A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31135/2022/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 80. §] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei körében nem mellőzhető a kárenyhítési kötelezettség értékelése során a konkrét körülmények feltárása és az egyediesített tényállás megállapítása.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.135/2022/4.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Bakos, Horváth Ügyvédi Iroda (Cím3, ügyintéző: dr. Horváth Tamás Vilmos ügyvéd) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek - a dr. Kiss D. Csaba egyéni ügyvéd (cím4) által képviselt alperes1 (cím1) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tárgyban indult perében a Fővárosi Törvényszék 16.M.70.829/2021/14. számú ítéletével szemben az alperes által 15. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet elutasítja és kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 120.000 (százhúszezer) forint + áfa első- és másodfokú perköltséget. A felperest terhelő 125.580 (százhuszonötezer-ötszáznyolcvan) forint elsőfokú eljárási és 50.300 (ötvenezer-háromszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítélete és az általa megállapított tényállás

[1] Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.121/2021/5. számú végzése alapján megismételt elsőfokú eljárásban, a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén járó kártérítésként 628.705 forint és a késedelmi kamat, továbbá 52.000 forint + áfa első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.

[2] Az elsőfokú bíróság, utalva a másodfokú bíróság határozatára, tényként állapította meg, hogy a megelőző eljárásban hozott 16.M.71.185/2020/8. számú elsőfokú ítélet értelmében a felperes 2019. július 1-jétől fennálló határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes 2020. július 10-én szóban, indokolás nélkül, azonnali hatállyal jogellenesen szüntette meg. E jogellenesség tényére figyelemmel kellett vizsgálni az Mt. 82. §-ában meghatározott jogkövetkezmények tárgyában előterjesztett kereseti kérelem megalapozott voltát.

[3] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az ítélőtábla a perfelvételi szaktól folytatandó új eljárásra vonatkozóan a jogellenesség jogkövetkezményeinek vizsgálatát a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről szóló 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény), illetve az Mt. 167. §-a alkalmazásával rendelte el. Ennek során a Pp. 237. § (2) bekezdésére is figyelemmel, a felperest terhelte a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben bekövetkezett kára bizonyítása, az alperest pedig a kárenyhítési kötelezettség megszegése körében annak bizonyítása terhelte, hogy a felperes a releváns időszakban milyen munkakörben, milyen munkabér ellenében tudott volna elhelyezkedni figyelemmel a képzettségére, életkorára és a meghirdetett állásokra.

[4] A megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság alaposnak találta a felperes keresetét. Kifejtette, hogy az ítélőtábla határozatára is figyelemmel a munkaviszony jogellenes megszüntetésének ténye már nem volt vitatható. Kizárólag abban a kérdésben lehetett bizonyítást lefolytatni, hogy a felperes a releváns időszakban milyen munkakörben, milyen munkabér ellenében tudott volna elhelyezkedni, illetve keletkezett-e kára.

[5] Az elsőfokú bíróság a felperes személyes nyilatkozatára tekintettel megállapította, hogy a felperes 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik, fiatal életkora miatt elsősorban az autókozmetika területén rendelkezik munkatapasztalattal, a perbeli időszakban más munkahelye "nem nagyon volt". Az elsőfokú bíróság a felperes személyes nyilatkozatára hivatkozva állapította meg azt is, hogy az alperes jogellenes elbocsátását követően próbált elhelyezkedni autókozmetikával, autófóliázással foglalkozó cégeknél, továbbá kiskereskedelmi élelmiszerboltoknál eladóként, árufeltöltőként. Elsősorban azonban, olyan munkalehetőségeket keresett, ahol az alperesnél szerzett tapasztalatait hasznosítani tudta.

[6] Az elsőfokú bíróság a felperes nyilatkozataira hivatkozva megállapította továbbá, hogy a felperes alapvetően telefonon próbált jelentkezni az álláshirdetésekre, azonban nagyrészt még visszajelzést sem kapott. Ezért elégséges bizonyítéknak tekintette a felperes által becsatolt képernyőfotókat. Megállapította továbbá, hogy a felperes, az alperestől történt jogellenes elbocsátását követően nem dolgozott a cég1 autómosó cégnél. A becsatolt, munkavégzéssel kapcsolatos felvételek ugyanis korábbi időpontban készültek.

[7] Nem értékelte a felperes terhére, hogy a telefonos álláskereséseinek "más nyoma nincsen", mint maga a telefonhívás. Érvelése szerint "nem volt elvárható a felperestől, hogy ezen telefonhívásokat rögzítse, vagy a telefonszámokat a telefonjában megőrizze". Ezért a felperesi nyilatkozatok alapján bizonyítottnak és elfogadhatónak tekintette, hogy a felperes igyekezett olyan munkakört találni, amely egyező vagy hasonló az alperesnél betöltött munkakörével, így kívánta hasznosítani az alperesnél megszerzett munkatapasztalatát.

[8] Az elsőfokú bíróság egyetértett a felperes azon érvelésével, hogy a 2020. júliusa és 2021. februárja közötti időszak tekintetében a Covid vírus okozta világjárvány következményeit is figyelembe kellett venni. Ebben az időszakban lezárásokra került sor, sokan elveszítették a munkájukat és sok munkáltató szüneteltette vagy végleg megszüntette a tevékenységét, ami kihatott a munkaerőpiacra is. Mindezen körülményekre tekintettel a felperes bizonyította, hogy a jogellenes elbocsátását követően 2020. július 10. és 2021. február 1-je között aktív álláskeresése ellenére nem tudott elhelyezkedni, ezért jövedelemmel nem rendelkezett.

[9] Az alperes által, a megismételt eljárás során hivatkozott álláshirdetések alapján azt állapította meg, hogy ezekre jellemzően telefonon vagy e-mailben lehetett jelentkezni és a megjelölt állások között voltak olyanok, amelyek nyilvánvalóan többletképesítést, magasabb végzettséget igényeltek a felperes végzettségéhez képest (pl. a könyvelő-asszisztensi munkakör, vagy a pék munkakör).

[10] Az elsőfokú bíróság a Kúria Joggyakorlatelemző Csoportjának álláspontjára hivatkozva rögzítette, hogy az érintett munkavállaló konkrét körülményeit figyelembe kell venni a kárenyhítés vizsgálata körében. Ennek során értékelni kell a képzettségét, életkorát, egészségi állapotát, lakóhelyi környezetét, a közlekedési viszonyokat, a konkrét munkaerőpiaci helyzetet. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a munkavállaló nem szegi meg a kárenyhítési kötelezettségét, amennyiben nem igényel álláskeresési járadékot, azonban bizonyítottan aktívan állást keres, hirdetésekre válaszol, állásinterjúkon vesz részt. Mindebből az következett, hogy a képesítéssel és jelentős munkatapasztalattal nem rendelkező felperes a tőle elvárható magatartást tanúsította, mivel igyekezett elhelyezkedni és jövedelemre szert tenni, telefonon jelentkezett álláshirdetésekre, illetve interneten és Facebook-on is felvette a kapcsolatot a hirdetőkkel. Nem volt a terhére értékelhető, hogy erre vonatkozó bizonyítékkal nem rendelkezett. A perbeli időszakban kialakult munkaerőpiaci helyzet lehetővé tette annak megállapítását, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségét nem szegte meg.