A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40402/2020/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 488. §] Bírók: Felker László, Kurucz Zsuzsánna, Levek Istvánné

A határozat elvi tartalma:

Fuvarjogviszonyban a károkozás szándékos vagy azzal egyenértékű súlyosan gondatlan jellegének a megítélése, következménye a követelés elévülése körében.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék G.40647/2016/55., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40402/2020/6.* (ÍH 2021.85), Kúria Gfv.30283/2021/7., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40225/2022/5.

***********

...

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.402/2020/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a ügyvédi iroda (Cím3, ügyintéző: ügyvéd neves ügyvéd) által képviselt felperes (Cím2) felperesnek ügyvéd neve1 ügyvéd (9022 helység2, Czuczor Gergely utca 15. fszt. 6.) által képviselt alperes

cég2 (cím1, ország) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2020. augusztus 26. napján kelt 2.G.40.647/2016/55. számú ítélete ellen az alperes részéről 56. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja;

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 745.230 (Hétszáznegyvenötezer-kétszázharminc) forint, valamint 698.000 (Hatszázkilencven-nyolcezer) forint + áfa együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének - melyben a helység3 (ország1)-helység5 (ország) viszonylatában 33 paletta nyers kávé fuvarozására 2013. június 5-én megkötött fuvarszerződésben előírt határátlépésre vonatkozó megbízói utasítás szándékos alperesi megszegésére hivatkozással, azzal okozott kárként 26.017 euróra és járulékai megfizetésére támasztott igényt - helyt adott és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 26.017 eurót és annak 2014. szeptember 1. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járó évi 5%-os mértékű késedelmi kamatát, továbbá 1.012.340 forint perköltséget.

[2] Határozata indokolásában rögzítette, hogy a peres felek szerződése az 1971. évi 3. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben 1956. május 19-én kelt Egyezmény (CMR) hatálya alá tartozik annak az 1. cikk 1. pontja szerint, egyébként a felek maguk is a CMR alkalmazását rendelték a jogviszonyukra.

[3] Az alperesi elévülési kifogás alaptalanságára vont le következtetést, kifejtette, hogy a kár 2013. június 6-án következett be, a jogellenes magatartás a határátlépésre vonatkozó utasítás megszegése, melynek következményeként került sor ország2országban kávéadó kirovására. Az adott határátkelőhelyen ország3 felé történő kilépésre vonatkozó utasítás megszegésére csak szándékosan vagy súlyos gondatlansággal kerülhetett sor, ezért az elévülési idő a CMR 32. cikk 1. pontja szerint három év. A CMR 32. cikk 1.c. pontja szerint az elévülési idő kezdete a fuvarozási szerződés megkötését követő három havi időtartam eltelte, az ettől számított három év az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztéséig, 2016. január 19-ig nem telt el, ezért a felperes követelése nem évült el.

[4] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a kártérítés jogszabályi feltételei teljesülését bizonyította. Alaptalannak találta alperesnek azt az érvelését, hogy a felperes csak a vámkezelés helyét határozta meg, a határ átlépését nem, ezzel szemben a szerződésükben a "FONTOS!!!" figyelmeztetéssel jelölt rész a ország1i-ország3 határátlépésére vonatkozó utasítást tartalmaz. Annak nincs jelentősége, hogy a figyelemfelhívás után csak az EUR-1 okmányra vonatkozó utasítás indokolása szerepel, a ország1i-ország3 határátlépéshez magyarázat nem kapcsolódott, ugyanis a felperes annak szükségességét nem tartozott sem részletezni, sem megindokolni.

[5] Súlytalan alperesnek az a védekezése is, hogy a szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartást a gépjárművezető tanúkénti kihallgatásával bizonyíthatta volna a felperes, ugyanis az adott határátkelőhelyen történő átlépésre vonatkozó írásbeli utasítás megszegése csak szándékosan vagy súlyosan gondatlanul követhető el.

[6] Nincs relevanciája annak a védekezésnek sem, mely szerint a ország1i-ország3-ország2 hármas határnál a ország2 nyelvű útjelzések a tapasztalatlan járművezető számára összetéveszthetőek, ugyanis erre az alperes nem tényállításként hivatkozott, továbbá gondoskodnia kellett arról, hogy tapasztalt sofőrt küldjön az útra.

[7] Nem fog helyt az az alperesi hivatkozás sem, hogy a kárt a feladó súlyos mulasztás okozta, mert a gépjárművezető részére a vám- és egyéb hatósági kezeléshez szükséges valamennyi utasítást nem adta meg.

[8] A CMR 6. cikk 1.j) pontja, 7. cikk 1. pontja és 11. cikk 1. pontja felhívásával az elsőfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy a ország1i-ország3 határátlépésre vonatkozó utasítás egyértelmű volt, ezért nincs jelentősége annak, hogy a CMR fuvarokmány 29. számú rovata nem került kitöltésre, az egyértelmű utasítás miatt sem a felperest, sem a megbízóját nem terheli felelősség a kár bekövetkezte körében.

[9] Annak sincs jelentősége, hogy a felperes esetlegesen jövedéki adó elkerülése érdekében adott utasítást a ország1ból ország3 felé kilépésre, ez a per eldöntése szempontjából nem releváns.

[10] Az alperes a szerződés rendelkezését megszegte azzal, hogy nem a ország1i-ország3, hanem a ország1i-ország2 határon lépett át, a CMR 12. cikk 1. pontja szerinti feladói utasítást figyelmen kívül hagyta, ezért a CMR 12. cikk 7. pontja alapján felelősséggel tartozik az ebből eredő kárért.

[11] A perben bizonyítást nyert, hogy az utasítás megszegése miatt a cég1-nak (továbbiakban: felperes megbízója) a ország2 kávéadóról szóló törvény végrehajtására vonatkozó rendelet 32. § (1), (2) és (3) bekezdései alapján adófizetési kötelezettsége keletkezett.

[12] Az elsőfokú bíróság aggálymentesnek találta a kár összegszerűségét, banki belső igazolások, átutalások alapján alátámasztottnak fogadta el, hogy a felperes 26.017,2 eurót a megbízójának megfizetett. Ebben a körben értékelte, hogy a felperes megbízójának az adófizetési kötelezettsége került megállapításra, a vámhivatal felhívása is neki szólt. Alaptalan az az alperesi védekezés, hogy a felperes megbízója magának okozta a kárt, mert utólag nem nyújtotta be az előzetes hozzájárulásról szóló nyilatkozatot, a kávéadóról szóló irányadó rendelkezés szerint ugyanis a hozzájárulást előzetesen kell beszerezni, utólag a becsatolásának lehet helye a fővámhivatal felhívása alapján.

[13] A CMR 23. cikk 1. pontja nem irányadó a kárösszeg megállapítására, mert nem az áru részleges vagy teljes elveszése képezte a kártérítési kötelezettség alapját; a kártérítés összege utáni kamatmérték pedig a CMR 27. cikk 1. pontja szerint évi 5%, mely attól az időponttól esedékes, amikor az írásbeli felszólamlást a fuvarozóhoz elküldték, vagy ennek hiányában a keresetet megindították.