BH 1995.11.683 I. Az üzemi balesetet szenvedett és ezáltal munkaképtelenné vált munkavállalót rokkantságának időtartamára is annak a mértéknek megfelelő évi szénjárandóság illeti meg, mint amelyet a munkáltató az aktívan munkát végző munkavállalók részére juttat.

II. A 60. életévét betöltött munkavállaló javára megállapított keresetveszteségi kártérítés összege csak abban az esetben emelhető fel, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a munkavállaló a sérelem előtti munkakörében tovább dolgozott volna [26/1980. (XII. 20). MüM rend. 10. § (5) és (7) bek.*, MK 111. sz. állásfoglalás].

A felperes az alperesnél föld alatti villanyszerelőként állt munkaviszonyban, és az 1984. július 27-én bekövetkezett üzemi balesete következtében elvesztette a szeme világát. A felperes ebből eredő kártérítési igényei felől a munkaügyi bíróság elsőfokú és a megyei bíróság másodfokú ítéletével döntött. Ezt követően a felperes további kárigénnyel lépett fel, illetve részben a korábban megállapított kártérítési követelése összegének felemelését kérte. Ezek tárgyában - a keretveszteségi járadék és a szénjárandóság elvesztése miatti követelés kivételével - a munkaügyi bíróság elsőfokú és a megyei bíróság másodfokú ítéletével határozott.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb bíróság ítéletével a keresetveszteségi járadék és a szénjárandóság elvesztése miatti követelés tárgyában hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét, és e részben új el

járásra és új határozat hozatalára utasította a másodfokú bíróságot; egyebekben a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

Az eljárás során a megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének a keresetveszteségi járadék és szénjárandóság elvesztése miatti követelés tárgyában hozott rendelkezését helybenhagyta. Ennek folytán az alperes 1991. január 1-jétől havi 6138 forint keresetveszteségi járadékot köteles megfizetni a felperesnek és az elvesztett szénjárandóság fejében a nyugdíjasokat megillető összeget, vagyis a szénjárandóság értékének felét.

E jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte a keresetveszteségi járadék összegének felemelését annak figyelembevételével, hogy 1988. június 1-jétől az I. csoportba tartozó rokkant és hogy időközben bérfejlesztés következett be, továbbá kérte az elvesztett szénjárandóság teljes értékének mint kártérítésnek megfizetésére kötelezni az alperest, hivatkozva arra, hogy mindennek megítélését az eljárt bíróság jogszabálysértéssel mellőzte.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.

A jogerős ítélet azzal az indokolással utasította el a felperes szénjárandósággal kapcsolatos keresetét, hogy "a kollektív szerződés szerint a nyugdíjas bányászokat a szénpénz 50%-os mértékben illeti meg. A kollektív szerződés szabályai e vonatkozásban kivételt (a balesetes munkavállalók tekintetében) sem tesznek."

A jogerős ítélet a felperes részére keresetveszteségi járadékot ítélt meg, vagyis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes az alperes terhére eső üzemi balesete következtében vesztette el az állását, és ennek folytán az alperesnek (a törvényben meghatározott szabályok szerint és ideig) olyan helyzetbe kell hozni a felperest, amelyben a balesete be nem következte esetén lenne. Ennek folytán a kártérítési jogcímre alapított ilyen felperesi követelés (szénpénz) szempontjából közömbös, hogy a baleset utáni tényleges állapotnak megfelelően megilleti-e ez a felperest, és ez nem szolgálhat a felperes e kereseti követelése elutasításának indokául.