BH 1996.6.342 A munkáltató a közlést követően nem vonhatja vissza a már kitűzött és a munkavállalóval közölt olyan prémiumfeladatot, amelynek a teljesítését a munkavállaló már megkezdte [1967. évi II. tv. 46. § (2) bek., 48/1979. (XII. 1.) MT r. 62. § (3) bek., 1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek., Legf. Bír. M. törv. I. 10.321/1982. sz.].

Az irányadó tényállás szerint a karbantartó üzemvezető munkakörű felperes 1979. november 1-jétől 1993. december 29-i dolgozott az alperesnél, a munkaviszonya az alperes 1993. július 23-án kelt felmondása következtében szűnt meg. A felmondási idő teljes tartamára felmentették a munkavégzés alól és 12 havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítést kapott.

A felperes által kezdeményezett egyeztetés során, majd az előterjesztett keresetlevelében kérte az 1992. évre, az 1992. március 20-án kitűzött prémiumfeladatokra és a már kifizetett 130 000 Ft prémiumelőlegre tekintettel további 326 000 Ft prémium, valamint a 108 666 Ft felmondási átlagkereset és a 326 000 Ft végkielégítés-különbözet megfizetését, továbbá ezeknek az összegeknek a kamatait.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 326 000 Ft prémium, valamint ennek 1993. június 1-jétől számított kamata, 326 000 Ft végkielégítés és 108 666 Ft felmondási bér, továbbá 1993. augusztus 3-tól számított kamatai megfizetésére. Az alperest 45 639 Ft illeték megfizetésére is kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az 1992. évi XXII. törvény (új Mt.) 205. §-ának (1) bekezdése értelmében a perben az 1967. évi II. törvény (régi Mt.) 46. §-ának (2) bekezdését és a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (Mt. V.) 62. §-ának (3) bekezdését kell alkalmazni, továbbá - figyelemmel az új Mt. 4. §-ának (1) és (2) bekezdésére - a felperes prémiumkitűzése megfelelt a jogszabályoknak, és az alperes a kitűzött feladatok teljesítését sem vitatta. A prémiumkitűzés nem tartalmazott korlátozó vagy kizáró feltételeket. A prémiumszabályzat I/7. pontjában rögzített feltétel pedig, amely szerint az éves prémium 30%-a a vállalat eredményétől függ, nem jelentheti azt, hogy a veszteséges gazdálkodásnál a prémium kifizetése kizárt. Az alperes a prémium kitűzésénél eltért a prémiumszabályzattól, és az az 1992. október 5-i igazgatói intézkedés, amellyel visszavonta a prémiumfeladatokat, jogellenes volt. A megalapozott prémiumkövetelés következménye a felmondási átlagkereset és a végkielégítés összegének felemelése.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével a prémium összegét 195 000 Ft-ra, a végkielégítés összegét 195 000 Ft-ra, a felmondási időre járó munkabér összegét 65 200 Ft-ra szállította le, a kamat fizetésére vonatkozó rendelkezést helybenhagyta. Az alperest terhelő első fokú eljárási illetéket 27 380 Ft-ra leszállította, és kötelezte az alperest 27 380 Ft fellebbezési illeték megfizetésére. A megyei bíróság ítéletének indokolásában egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint a prémiumkitűzés visszavonása nem volt jogszerű. A felperes tekintetében nem hoztak személyre szóló írásbeli intézkedést a prémiumfeladatok módosításáról, illetve visszavonásáról. Az alperes fellebbezése alapján egy analóg perben kirendelt szakértő véleményét figyelembe véve megállapította, hogy az első prémiumfeladat nem teljesült, mert a felperes által vezetett üzemben a ledolgozott órák száma az előírt 50-51 000 órával szemben csak 45 862 óra volt. A második feladatot teljesítettnek fogadta el, ugyanis a 600 000 Ft-ban maximált anyagfelhasználást elenyésző, 3%-os mértékben, 18 000 Ft-tal lépték túl, de ez a túllépés a harmadik feladat háromszoros túlteljesítését segítette elő. A kifizetendő prémiumösszeget a prémiumkitűzésben meghatározott arányok figyelembevételével csökkentette, amelynek alapján a felmentési időre járó átlagbér és a végkielégítés összege is csökkent.

A felperes - jogszabálysértésre hivatkozással előterjesztett - felülvizsgálati kérelmében a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mert a másodfokú bíróság a mérlegelése körébe vont adatokból helytelen, okszerűtlen következtetésekre jutott, és ez a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében alapot ad a jogerős ítélet felülvizsgálatára. A bíróság a prémiumkitűzés 1. pontjának értékelésekor, a szakértői vélemény alternatívájának egyikét emelte ki, ezzel az alperes egyoldalú nyilatkozatát fogadta el. Az alperes szerint a kitűzés alapja az üzem ténylegesen ledolgozott óraszáma volt, a felperes szerint a bruttó órakapacitás, amit a szakértő is alátámasztott. A szakértő által más ügyben készített szakvéleményében rögzítette, hogy a fizikai termelők óraszáma 5216 óra volt, tehát teljesült az órakapacitás. Arra is hivatkozott azonban, hogy a prémiumkitűzésben a vállalat nem pontosította a "kapacitás" fogalmát, ezért csak feltételezhető, hogy összes vagy ledolgozott óraszámra gondolt. A felperes értelmezése szerint a prémiumkitűzés 1. pontjában leírt 50-51 000 óra az üzem összes órafelhasználását jelenti, ezért álláspontja szerint a prémiumfeladat teljesült. Nem járt el kellő alapossággal a bíróság, amikor az alperes gyakorlatát nem vizsgálta, az alperes egyoldalú nyilatkozatát azonban elfogadta.

Hivatkozott a perben nem, de a felülvizsgálati kérelemhez csatolt kimutatásra, amely a prémiumkitűzés melléklete volt, valamint az 1992. április 7-én kelt okiratra, amelynek alapján feladata volt a helyettese prémiumfeladatainak megállapítása, mindezek alapján bizonyított, hogy az árbevétel és az FNOK volt a lényeges prémiumfeladat, de esetében az 1. feladat, az óraszám is megvalósult. A csatolt kimutatásból is arra a következtetésre kell jutni, hogy a prémiumfeladat összes órakapacitást határozott meg. Hangsúlyozta azt is, hogy az alperes 1992. szeptemberében előleget is fizetett, és 1994. június 2-ig elismerte a feladatok teljesítését. Először csak a fellebbezésében vitatta a feladatok maradéktalan teljesítését.