BH 2017.2.43 Becsületsértést, rágalmazást nem valósít meg, mert nem tényállítás, nem gyalázkodó jellegű és a becsület csorbítására nem alkalmas egy sajtótájékoztatón elhangzott azon kijelentés, mely szerint egy település iskola-összevonásaival kapcsolatos létszámcsökkentéseket "az intézményvezetők úgy hajtottak végre, hogy szakmailag a leggyengébb személyek álláshelyét szüntették meg" [Btk. 226. § (1) bek., 227. § (1) bek. a), b) pont; Be. 6. § (3) bek. a) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Járásbíróság B.577/2013/23., Veszprémi Törvényszék Bf.102/2015/4., Kúria Bfv.1086/2015/4., Kúria Bfv.1086/2016. (*BH 2017.2.43*), 3159/2018. (V. 16.) AB határozat

***********

[1] A járásbíróság a 2015. január 23-án kelt ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli becsületsértés vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 227. § (1) bek. a) és b) pont]. Ezért halmazati büntetésül 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egynapi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Az így kiszabott 200 000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett, és egyben rendelkezett annak meg nem fizetésének esetére a szabadságvesztésre való átváltoztatásáról.

[2] A III. r. terhelt vonatkozásában a terhelt fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2015. március 31-én kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállásnak a III. r. terheltet érintő része a következő:

[4] A III. r. terhelt, a.-i polgármester 2011. szeptember 17-én "Létszámcsökkentéskor a leggyengébbek távoznak" címmel A.-n sajtótájékoztatót tartott, ahol az a.-i iskola-összevonásokkal összefüggésben a magánvádlókra vonatkozóan, őket néven nem nevezve, de személyüket egyedileg beazonosítható módon az alábbi becsületcsorbításra alkalmas kifejezésekkel illette: "a város önkormányzata által meghatározott létszámcsökkentéseket az intézményvezetők úgy hajtották végre, hogy szakmailag a leggyengébb személyek álláshelyét szüntették meg".

[5] Az ítélet indokolása a törvényes vádra utalás körében tartalmazza, hogy a III. r. terheltet M. M., Sz. E. és E.-N. P. 3 rendbeli becsületsértés vétségével vádolta.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek törvényi okát nem jelölte meg, de ténybelileg a terhelt bűnösségének a büntetőjog szabályainak megsértésével történt megállapítására, és a bűncselekmény törvénysértő minősítésére [Be. 416. § (1) bek. a) és b) pont] utalt. Érdemben pedig a jogerős ítélet megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát - azaz a III. r. terhelt felmentését - kérte.

[7] Indokai szerint az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a terhelt sérelmezett kijelentését nem tekintették tényállításnak, és akkor is, amikor - erre hivatkozással - a valóság bizonyítását kizártnak tartották. Álláspontja szerint a Btk. 229. § (1) bekezdése kifejezetten a Btk. 226-228. §-ai szerinti bűncselekmények tekintetében teszi lehetővé valóság bizonyítását, a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése pedig a valóság bizonyításának feltételei között említi a "kifejezés használatának" közérdek vagy nyomós magánérdek által indokolt voltát is.

[8] Az elsőfokú bíróság tehát a védői álláspont szerint tévedett, amikor a valóság bizonyítását nem rendelte el, ugyanakkor arra a büntetőeljáráson kívül lényegében sor került. Időközben ugyanis már jogerősen lezárultak azok a munkaügyi perek, melyeket a sértettek kezdeményeztek, és melyek keretében az elbocsátások szakmai megalapozottságának a bíróság általi vizsgálatára is sor került.

[9] A védő indítványához csatolta a büntetőeljárásban nem érintett S. M. munkaügyi perében hozott első- és másodfokú, továbbá felülvizsgálati határozatot, melyben végül is a felperes keresete elutasításra került. A bíróság pedig a jogerős ítéletében megállapította, hogy amennyiben a felperes egyetemi végzettséggel rendelkezett volna, úgy elbocsátására nem került volna sor.

