A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21658/2012/4. számú határozata jó hírnév megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/G. § (2) bek., (2) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20849/2011/12., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21658/2012/4.* (ÍH 2013.59), Kúria Pfv.20846/2013/5.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.658/2012/4.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Lajer Zsolt ügyvéd (fél címe 2) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Csapó Annamária ügyvéd (fél címe 1) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, jóhírnév megsértésének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. június 19. napján meghozott, 22.P.20.849/2011/12. számú ítélete ellen a felperes részéről 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes az ... által létrehozott, ... honlap, ... menüpontjában, a ... dokumentumai és az életrajzok között a ... számon feltüntetett felperesi adatok között annak valótlan állításával, hogy a felperes a BM III/III-4-b. alosztálya által foglalkoztatott titkosított besorolású hálózati személy volt, megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, valamint indítványozta 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Előadta, hogy az alperes azzal sértette a jóhírnevét, hogy az alperesi jogelőd (...) az általa szerkesztett ... internetes honlapján "..." címmel linket helyezett el, melyen keresztül személyére vonatkozó adatok érhetők el. Az itt feltüntetett adatok valótlan tényeket, illetőleg valós tények hamis színben feltüntetését jelentik. Az "..." bevezető írás és a felperesi név alatt közölt életrajzi adatok együttes tartalma azt a hamis látszatot keltette, hogy a felperes beszervezett ügynök volt. Ez olyan hátrányos megítélését jelenti ,ami kizárólag a nem vagyoni kártérítés eszközével hárítható el.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.

Arra hivatkozott, hogy a honlapján egy kutatómunka eredményét hozta nyilvánosságra az ahhoz csatlakozó összes dokumentummal, ami a felperes személyiségi jogait nem sérthette. Előadta, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok tartalmazzák a felperes életrajzi adatait, melyeket csorbítatlanul hozott nyilvánosságra, és a közzététel során pedig a történész szakma szabályainak betartásával járt el. Mivel a feltáró munka folyamatban volt, ez indokolta azt is, hogy a dokumentumokkal érintett személyek, köztük a felperes nyilatkozatait is közzé tegyék.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 25.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjat.

Kötelezte továbbá, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 30.000 forint le nem rótt illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 84. § (1) bekezdésének a)-e) pontjait, a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalását, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény 1. § (2) bekezdésének 5. pontját.

Rámutatott, hogy az alperes jogelődjeként működött az ... az 1956-os forradalmi események és annak következményei hatásai kutatására jött létre. Az alperes nem egy ügynöklistát közölt, hanem közleményének megjelenése egyértelművé teszi, hogy ezt egy hosszú kutatómunka előzte meg, és a közöltek alátámasztásául dokumentumok állnak rendelkezésre. Az oldal tényközlései feltárt dokumentumokból levont következtetéseket tartalmaznak. Ezek nem feltétlenül helytállóak, ugyanis ez a tudományos vita lényege.

A rendelkezésre álló ún. 6-os karton és az ... napjára készített biztosító tervben a felperesre utaló "..." fedőnévhez csatlakozó részek valós dokumentumok. Mindezek alapján az alperes nem minden alapot nélkülözően sorolta a felperest a hálózati személyek közé.

Kitért arra, hogy a felperes esetében aláírt beszervezési nyilatkozat nem lelhető fel a dokumentumok között, de az állambiztonsági szerv részéről a felperesnek adott "..." fedőnévvel egy személyt figyelembe vettek a biztosítási tervben. Nem vitás, hogy az eredményes beszervezésre vonatkozó okirat, vagy bizonyíték nem állt rendelkezésre. Azt viszont a felperes sem vitatta, hogy a beszervezésére volt kísérlet.

Abban a kérdésben nem lehetett állást foglalni, hogy a felperes végzett-e ténylegesen ügynöki tevékenységet, mert vannak még nem ismert, illetőleg nem megismerhető dokumentumok is. Nem vonható el a kutatások végzőjétől az a lehetőség, hogy a megismert adatokból bizonyos következtetéseket vonjon le. Ezen következtetésekből kibontakozó viták adják majd a tudományos kutatómunka eredményét.

Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes számára sérelmes állítások nem az alperesi közlések voltak, hanem azon sajtómegjelenések, melyekre a felperes a perben hivatkozott. Az ezekben foglalt közlések miatt azonban az alperes felelőssége nem megállapítható. A perben meghallgatott tanúk vallomása is azt támasztotta alá, hogy a felperesre vonatkozó dokumentumokról nem az alperesi honlapról szereztek tudomást, hanem különböző napilapokból. Nem szolgálhat bizonyítékul ezért az, hogy a felperes kérelmére helyreigazítást tettek közzé.

Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát.

Elsősorban arra hivatkozott, hogy az alperesi honlapon az önéletrajzának elérési útja és annak tartalma nem értelmezhető másként, mint annak a ténynek a közléseként, hogy az alperes ügynöknek tekinti. Az ügynököket a társadalom az előző rendszer titkosszolgálatának tagjaként határozza meg, és őket a társadalom megvetése kíséri. Ügynökként feltüntetni jelentős fokú sértés, erkölcsi elítélés és elmarasztalás, ami az emberi méltóságát súlyosan sérti.

Előadta, hogy a jogszabályi meghatározásban feltüntetett követelmények közül a perben fel sem merült az, hogy a három feltétel közül bármelyik is vonatkozna rá. Azt a tényállítást az alperes részéről, hogy valaki ügynök volt, a perben az alperesnek kell bizonyítania. Erre szolgáló megfelelő bizonyítékkal azonban az alperes a perben nem szolgált. Az a tény, hogy az alperes ügynökként kezeli, rá nézve sértő, és ezt nem köteles tűrni. Mindezek alapján az alperesi tényállítást csak úgy lehet értékelni, hogy az alperes rá nézve valótlan és jóhírnevét, valamint emberi méltóságát sértő tényállítást tett.

Az alperes közlése során nem különböző forrásokból levont és megindokolt történészi következtetéseit tette közzé, hanem valós bizonyítékok nélkül személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényeket állított. Még abban az esetben is, ha az alperes tevékenysége a tudományos szabadság körébe sorolható, az emberi méltóság védelme érdekében a tudományos szabadság jogának vissza kell lépnie. Ez a jogosultság nem adhat alapot a személyiségi jog megsértésére. Határozott álláspontja szerint az alperes tevékenysége nem tekinthető tudományosnak, mert kizárólag Nagy Imre újratemetésére készült ún. intézkedési terv alapján próbálja meg a különböző titkosszolgálati személyeket beazonosítani. Ezzel összefüggésben további kutatásokat és a forráskritikát nem végezte el. Esetében az ügynökké nyilvánításhoz elegendőnek tekintett egy alá nem írt 6-os kartont. A karton adatai és a körülmények az alperesben kétséget kellett volna, hogy ébresszenek, hiszen állítása szerint tudományos módszerekkel végezte kutatásait. Kétségekre adhat okot az is, hogy a felperes részéről nem volt fellelhető jelentés, vagy bármilyen operatív ténykedésre való utalás és bizonyíték. Az intézkedési tervben megjelölt szerepéhez köthető ... kerületi csoportjával semmilyen kapcsolata nem volt, sem lakhelye, sem más tényező alapján. Álláspontja szerint az ítéletben foglaltakkal ellentétben a személyével kapcsolatos közléseket hosszú kutatómunka nem előzte meg, amennyiben igen, akkor ezen kutatómunka negatív eredménye ellenére, kifejezetten a hátrányára szerepeltetik hálózati személyként.