BH 1992.3.180 Nincs helye fizetési meghagyás kibocsátásának az örökösökkel szemben, ha a követelés megfizetésére az örökhagyót jogerős fizetési meghagyás kötelezte [Pp. 130. § (1) bek. d) pont, 216. §, 229. § (1) bek., 316. § (1) bek., 14/1979. (IX. 17.) IM r. 4. § (1) bek., Ptk. 678. § (1) bek., 679. § (1) bek.].

A jogosult azzal az indokolással kérte a kötelezett ellen a fizetési meghagyás kibocsátását, hogy a kötelezett édesapja 5200 Ft-tal tartozik, s ennek megfizetésére őt a bíróság jogerős fizetési meghagyásával már kötelezte. Az adós halála után a kötelezett és testvére egyetemlegesen köteles a követelést hagyatéki tartozás címén megfizetni. A városi bíróság az előzményi iratok beszerzése nélkül a fizetési meghagyást kibocsátotta, s az ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett. A jogosult kérelmére a bíróság 1990. szeptember 5-én a végrehajtási lapot is kiállította.

A jogerős fizetési meghagyás ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A jogosult által benyújtott kérelemből egyértelműen megállapítható, hogy a kötelezett nem B. J-né, hanem az elhalálozott édesapja, akivel szemben a bíróság már fizetési meghagyást bocsátott ki, s az jogerőre is emelkedett. Ezért a bíróság akkor járt volna el törvényesen, ha a Pp. 316. §-ának (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára és a 229. §-ának (1) bekezdésére - a kérelmet elutasítja.