BH 2010.8.227 Az egyenlő bánásmód követelményének megtartását az eljárás alá vont szervezetnek kell bizonyítania. Az eljárás megindításához a sérelem valószínűsítése szükséges [2003. évi CXXV. tv. 13. §].

A beavatkozó 2008. január 14. napján panaszt terjesztett elő alperesnél arra hivatkozással, hogy felperes megsértette vele szemben az egyenlő bánásmód követelményét. A beavatkozó előadta, hogy hitelkártyát igényelt felperes B., J. út 3/b. szám alatti fiókjánál, azonban igénylésére az életkora miatt elutasító választ kapott. A beavatkozó utalt a bankfiók 2007. március 5-i levelére, mely szerint a kockázatvállalásra és fedezetértékelésre vonatkozó előírásokra hivatkozással részletes indokolás nélkül utasították el hitelkérelmét. Hivatkozott továbbá a felperes 2007. március 27-ei levelére, mely azt tartalmazta, hogy a hitelkártya kérelmét a hitelkihelyezés kockázatának vizsgálata alapján elutasították.

Az alperes a lefolytatott eljárást követően határozatában megállapította, hogy felperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy 2007 márciusában a beavatkozó életkora miatt a hitelkártya szerződés megkötésének lehetőségéből kizárta. Egyidejűleg az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás tanúsítását megtiltotta és a határozat nyilvánosságra hozatalát rendelte el, valamint felperest 3 000 000 forint összegű bírság megfizetésére kötelezte.

Az alperesi határozat indokolása szerint az eljárás során a felperes arra hivatkozott, hogy a nyilvántartások átvizsgálását követően megállapításra került, miszerint nincs írásos dokumentum arra nézve, hogy a beavatkozó 2007 márciusában hitelkártya igénylést nyújtott volna be az adott fióknál, ezért a felperes csak általános jellegű felvilágosítást nyújtott a hitelkártya igénylés feltételeiről és az elbírálás elveiről, így jogsértést a beavatkozóval szemben nem követett el.

Az alperes a tényállás tisztázása érdekében tárgyalást tartott, ahol felperes képviselője - a beavatkozó által csatolt levelek ellenére - megismételte, hogy a beavatkozó hitelkártya igénylésének írásbeli rögzítése a bank rendszerében nem történt meg. A felperes hivatkozott arra is, hogy a beavatkozó korábban társkártyával rendelkezett, mely ugyanolyan feltétel mellett igényelhető, mint a hitelkártya, így ez a körülmény is azt bizonyítja, hogy nem történt diszkrimináció.

Az alperes az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Ebktv.) 19. § (1) és (2) bekezdése szerinti valószínűsítési és bizonyítási szabály alkalmazása körében megállapította, hogy a beavatkozó a hátrányt, az általa kérelmezett hitelkártya szerződés megkötésének elutasítását okiratokkal - a felperes megbízottjának minősülő - alkalmazottak levelivel bizonyította, azok tartalmára és a beavatkozó korábbi banki ügyfélmúltjára figyelemmel azt is valószínűsítette, hogy a hátrány az életkora miatt érte. Az alperesi álláspont szerint ugyanakkor a felperes nem tett eleget az Ebktv.-ben előírt kimentési kötelezettségének, nem bizonyította sem azt, hogy a beavatkozó által valószínűsített körülmények ne álltak volna fenn, sem pedig azt, hogy megtartotta, vagy az adott helyzetben nem lett volna köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.

Az alperes megjegyezte, hogy nem vitatja felperes azon jogát, hogy a hitelkockázat csökkentésének érdekeit szem előtt tartva különböző szempontok alapján válassza meg ügyfeleit, nem fogadható el azonban jogszerűnek az az általánosító gyakorlat, amely az anyagi hátteret és egyéb feltételeket tekintve különös kockázatot nem jelentő ügyféllel történő szerződéskötést annak életkorára tekintettel tagadja meg.

A felperes keresetében az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A Fővárosi Bíróság ítéletében felperes keresetét elutasította. Az első fokon eljárt bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy felperes 2007. március 5. és 27. napján kelt válaszlevelét nyilvánvalóan megelőzte a beavatkozó hitelkártya igénylése, illetve az annak elutasítását követő magyarázatkérő levél. Nem tartotta elfogadhatónak felperes azon hivatkozását, hogy nem létező hitelkártya igénylést elutasítani nem lehet, illetve a felperes részéről csupán egy panasz kivizsgálását követő levelezés és általános felvilágosítás történt.

Az első fokon eljárt bíróság megállapította azt is, hogy felperes kimentési kötelezettségének eredményesen nem tett eleget, ugyanakkor a felperes által írt levelek alkalmasak a felperesi képviselő közigazgatási eljárásban tett jegyzőkönyvi nyilatkozatának cáfolatára. A felperes azon védekezését sem találta megalapozottnak az elsőfokú bíróság, amely szerint az a tény is igazolja az egyenlő bánásmód megtartását, hogy a beavatkozó 2005 óta társkártyával rendelkezett. Az alperes megállapította, hogy az üzletszabályzat és az általános szerződési feltételek szerint társkártya igénylő lehet bármely 18. életévét betöltött devizabelföldi természetes személy, míg a hitelkártya igényléshez további feltételek teljesítése is szükséges.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet valamint annak alapján az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont szerint a jogerős ítélet sérti az Ebktv. 19. § (1) és (2) bekezdését, 8. §-át, valamint 30. § (1) bekezdés a) pontját. A felperes vitatta az alperesi beavatkozót ért hátrányt és arra utalt, hogy a jogerős ítélet ezzel ellentétes ténymegállapítása iratellenes és ellentétes az Ebktv. 19. §-ának bizonyítási szabályaival is. A felperes szabályzatainak csatolásával bizonyította, hogy a hitelkártya ügyintézés írásban történik, illetve tényleges kérelemről dokumentumokkal kell rendelkeznie a kérelmező beavatkozónak is. Az első fokon eljárt bíróság nem tisztázta, hogy felperes vagy a beavatkozó a hitelkérelemről milyen okiratokkal rendelkezik, így eljárása az Ebktv. 19. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik. A felperes felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy hasonló tényállás mellett alperes a perbeli döntésével ellentétes döntést hozott. A felperes vitatta a 2007. március 5-ei levél értékelését és álláspontja szerint ez a levél válasz volt a beavatkozó 2007. március 1. napján előterjesztett panaszára. A levél nem tartalmaz hitelkérelemre vonatkozó elutasítását, mivel megfogalmazása szerinte csak általános, s a hitelbírálati szempontokról is csak általánosságban szól.

A felperes a felülvizsgálati kérelemben arra is hivatkozott, hogy még abban az esetben is, ha a beavatkozó kérelme szabályos hitelkérelemnek lenne tekinthető, akkor is valószínűsítenie kellett volna, hogy az elutasításra az Ebktv. 8. § alapján került sor, ennek érdemi vizsgálata azonban mind alperes, mind a bíróság részéről elmaradt.

­Aggályát fejezte ki annak következménye tekintetében, hogy ha egy általános felvilágosítását, - amely tévesen van megfogalmazva - egy konkrét ügy jogsértő döntéseként értékelnek, az nem csak téves, de indok nélküli szankció alkalmazását teszi a jövőben is lehetővé.

Alperes és a beavatkozó a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte felülvizsgálati ellenkérelmében.