[10] Utalt a védő arra is: a "leggyengébb" szó nem szinonimája a "gyengének"; így negatív értékítéletet nem hordoz magában, csupán egy adott, zárt személyi körön belüli viszonyrendszert határoz meg. Az a.-i önkormányzat által működtetett oktatási intézményekben a létszámcsökkentés folytán elbocsátottak száma a 2011-et megelőző, és az azt követő években is nagyságrendileg egyenlő volt; a munkáltató azon pedagógusok jogviszonyát szüntette meg, akiket nem tudott ellátni feladattal, mert nem rendelkeztek az azok ellátásához szükséges képzettséggel, végzettséggel.

[11] Az indítvány szerint tehát a valóság vizsgálata alapján azt kellett volna az eljárt bíróságnak megállapítania, hogy a "leggyengébb" kifejezés használata a terhelt részéről, nem volt sem lealacsonyító, sem méltánytalan, sem az emberi méltóságot sértő, hanem a tanári kar, nevelői testület képzettségéhez, képesítéséhez kapcsolódó viszonyítás tényszerűségét jelöli.

[12] A védő álláspontja szerint a valóság bizonyításának elrendelését a közérdek indokolta, különösen S. M. esetében, aki maga is helyi politikus, ezért tűrési kötelezettsége is magasabb.

[13] Az indítvány szerint a III. r. terhelt sérelmezett kijelentése azon alapult, hogy az intézményvezetők - hangsúlyozottan a saját döntési jogkörükben - nyilvánvalóan és logikusan nem a legkiválóbb munkavállalóikat bocsátják el a létszámleépítés során. A terhelt erre a tényre utalt, így a jogerős ítéletben a terhére rótt kijelentés nem kifejezés, hanem tényállítás. Ugyanakkor az nem becsületsértő és nem rágalmazó jellegű.

[14] Törvényt sértettek tehát az eljárt bíróságok a valóság bizonyításának el nem rendelésével, azonban a csatolt munkaügyi határozatok alapján megállapítható, hogy a terhelt bűnössége megállapításának sem a 3 rendbeli becsületsértés vétsége, sem esetlegesen 3 rendbeli rágalmazás vétsége miatt nincs helye.

[15] A felülvizsgálati indítványra a magánvádlók közös írásbeli észrevételt terjesztettek elő.

[16] Ebben kiemelték: a III. r. terhelt állítása szerint a magánvádlók "szakmailag" tartoznak a "leggyengébbek" közé; ez a kifejezés pedig vitán felül alkalmas a becsület csorbítására, a társadalmi értékítélet negatív befolyásolására.

[17] Utaltak rá: az alapeljárásban maguk is bizonyítani kívánták munkavégzésük magas szakmai színvonalát, a legkiválóbbak között értékelt munkavégzésüket, azonban az eljárt bíróságok ennek azért nem tettek eleget, mert a terhelt kifejezését becsületsértésnek - nem pedig rágalmazásként - értékelték.

[18] Vitatták az indítványban kifejtett azon álláspontot, miszerint a terhelt kijelentésének valóságtartalma az ő vonatkozásukban bebizonyosodhatott volna, mint ahogy sem jelen büntetőügyben, sem a magánvádlók munkaügyi pereiben nem került szóba a szakmaiságukat dehonesztáló, illetve a munkavégzésük elégtelen voltára vonatkozó adat. A III. r. terheltnek ugyanakkor nem is lehetett tudomása a magánvádlók szakmaiságának színvonaláról, minthogy velük semmiféle kapcsolatban vagy jogviszonyban nem is állt.

[19] Utaltak arra is: az indítvány egy, a jelen eljárásban nem érintett személlyel kapcsolatban fogalmaz meg érveket, de a magánvádlók tekintetében von le következtetéseket, így érvelésének az alapja is többszörösen téves. S. M. a jelen ügyben nem érintett, a rá való bármiféle hivatkozás nem is tartozhat erre az eljárásra.