BH 1993.1.10 Azoknak a személyi és tárgyi feltételeknek, amelyek folytán a 3 évet meg nem haladó szabadságvesztésre elítélt végrehajtási kegyelem alapján mentesül a szabadságvesztés végrehajtása alól, a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény hatálybalépésének időpontjában kell fennállniuk [1990. évi XXXIX. tv. 1. § (2) bek. b)-f) pont, 2. § (1) bek.].

A városi bíróság a terheltet 2 rb., szövetkezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés büntette miatti halmazati büntetésül 2 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben 20 000 forint vagyoni előny megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a terhelt és védője fellebbezéssel élt; a terhelt terhére irányuló fellebbezés bejelentésére nem került sor.

A megyei bíróság 1991. január 8. napján tűzött ki határnapot a fellebbezési tárgyalásra. A terhelt és védője 1991. január 3. napján már írásban, az említett határnapon sorra került fellebbezési tárgyaláson pedig szóban is előterjesztették a következőket:

A terhelt házasságát a bíróság 1990. november 8. napján kelt jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta, és a bíróság ugyanezen a napon hozott végzésével jóváhagyta a feleknek azt az egyezségét, hogy az 1977. június 13. napján született közös gyermekük az apa, vagyis a terhelt kizárólagos gondozásába került, a gyermek után az anyának gondozási (tartás-)díjat nem kell fizetnie. Csatolták az 1991. január 8. napján kelt hatósági bizonyítványt is, amely szerint a közös gyermekükről az anya 1990. november hó 8. napjától nem gondoskodik.

Az előbbiek igazolásával egyidejűleg a terhelt és védője - utóbbi a terhelt kifejezett hozzájárulásával - az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezéseiket visszavonták, és kérték, hogy a másodfokú bíróság - az 1990. évi XXXIX. számú törvény 1. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében - állapítsa meg, hogy a terhelt a vele szemben kiszabott szabadságvesztés egészére nézve közkegyelemben részesül.