ÍH 2013.59 A TUDOMÁNYOS KUTATÁS SZABADSÁGA ÉS A SZEMÉLYISÉGI JOG ÜTKÖZÉSE

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20849/2011/12., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21658/2012/4. (*ÍH 2013.59*), Kúria Pfv.20846/2013/5.

***********

Történelmi kutatás nyilvánosságra hozott megállapításaival szemben is megilleti az érintett felet a polgári jogi védelem, és ez alapján az igényérvényesítési jogosultság [Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (1), (2) bek., 84. § (1) bek., 85. § (1), (3) bek.].

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, valamint indítványozta 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Előadta, hogy az alperes, illetve jogelődje azzal sértette a jóhírnevét, hogy az általa szerkesztett internetes honlapján "Egy hónap anatómiája" címmel linket helyezett el, melyen keresztül személyére vonatkozó adatok érhetők el: ezek azonban valótlan tények, illetőleg valós tények hamis színben feltüntetését jelentik. Az "Egy nap anatómiája" bevezető írás és a felperesi név alatt közölt életrajzi adatok együttes tartalma azt a hamis látszatot keltette, hogy beszervezett ügynök volt. Ez olyan hátrányos megítélését jelenti, ami kizárólag a nem vagyoni kártérítés eszközével hárítható el.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.

Arra hivatkozott, hogy a honlapján egy kutatómunka eredményét hozta nyilvánosságra az ahhoz csatlakozó összes dokumentummal, ami a felperes személyiségi jogait nem sérthette. Előadta, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok tartalmazzák a felperes életrajzi adatait, melyeket csorbítatlanul hozott nyilvánosságra, a közzététel során a történész szakma szabályainak betartásával járt el. Mivel a feltáró munka folyamatban volt, ez indokolta, hogy a dokumentumokkal érintett személyek - köztük a felperes - nyilatkozatait is közzé tegyék.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

Ítéletében ismertette Ptk. 75. § (1) bekezdését, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 84. § (1) bekezdésének a)-e) pontjait, a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalását, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény 1. § (2) bekezdésének 5. pontját.

Rögzítette, hogy az alperes jogelődjeként működött az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, amely az 1956-os forradalmi események és annak következményei hatásai kutatására jött létre. Az alperes nem ügynöklistát közölt, hanem egy közleményt, amely egyértelművé teszi, hogy ezt hosszú kutatómunka előzte meg, és a közöltek alátámasztásául dokumentumok állnak rendelkezésre. Az oldal tényközlései feltárt dokumentumokból levont következtetéseket tartalmaznak. Ezek nem feltétlenül helytállóak, ugyanis ez a tudományos vita lényege.

A rendelkezésre álló ún. 6-os karton és az 1989. június 16. napjára készített biztosító tervben a felperesre utaló "X. Y." fedőnévhez csatlakozó részek valós dokumentumok. Mindezek alapján az alperes nem minden alapot nélkülözően sorolta a felperest a hálózati személyek közé.

Kitért arra, hogy a felperes esetében aláírt beszervezési nyilatkozat nem lelhető fel a dokumentumok között, de az állambiztonsági szerv részéről a felperesnek adott "X. Y." fedőnévvel egy személyt figyelembe vettek a biztosítási tervben. Nem vitás, hogy az eredményes beszervezésre vonatkozó okirat vagy bizonyíték nem állt rendelkezésre. Azt viszont a felperes sem vitatta, hogy a beszervezésére volt kísérlet. Abban a kérdésben nem lehetett állást foglalni, hogy a felperes végzett-e ténylegesen ügynöki tevékenységet, mert vannak még nem ismert, illetőleg nem megismerhető dokumentumok is. Nem vonható el a kutatások végzőjétől az a lehetőség, hogy a megismert adatokból bizonyos következtetéseket vonjon le. Az ezen következtetésekből kibontakozó viták adják majd a tudományos kutatómunka eredményét.

Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes számára sérelmes állítások nem az alperesi közlések voltak, hanem azon sajtómegjelenések, melyekre a felperes a perben hivatkozott. Az ezekben foglalt közlések miatt azonban az alperes felelőssége nem állapítható meg. A perben meghallgatott tanúk vallomása is azt támasztotta alá, hogy a felperesre vonatkozó dokumentumokról nem az alperesi honlapról szereztek tudomást, hanem különböző napilapokból. Nem szolgálhat bizonyítékul ezért az, hogy a felperes kérelmére helyreigazítást tettek közzé.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát.

Elsősorban arra hivatkozott, hogy az alperesi honlapon az önéletrajzának elérési útja és annak tartalma nem értelmezhető másként, mint annak a ténynek a közléseként, hogy az alperes ügynöknek tekinti. Az ügynököket a társadalom az előző rendszer titkosszolgálatának tagjaként határozza meg, és őket a társadalom megvetése kíséri. Ügynökként feltüntetni jelentős fokú sértés, erkölcsi elítélés és elmarasztalás, ami az emberi méltóságát súlyosan sérti. Előadta, hogy a jogszabályi meghatározásban feltüntetett követelmények közül a perben fel sem merült az, hogy a három feltétel közül bármelyik is vonatkozna rá. Azt a tényállítást, hogy ügynök volt, a perben az alperesnek kell bizonyítania, megfelelő bizonyítékkal azonban nem szolgált. Az a tény, hogy az alperes őt ügynökként kezeli, rá nézve sértő, és ezt nem köteles tűrni. Mindezek alapján a kifogásolt tényállítást csak úgy lehet értékelni, hogy az alperes rá nézve valótlan, a jóhírnevét, valamint emberi méltóságát sértő tényállítást tett.