intézkedést az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályoknak megfelelően értékelte. Az Mt. 22. § (3) és (4) bekezdése, továbbá 44. §-a alapján a munkaviszony csak írásban és indokolt nyilatkozattal szüntethető meg a munkáltató részéről. A munkaviszony szóbeli megszüntetése önmagában jogellenességet eredményez. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen mellőzte az indokok érdemi vizsgálatát, mivel a jogellenesség az Mt. 82. §-ában meghatározott jogkövetkezményei a szóbeli nyilatkozatra tekintettel alkalmazhatóak voltak.

[7] A végzés indokolása kifejtette azt is, hogy az alperes a fellebbezésében az elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetésére irányuló rendelkezést vitatta, a felperest terhelő bizonyítás elmaradását állítva. Az alperes arra helyesen hivatkozott, hogy a kár bizonyítása a munkavállalót terheli. A felperes ezzel összefüggő állítása az volt, hogy a perbeli időszakban nem tudott munkaviszonyt létesíteni, ezért az alperesnél megkeresett munkabére kárként történő megtérítését kérte, levonva ebből az álláskeresési járadék összegét. Az alperes ezt az állítást vitathatja, ebben az esetben bizonyítási indítványuk előterjesztésével részletesen nyilatkoznia kell annak tisztázása érdekében, hogy a felperes a releváns időszakban létesített-e foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt, van-e bevallott jövedelme, ami befolyásolhatja az alperessel szemben érvényesített kárigényét. Az újabb munkaviszonyban elért jövedelmet ugyanis a kár összegét csökkentő tényezőként figyelembe kell venni.