ÍH 2023.100 AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ FELELŐSSÉGE A SZÖVŐDMÉNYEK JELENTKEZÉSE ESETÉN

A műtéti beleegyező nyilatkozatban rögzített szövődmények jelentkezése esetére előírt szakmai szabályok megszegése megalapozza az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdés, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §]

Az alperes egészségügyi szolgáltatónál laporoszkópiát végeztek a felperesen petefészek-endometriózis és petefészekciszták miatt (a továbbiakban: primer műtét). A beavatkozás előtt a műtéti kockázat körébe tartozó szövődményként tájékoztatták a felperest a környező szövetek sérülésének lehetőségéről. Eseménytelen postoperatív szakot követően bocsátották otthonába a felperest.

A felperes ezt követően az éjszakai órákban jelentkezett az alperesi kórház nőgyógyászati sürgősségi ambulanciáján hányás és hasi fájdalmak miatt. Az ügyeletes orvos ezért nőgyógyászati vizsgálatot végzett hüvelyi ultrahangvizsgálattal kiegészítve. Ez a vizsgálat nem vetett fel kóros állapotot, holott a felperes vastagbele a laporoszkópia szövődményeként addigra olyan mértékben károsodott, amelyet egy laborvizsgálat (CRT) igazolhatott volna. A felperest e vizsgálat hiányában ismét otthonába bocsátották.

A felperes ezután erős hasi fájdalmak miatt jelentkezett újra az alperesi kórházban. Ekkor a szükséges labor- és képalkotó vizsgálatokat, illetőleg antibiotikumos és infúziós kezelését követően aznap sürgős hasi műtétet végeztek rajta vastagbélfal-szakadás és diffúz gennyes hashártyagyulladás miatt. A felperes ezt követően is több műtéti beavatkozásra és kórházi kezelésre szorult.

A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a testi épséghez és egészséghez való jogát, ezért 15 000 000 Ft sérelemdíj és - jövedelemveszteség, gyógyszerköltség, háztartási kisegítés költsége, rezsi és kulturális többletköltség, ház körüli munkák költsége címén - 3 582 078 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kártérítés iránti igényét arra alapította, hogy a primer műtét hibája és az azt követő, az éjszakai jelentkezésekor az ügyeletes orvos vizsgálata során elkövetett mulasztások miatt többrétű kára keletkezett.

Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint mind a primer műtét, mind az azt követő ellátás során a szakma szabályainak megfelelően, a tőle elvárható gondossággal járt el. Vitatta a felperest ért károkat is.

A beavatkozó csatlakozott az alperes védekezéséhez.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest teljes kártérítési felelősség terheli a felperest azzal okozati összefüggésben ért kárért, hogy az éjszakai jelentkezésekor az ügyeletes orvos nem végezte el a diagnózis felállításához szükséges vizsgálatokat.

A közbenső ítélet indokolásában kifejtette, hogy a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy az alperest nem terheli felelősség azért, mert a primer műtét során nem ismerték fel az annak szövődményeként jelentkező bélsérülést, az ellátása pedig megfelelt a szakmai szabályoknak.

Azt is az aggálytalan szakértői vélemény alapján állapította meg ugyanakkor, hogy az alperes nem a legnagyobb gondossággal járt el a felperes az éjszakai jelentkezésekor történt vizsgálata során. Bár elfogadta az alperes észrevételét, hogy az ekkor kiállított ambuláns lap szerint a felperes lázra és széklettel kapcsolatos problémára nem panaszkodott, a szakértő és a szakkonzulens a tárgyaláson pontosított szakértői véleményében fenntartotta, hogy az alperesnek az ambuláns lapon feltüntetett panaszok alapján is további, legalább laboratóriumi vizsgálatokat kellett volna végeznie. A szakértői vélemény megállapításait cáfoló, azt kétségessé tevő bizonyítékok pedig nem voltak.

Ezt követően idézte az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 244. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabályai közül a 6:519. §-ából, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni; mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. Figyelemmel a Ptk. 6:520. §-ában írtakra is, a felperesnek a kár bekövetkeztét és azt kellett bizonyítani, hogy az összefüggésben van az alperesi ellátással, míg az alperes bizonyítási kötelezettsége a kimentés, azaz a felróhatóság hiányának igazolása volt. Az alperes akkor tudta volna kimenteni magát, ha bizonyítja, hogy maradéktalanul betartotta az Eütv.-ben előírt kötelességeit, a felperes kára pedig ennek ellenére következett be. Az ezzel összefüggő gondossági szabályok közül idézte az Eütv. 77. §-ának (3) bekezdését, amely szerint minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül - az ellátásban résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetőleg irányelvek betartásával kell ellátni. Az Eütv. 126. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a beteg vizsgálata kiterjed a kezelőorvos tudomására jutott valamennyi panaszra, a kórelőzményre és a beteg gyógyulását befolyásoló egyéni körülmények feltárására. Ez alapján a vizsgálatnak minden esetben ki kell terjednie mindenre, ami alkalmas a panaszok okának feltárására, a helyes diagnózis felállítására és a betegség adekvát kezelésére. Az alperes ezt elmulasztotta a szakértői véleményben foglaltak szerint, illetőleg nem tudta kimenteni magát, ezért kártérítési felelőssége teljes mértékben fennáll az az éjszakai jelentkezésekor ellátással okozati összefüggésben a felperesnél bekövetkezett kárért. Nem találta helytállónak az alperes előre láthatósággal kapcsolatos védekezését sem (Ptk. 6:521. §), mivel az orvosnak tisztában kell lennie azzal, hogy súlyosabb következménye is lehet, ha nem végez el minden szükséges vizsgálatot. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján közbenső ítéletben állapította meg a jog fennállását a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 341. §-ának (4) bekezdése alapján.

