ÍH 2013.59 A TUDOMÁNYOS KUTATÁS SZABADSÁGA ÉS A SZEMÉLYISÉGI JOG ÜTKÖZÉSE

Történelmi kutatás nyilvánosságra hozott megállapításaival szemben is megilleti az érintett felet a polgári jogi védelem, és ez alapján az igényérvényesítési jogosultság [Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (1), (2) bek., 84. § (1) bek., 85. § (1), (3) bek.].

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, valamint indítványozta 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Előadta, hogy az alperes, illetve jogelődje azzal sértette a jóhírnevét, hogy az általa szerkesztett internetes honlapján "Egy hónap anatómiája" címmel linket helyezett el, melyen keresztül személyére vonatkozó adatok érhetők el: ezek azonban valótlan tények, illetőleg valós tények hamis színben feltüntetését jelentik. Az "Egy nap anatómiája" bevezető írás és a felperesi név alatt közölt életrajzi adatok együttes tartalma azt a hamis látszatot keltette, hogy beszervezett ügynök volt. Ez olyan hátrányos megítélését jelenti, ami kizárólag a nem vagyoni kártérítés eszközével hárítható el.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.

Arra hivatkozott, hogy a honlapján egy kutatómunka eredményét hozta nyilvánosságra az ahhoz csatlakozó összes dokumentummal, ami a felperes személyiségi jogait nem sérthette. Előadta, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok tartalmazzák a felperes életrajzi adatait, melyeket csorbítatlanul hozott nyilvánosságra, a közzététel során a történész szakma szabályainak betartásával járt el. Mivel a feltáró munka folyamatban volt, ez indokolta, hogy a dokumentumokkal érintett személyek - köztük a felperes - nyilatkozatait is közzé tegyék.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

Ítéletében ismertette Ptk. 75. § (1) bekezdését, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 84. § (1) bekezdésének a)-e) pontjait, a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalását, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény 1. § (2) bekezdésének 5. pontját.

Rögzítette, hogy az alperes jogelődjeként működött az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, amely az 1956-os forradalmi események és annak következményei hatásai kutatására jött létre. Az alperes nem ügynöklistát közölt, hanem egy közleményt, amely egyértelművé teszi, hogy ezt hosszú kutatómunka előzte meg, és a közöltek alátámasztásául dokumentumok állnak rendelkezésre. Az oldal tényközlései feltárt dokumentumokból levont következtetéseket tartalmaznak. Ezek nem feltétlenül helytállóak, ugyanis ez a tudományos vita lényege.

A rendelkezésre álló ún. 6-os karton és az 1989. június 16. napjára készített biztosító tervben a felperesre utaló "X. Y." fedőnévhez csatlakozó részek valós dokumentumok. Mindezek alapján az alperes nem minden alapot nélkülözően sorolta a felperest a hálózati személyek közé.

Kitért arra, hogy a felperes esetében aláírt beszervezési nyilatkozat nem lelhető fel a dokumentumok között, de az állambiztonsági szerv részéről a felperesnek adott "X. Y." fedőnévvel egy személyt figyelembe vettek a biztosítási tervben. Nem vitás, hogy az eredményes beszervezésre vonatkozó okirat vagy bizonyíték nem állt rendelkezésre. Azt viszont a felperes sem vitatta, hogy a beszervezésére volt kísérlet. Abban a kérdésben nem lehetett állást foglalni, hogy a felperes végzett-e ténylegesen ügynöki tevékenységet, mert vannak még nem ismert, illetőleg nem megismerhető dokumentumok is. Nem vonható el a kutatások végzőjétől az a lehetőség, hogy a megismert adatokból bizonyos következtetéseket vonjon le. Az ezen következtetésekből kibontakozó viták adják majd a tudományos kutatómunka eredményét.

Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes számára sérelmes állítások nem az alperesi közlések voltak, hanem azon sajtómegjelenések, melyekre a felperes a perben hivatkozott. Az ezekben foglalt közlések miatt azonban az alperes felelőssége nem állapítható meg. A perben meghallgatott tanúk vallomása is azt támasztotta alá, hogy a felperesre vonatkozó dokumentumokról nem az alperesi honlapról szereztek tudomást, hanem különböző napilapokból. Nem szolgálhat bizonyítékul ezért az, hogy a felperes kérelmére helyreigazítást tettek közzé.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát.

Elsősorban arra hivatkozott, hogy az alperesi honlapon az önéletrajzának elérési útja és annak tartalma nem értelmezhető másként, mint annak a ténynek a közléseként, hogy az alperes ügynöknek tekinti. Az ügynököket a társadalom az előző rendszer titkosszolgálatának tagjaként határozza meg, és őket a társadalom megvetése kíséri. Ügynökként feltüntetni jelentős fokú sértés, erkölcsi elítélés és elmarasztalás, ami az emberi méltóságát súlyosan sérti. Előadta, hogy a jogszabályi meghatározásban feltüntetett követelmények közül a perben fel sem merült az, hogy a három feltétel közül bármelyik is vonatkozna rá. Azt a tényállítást, hogy ügynök volt, a perben az alperesnek kell bizonyítania, megfelelő bizonyítékkal azonban nem szolgált. Az a tény, hogy az alperes őt ügynökként kezeli, rá nézve sértő, és ezt nem köteles tűrni. Mindezek alapján a kifogásolt tényállítást csak úgy lehet értékelni, hogy az alperes rá nézve valótlan, a jóhírnevét, valamint emberi méltóságát sértő tényállítást tett.

Az alperes közlése során nem különböző forrásokból levont és megindokolt történészi következtetéseit tette közzé, hanem valós bizonyítékok nélkül személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényeket állított. Még abban az esetben is, ha az alperes tevékenysége a tudományos szabadság körébe sorolható, az emberi méltóság védelme érdekében a tudományos szabadság jogának vissza kell lépnie. Ez a jogosultság nem adhat alapot a személyiségi jog megsértésére. Határozott álláspontja szerint az alperes tevékenysége nem tekinthető tudományosnak, mert kizárólag a Nagy Imre újratemetésére készült ún. intézkedési terv alapján próbálja meg a különböző titkosszolgálati személyeket beazonosítani. Ezzel összefüggésben további kutatásokat és a forráskritikát nem végezte el. Esetében az ügynökké nyilvánításhoz elegendőnek tekintett egy alá nem írt 6-os kartont. A karton adatai és a körülmények az alperesben kétséget kellett volna, hogy ébresszenek, hiszen állítása szerint tudományos módszerekkel végezte kutatásait. Kétségekre adhat okot az is, hogy a felperes részéről nem volt fellelhető jelentés vagy bármilyen operatív ténykedésre utalás és bizonyíték. Az intézkedési tervben megjelölt szerephez köthető párt kerületi csoportjával semmilyen kapcsolata nem volt sem lakhelye, sem más tényező alapján. Álláspontja szerint az ítéletben foglaltakkal ellentétben a személyével kapcsolatos közléseket hosszú kutatómunka nem előzte meg, amennyiben igen, akkor ezen kutatómunka negatív eredménye ellenére, kifejezetten a hátrányára szerepeltetik hálózati személyként. Hivatkozott arra, hogy az aláíratlan 6-os kartonról a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése kimondta, hogy az érintett tagadása esetén azt bizonyítéknak elfogadni nem lehet. Előadta továbbá, az alperesnek tudnia kellett, hogy az állambiztonsági iratok egy része manipulációs céllal készült, és az iratok kezelése sem szabályszerűen folyt.