BH 1990.2.60 Öröklési szerződés érvényességének illetve hatályosságának megítélésénél irányadó szempontok [Ptk. 207. § (4) bek., 203. §, 666. §, PK 89. sz.]

A felperes apai nagyszülei, néhai Sz. Jenő és neje (a továbbiakban; örökhagyók) 1980. február 20-án öröklési szerződést kötöttek gyermekeikkel, külön az I. r. és külön a II. r. alperessel. A szerződéseket 1980. március 17-én a tanács felhívására kiegészítették, és a kötelezettek tartási szolgáltatásáig konkretizálták. A szerződésekben az örökhagyók a közös tulajdonukban álló családi házasingatlanukat az I-II. r. alperesekre, az üdülőingatlant pedig az I. r. alperesre hagyták. A szerződéseket az illetékes államigazgatási szerv jóváhagyta.

A felperes az örökhagyók harmadik gyermekének, Sz. Józsefnek a leánya. Sz. Jenőné 1986. február 28-án Sz. Jenő 1986. április 9-én, Sz. József pedig még előbb, 1982. január 8-án meghalt.

A közjegyző a hagyatékátadó végzésében az Örökhagyók hagyatékához tartozó fenti két ingatlant az öröklési szerződések alapján ideiglenes hatállyal az I. és II. r. alpereseknek adta át.

A felperes keresetében az öröklési szerződések érvénytelenségének a megállapítását és az ingatlan hagyatékra nézve is a törvényes öröklés rendjének az alkalmazását kérte.

Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A II. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, és maga is a törvényes öröklés szabályainak az alkalmazását kívánta.

A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyók és az alperesek között megkötött öröklési szerződés érvénytelen, és az örökhagyók hagyatéka a törvényes öröklés, szabályai szerint száll át az örökösökre.

Az ítélet - a perköltségre vonatkozó rendelkezés kivételével - a II. r. alperesre vonatkozó részében jogerőre emelkedett.

Az ítélet ellen az I. r. alperes, a felperes és külön annak jogi képviselője jelentett be fellebbezést. Az I. r. alperes sérelmezte azt, hogy az elsőfokú bíróság a két külön megkötött öröklési szerződést egységesen bírálta el, a II. r. alperes nyilatkozata alapján állapította meg a szerződések alaki hibáját és a szerződések színlelt jellegét.

A felperes azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett az őt illető perköltség felől.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az első- és másodfokú perköltség viselésére, és kimondta, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.

A másodfokú bíróság ítélete indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az örökhagyók és az alperesek által kötött öröklési szerződéseket közösnek tekintette, és azok érvényességét az alaki kellékek vonatkozásában egységesen bírálta el. Tekintettel arra, hogy az I. r. alperessel kötött öröklési szerződés aláírásakor az érdekeltek az elsőfokú ítélet szerint is együttesen jelen voltak, alakilag az I. r. alperes szerződése érvényes. Nem találta a megyei bíróság az I. r. alperes szerződését színlelt szerződésnek sem, mivel erre nézve egyedüli bizonyítékként a II. r. alperes nyilatkozata és házastársának tanúvallomása szolgált, ők viszont érdektelennek nem tekinthetők. Megállapította a megyei bíróság, hogy a szerződés megkötésekor ugyan az örökhagyók gondozásra, ápolásra még nem szorultak, de később, amikor arra rászorultak, az I. r. alperes tartási kötelezettségének eleget tett.

A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvásban kifejtett jogi álláspont szerint a per adatai alapján az állapítható meg, hogy a perbeli szerződésekkel az örökhagyók célja elsődlegesen nem saját tartásuk, gondozásuk biztosítása volt, hanem annak elérése, hogy a családi vagyonból sem a törvényes örökösként számba jöhető fiúk, a felperes édesapja, sem helyette a felperes ne örökölhessen, még kötelesrészre se legyen jogosult. Miután pedig arra nem volt ok, hogy a felperes édesapját a Ptk. 663. §-ában foglaltak szerint kitagadják, a két öröklési szerződéssel kívánták biztosítani azt, hogy a nevükön álló ingatlanokból a felperes ne örökölhessen. A szerződések formális és célzott jellegét bizonyítja az a körülmény is, hogy éveken át egyik szerződés sem ment teljesedésbe, és a szülők a II. r. alperestől csak egy havi járadékot igényeltek. Mindezek alapján, ha a szerződések színlelt jellege nem is állapítható meg, azok arra irányultak, hogy a felperes édesapja, illetőleg a felperes kötelesrész iránti igényének a kielégítési alapját elvonják, és ezért a Ptk. 203. §-a értelmében a felperessel szemben hatálytalanok. A törvényességi óvás alaptalan.