Az alperes fellebbezett a közbenső ítélet ellen, amelyben elsődlegesen kérte a közbenső ítélet megváltoztatását, és a kereset elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, emellett a felperes perköltségben való marasztalását. Az elsőfokú eljárás szabályszerűségének felülbírálatát kérte, mivel álláspontja szerint a tényállás nem teljes körű a szakértői bizonyítás hiányossága, aggályossága miatt, ezért a levont jogi következtetés sem megalapozott. A fellebbezésben ismetette a sérelemdíjra és a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok közül a Ptk. 2:52., 2:53. és 6:519. §-t. Ezek alapján a felperes nem bizonyította, hogy az alperes jogellenesen kárt okozott neki. Az alperes az ellátás körében megállapított felelőssége iratellenes tényállításokon és utólagos visszakövetkeztetéseken alapuló szakértői állításra épül. Idézte a szakértői vélemény 15. oldaláról, hogy "a panaszok miatt végzett sürgősségi vizsgálat nem vetette fel a közölt tünetek mellett nagyobb szövődmény (bélsérülés) lehetőségét". Eszerint a szakértők is elismerik, hogy a felperes által jelzett panaszok - "tegnap háromszor hányt, hasa fájt" - nem vetették fel szövődmény lehetőségét. Az ügyeletes orvos e panaszok alapján fizikális és ultrahangvizsgálatot végzett: a has puha, betapintható volt, szabad hasűri folyadékot nem észlelt. E panaszok és vizsgálatok együttesen sem vették fel a bélsérülés gyanúját, az elvégzett vizsgálatok alapján a szövődmény nem volt megállapítható, a felperesnél észlelt egészségi állapot pedig nem vetette fel további, célzott vizsgálatok elvégzésének szükségét. Az ügyeletes orvos a műtéti beavatkozás normális szövődményének ítélte a panaszokat, és tüneti terápia mellett azzal bocsájtotta otthonába a felperest, hogy amennyiben panaszai továbbra is fennállnak, keresse fel a kezelőorvost, amelynek 4 nappal később tett eleget. A szakvélemény a fent idézett megállapítás ellenére akként foglalt állást, hogy a felperesnél gyulladás állt fent, amelyet arra alapozott, hogy a felperes lázas volt, a hasi fájdalom a felhasra lokalizálódott, és hasmenése volt, ezért más vizsgálatokat, de legalább laborvizsgálatot kellett volna végezni. E megállapítások iratellenesek, ellentétesek az egészségügyi dokumentáció adataival. Tény, hogy e panaszok egy része (hasmenés, felhasi fájdalom) az egészségügyi dokumentációban szerepel, de nem ekkor, hanem csak 4 nappal későbbi vizsgálat alkalmával. Lázas állapotot pedig sehol sem rögzítettek. Mindennek azért van kiemelt jelentősége, mert a felperesnél nem komplett bélsérülés következett be, hanem egy termikus sérülés következtében vált áteresztővé a bélfal. Vagyis a szakvélemény megállapításai alapján is eleinte felismerhetetlen és tünetszegény volt, a folyamat előrehaladtával vált felismerhetővé. E szakértői megállapítások ezért ellentétesek és ellentmondásosak, azok feloldására nem került sor. A szakértői véleményben kifejtett álláspont sem egészségügyi adattal, sem szakmai ténnyel, irodalommal, protokollal nincs alátámasztva, ezért nem tekinthető aggálymentesnek. Így pusztán az állapítható meg, hogy a szakértői vélemény a már ismert szövődményből következtetett vissza az ellátás korábbi folyamatára. A fellebbezésben idézte az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 47. §-a (4) bekezdésének a) - g) pontjaiból, hogy a szakvéleménynek mit kell tartalmaznia. Az ítélkezési gyakorlat alapján a szakvélemény hiányosnak tekinthető, ha a szakértő álláspontját semmilyen a felek és a bíróság által ellenőrizhető szakmai anyaggal, forrással nem támasztják alá. A szakértők szakmai hivatkozást vagy szabályt nem közöltek a perben, álláspontjukat csupán az egészségügyi dokumentációból alá nem támasztható megállapításokkal indokolták. Ezzel pedig a felperes nem tett eleget jogszabályi kötelezettségének a jogellenes magatartás bizonyítása körében, hiszen a szakértői vélemény megalapozatlan. Ugyanezen indokok alapján nem kerülhetett sor az alperes felelősségének kimentésére sem, megalapozott és ellenőrizhető tények, szakmai érvek és szabályok felhívása hiányában ugyanis nem volt lehetősége ellenőrizni, érdemben vitatni a szakvéleményt.