BH 2024.2.38 A sportversenyen történt baleset miatt bekövetkezett kár megtérítéséért való felelősséget, speciális sportjogi kártérítési szabályok hiányában a Ptk. rendelkezései alapján kell megítélni [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:535. §, 6:536. §, 6:537. § (1) bek.].

Pertörténet:

Szegedi Járásbíróság P.21661/2021/55., Szegedi Törvényszék Pf.20154/2022/9., Kúria Pfv.20239/2023/5. (*BH 2024.2.38*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A II. rendű alperes által kiírt motoros kupasorozat első fordulója 2019. március 30-án lakott területen kívül kialakított versenypályán került lebonyolításra, ahol a pályát az I. rendű alperes jelölte ki.

[2] A felperes néhai házastársa, aki korábban motorversenyzett és pályabíró is volt, a perbeli versenyen a legidősebb gyermekével együtt nézőként vett részt. Több más nézővel együtt a pálya külső kerületén, a célegyenes előtti, a pályarajz szerinti "üres felvonulási zónában", az ott kialakított úgynevezett mandíner falon tartózkodott, a pályát határoló fehér műanyag szalagon kívül, amely nem volt a nézők elől elzárt terület.

[3] A verseny során az egyik versenyző elvesztette uralmát a gépjárműve felett és a pályát elhagyva elütötte a felperes házastársát, aki a baleset bekövetkezésekor nézőként a pályát határoló fehér szalagon kívül tartózkodott. A felperes házastársa súlyos, életveszélyes koponyasérülést szenvedett, majd 2019. április 1-jén elhunyt. Az agyhalálát koponyatörés, kiterjedt agyzúzódás, keményburok alatti vérzés és agytörzsi beékelődés okozta, amely sérülések okozati összefüggésben álltak az általa elszenvedett balesettel.

A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme

[4] A felperes módosított keresetében 10 000 000 forint sérelemdíj és 231 702 forint kártérítés, valamint ezek után járó törvényes késedelmi kamatok egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Keresetét elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:535. és 6:536. §-aira, másodlagosan a Ptk. 6:18., 6:519., 6:522., 6:524., 6:527., 6:532. §-aira alapította, hivatkozott továbbá a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) 22. §, 23. §, 65. §, 66. §, 67. §-ban foglaltakra is. A sérelemdíj iránti igényével kapcsolatban előadta, hogy házastársa elvesztésével sérült a teljes családban éléshez fűződő joga és a lelki egészséghez való személyiségi joga. Kártérítés jogcímén az elhunyt házastársa temetésének költségét érvényesítette.

[5] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.

[6] Az I. rendű alperes védekezését arra alapította, hogy az Stv. 66. § (1) bekezdése szerint a verseny szervezője a II. rendű alperes volt, így ő volt felelős a sportrendezvény biztonságos lebonyolításáért. Érvelése szerint az I. rendű alperes a verseny rendezőjének minősült, csupán a pályát jelölte ki, amit a II. rendű alperes elfogadott.

[7] A II. rendű alperes vitatta, hogy a versenymotor üzembentartójának minősülhet. Állította, hogy a perbeli sportrendezvény szervezője az I. rendű alperes volt, míg rendezője nem volt; ezért az Stv. 66. § (1) bekezdése alapján a szervező I. rendű alperes felelős a sportrendezvényen bekövetkezett balesettel okozott károk megtérítéséért.

Az első- és a másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével 5 608 532 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kötelezte az I. és II. rendű alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[9] Határozatának indokolásába megállapította, hogy a kereset jogalapjában a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint mindkét alperessel szemben megalapozott. A Ptk. 6:536. § fogalommeghatározása alapján - a BDT 2020.4271. számú eseti döntésben kifejtettekre figyelemmel - arra jutott, hogy ez a fogalommeghatározás lehetővé teszi, hogy a veszélyes üzem által okozott kár esetén ne a tényleges használó, hanem az feleljen a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint, akinek az érdekében a veszélyes üzem működött.

[10] Megállapította, hogy a sportegyesület I. rendű alperes volt a tényleges lebonyolítója a perbeli versenynek, így rá a veszélyes üzemek használata miatt fokozott felelősség hárult. A II. rendű alperes üzembentartói minőségét amiatt tartotta megállapíthatónak, mert az általa kiírt versenyről, versenysorozatról volt szó, a nevezési feltételeket, a verseny szabályait, az irányadó biztonsági szabályokat a II. rendű alperes írta elő, továbbá a versenyigazgató feletti szakmai felügyeletet is ő gyakorolta.

[11] Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a veszélyes üzem mindkét alperes érdekében működött, így mindketten üzembetartónak minősülnek, ezért a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint csak kivételesen mentesülhetnek a kártérítési felelősség alól.

[12] Az elsőfokú bíróság azt is kifejtette, hogy a veszélyes üzemi felelősség kapcsán nem kellett vizsgálni az alperesek által hivatkozott szervező, illetve rendező fogalmát és az Stv. vonatkozó rendelkezéseit.

[13] Mivel az alperesek a perben nem bizonyították, hogy a perbeli baleset a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt következett be, az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges keresetét jogalapjában megalapozottnak találta.

[14] A felperes vagyoni kártérítési igényét teljes mértékben megalapozottnak tartotta, a sérelemdíj összegét 6 000 000 forintban határozta meg az ennek körében irányadó körülmények mérlegelésével.

[15] Az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:537. § (1) bekezdése szerinti károsulti közrehatást vizsgálva értékelte, hogy a felperes néhai házastársa korábban ugyanebben a sportágban versenyző és pályabíró is volt, ezért tisztában kellett lennie azzal, hogy a pályának egy olyan szakaszán állt - bár kétségtelenül a nézők részére kijelölt helyen -, amely különösen veszélyes volt. Ezért megállapította a felperes néhai házastársának a közrehatását, annak mértékét 10%-ban határozta meg. Ebből következően a felperes kártérítés iránti igényét 208 532 forint, míg sérelemdíj iránti igényét 5 400 000 forint erejéig találta megalapozottnak.

[16] A mindhárom fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben és akként változtatta meg, hogy a felperesnek az I. és II. rendű alperes által fizetendő sérelemdíj összegét 8 000 000 forintra felemelte, a késedelmi kamat mértékét pontosította.

[17] Határozatának indokolása szerint a fellebbezési eljárás tárgyát képező sérelemdíj iránti igény elbírálására a szerződésen kívül okozott kárért való, deliktuális felelősség és - a felperes, valamint az alperesek közötti jogviszony hiánya miatt - nem a kontraktuális felelősség szabályai az alkalmazandók. A deliktuális felelősségi rendszeren belül a felelősség általános szabályához képest speciálisnak minősül a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség (a veszélyes üzemi felelősség), ezért - figyelemmel a baleset körülményeire - annak jogszabályi feltételeinek (Ptk. 6:535. §, 6:536. §) a fennállását vizsgálta. Megítélése szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy perbeli esetben a deliktuális felelősség szabályait kell alkalmazni, és egyetértett abban is, hogy a veszélyes üzemi felelősség jogszabályi feltételei mindkét alperes tekintetében fennállnak.