BH 2021.1.29 A mezőgazdasági támogatási határozatot saját hatáskörben visszavonó határozattal szemben önálló jogorvoslatnak van helye, melynek elmulasztása esetén a visszavonás jogszerűsége a visszatartás elrendelése során újból nem tehető vita tárgyává [2007. évi XVII. tv. (Támogatási tv.) 57. § (1) bek., 60. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27472/2019/9., Kúria Kfv.35133/2020/6. (*BH 2021.1.29*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnek az 1993. december 2-án kötött haszonbérleti szerződés alapján 10 évre szóló, földhasználati nyilvántartásba bejegyzett haszonbérleti joga állt fenn a magyar állam tulajdonát képező Gyula .../6, .../5, .../20 és .../1 hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában. A szerződés lejártát megelőzően a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFSZ) 2013. május 7-én - többek között - ezen ingatlanokat is érintően földhaszonbérleti pályázatot írt ki. A haszonbérleti szerződés alapján fennálló előhaszonbérleti jogával a felperes élni kívánt, melyet az NFSZ figyelmen kívül hagyva más, harmadik személlyel kötötte meg a haszonbérleti szerződést a magyar állam nevében. A felperes keresete alapján a Gyulai Járásbíróság előtt indult perben hozott elsőfokú ítéletet a Gyulai Törvényszék a 2015. október 19-én kelt, 9.Pf.25.447/2015/7. számú - a Kúria Pfv.V.22.072/2015/6. sorszámú ítéletével hatályában fenntartott - ítéletével megváltoztatta és megállapította, hogy a tárgyi ingatlanok vonatkozásában kötött haszonbérleti szerződések a magyar állam és a felperes között jöttek létre és kötelezte a haszonbérlő harmadik személyeket, hogy az ingatlanokat adják a felperes birtokába.

[2] Ezen ítélet alapján a felperes földhasználata 2013. december 3-ra visszamenőlegesen lett bejegyezve a földhasználati nyilvántartásba, azonban a területeket a felperes ténylegesen nem használta, azokon mezőgazdasági művelést nem folytatott, a földterületek harmadik személy haszonbérlők birtokában maradtak.

[3] A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a 2016. augusztus 18-án kelt, 317/0401/17145/34/2015. iktatószámú, 1804154197 iratazonosító számú határozatával (a továbbiakban: támogató határozat) helyt adott a felperes fenti ingatlanokkal kapcsolatos, egységes területalapú támogatás (SAPS) jogcímre 2015. május 21-én - a 2015. évi egységes kérelem keretében - benyújtott támogatási összeg kifizetése iránti kérelmének és 13 209 054 forint támogatási összeget állapított meg. A Magyar Államkincstár (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2017. május 31-én (azaz a támogató határozat keltétől számított egy éven belül) kelt, 317/4401/1/2/2017. iktatószámú, 1846497681 iratazonosító számú határozatával (a továbbiakban: visszavonó határozat) a támogató határozatot a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Támogatási törvény) 57. § (1) bekezdése alapján visszavonta, egyidejűleg a felperes támogatási kérelmét elutasította és egyben 13 726 433 forint összeg erejéig kizárta a támogatásból, amely összeg a jövőben megállapításra kerülő támogatások összegéből kerül levonásra. Rögzítette, hogy a felperes - a korábban már átutalt támogatási összeg és a határozattal megállapított támogatási összeg különbözeteként - 13 209 054 forintot köteles visszafizetni a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül figyelemmel arra, hogy az jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. A felperes sem a támogató, sem a visszavonó határozattal szemben fellebbezéssel nem élt, így azok jogerőre emelkedtek.

[4] Az elsőfokú hatóság a 2018. április 5-én kelt, 318/4401/14256/4/2017. iktatószámú, 1913978910 iratazonosító számú végzésében (a továbbiakban: visszatartást elrendelő végzés) a felperest a 2017. évi éghajlat és környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtandó (a továbbiakban: zöldítés) támogatás jogcímen megillető és a 2018. január 12-én kelt, 1912838886 iratazonosító számú döntéssel megállapított 2 309 563 forint támogatási összegből 2 309 563 forint levonását rendelte el. Döntését a Támogatási törvény 60. § (1) bekezdésére és 69. § (7) bekezdésére és a Bizottság 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletének 19. cikk (2) bekezdésére alapította.

[5] A végzéssel szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyet az alperes a 2018. november 30-án kelt, AJF/3345-1/2018. iktatószámú határozatával elutasított és az elsőfokú hatóság végzését helybenhagyta. Az indokolásában rámutatott, hogy a visszatartást az elsőfokú hatóság 2017. május 31-én kelt, 1846497681 iratazonosító számú jogerős döntése alapozta meg, amely támogatásban való jogosulatlan részvételt állapított meg. Az alperes rögzítette továbbá, hogy a visszavonó döntés alapján a felperesnek összesen 26 935 487 forint - ebből 13 726 433 forint szankció és 13 209 054 forint tartozása - állt fenn az elsőfokú hatóság felé és táblázatban összefoglalva mutatta ki a megtérülés időpontjait. A megtérülésekre figyelemmel megállapította, hogy az elsőfokú hatóság által elrendelt visszatartások nem haladták meg a tartozás összegét. Hangsúlyozta, hogy a fellebbezésben sérelmezett visszavonó határozat jogszerűsége nem tárgya az eljárásnak, valamint az a közlés időpontjától fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható a Támogatási törvény 69. § (7) bekezdése alapján.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] Az alperessel szemben előterjesztett keresetében a felperes kérte, hogy a bíróság az alperes visszatartást elrendelő határozatát semmisítse meg. Az álláspontja szerint a jelen ügyben az intézkedésben való jogosulatlan részvételt megállapító döntés hiányzik, hiszen a Támogatási törvény 69. § (1)-(2) bekezdésében foglalt esetek nem következtek be, erre a visszavonó határozat sem hivatkozik, ezért az alperes tévesen alkalmazta a Támogatási törvény 60. § (1) bekezdését és a 69. § (7) bekezdését.

[7] Véleménye szerint a Támogatási törvény 57. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú hatóság nem volt jogosult a támogató határozatot saját hatáskörben módosítani, vagy visszavonni, hiszen azt csak akkor tehette volna meg, ha a támogató határozat kapcsán jogorvoslati eljárás indul. A visszavonó határozat tehát egy joghatás kiváltására alkalmatlan, a jelen per szempontjából irreleváns közigazgatási határozat, ezért azt fellebbezéssel nem is kellett támadnia. Mindezekre tekintettel az elsőfokú végzés alapja nem a visszavonó határozat, hanem a támogató határozat, amely a mai napig érvényes és hatályos, figyelemmel arra, hogy annak jogerejét a jogellenes visszavonó határozat lerontani nem tudta. Egyebekben a visszavonó határozat jogellenességét állította. Álláspontja szerint a Támogatási törvény 44. § (7) bekezdés c) pontja alapján jogszerű földhasználónak minősül, mivel a Gyulai Törvényszék jogerősen megállapította, hogy a határozattal érintett időszakban érvényes és hatályos haszonbérleti szerződésekkel rendelkezett, mely bírósági ítélet alapján földhasználati jogát visszamenőlegesen jegyezték vissza a földhasználati nyilvántartásba.