62007CJ0504[1]

A Bíróság (második tanács) 2009. május 7-i ítélete. Associação Nacional de Transportadores Rodoviários de Pesados de Passageiros (Antrop) és társai kontra Conselho de Ministros, Companhia Carris de Ferro de Lisboa SA (Carris) és Sociedade de Transportes Colectivos do Porto SA (STCP). Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Supremo Tribunal Administrativo - Portugália. 1191/69/EGK rendelet - Közszolgáltatási kötelezettségek - Ellentételezés nyújtása - Városi tömegközlekedési ágazat. C-504/07. sz. ügy.

C-504/07. sz. ügy

Associação Nacional de Transportadores Rodoviários de Pesados de Passageiros (Antrop) és társai

kontra

Conselho de Ministros és társai

(a Supremo Tribunal Administrativo [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"1191/69/EGK rendelet - Közszolgáltatási kötelezettségek - Ellentételezés nyújtása - Városi tömegközlekedési ágazat"

Az ítélet összefoglalása

1. Közlekedés - Közszolgáltatási kötelezettségeket érintő tagállami tevékenység - 1191/69 rendelet - Az e kötelezettségekből eredő költségek ellentételezése - Valamely település tömegközlekedését biztosító közvállalkozás megbízása

(1191/69 tanácsi rendelet, 1. cikk, (3) és (5) bekezdés, 2. cikk, és 6. cikk, (2) bekezdés)

2. Közlekedés - Közszolgáltatási kötelezettségeket érintő tagállami tevékenység - 1191/69 rendelet - Az e kötelezettségekből eredő költségek ellentételezése - Feltételek

(1191/69 tanácsi rendelet, 6. cikk, (2) bekezdés, és 10. cikk)

3. Közlekedés - Közszolgáltatási kötelezettségeket érintő tagállami tevékenység - 1191/69 rendelet - Az említett rendelet hatálya alá tartozó támogatási intézkedés - A közösségi joggal való összeegyeztethetőségnek az említett rendelet rendelkezéseire tekintettel történő megítélése

(EK 73. cikk és EK 87. cikk, (1) bekezdés; 1191/69 tanácsi rendelet)

1. Az 1893/91 rendelettel módosított, a vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről szóló 1191/69 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az felhatalmazza a tagállamokat közszolgáltatási kötelezettségek előírására a valamely település tömegközlekedésének biztosításával megbízott közvállalkozás számára, és hogy az említett rendelet a fenti kötelezettségekből eredő költségek tekintetében előírja az említett rendelet rendelkezéseinek megfelelően meghatározott ellentételezés nyújtását.

Mivel az ellentételezési kötelezettség az 1191/69 rendelet alapján szükségszerűen a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez kötődik, nem részesülhet ezen ellentételezésből azon vállalkozás, amely úgy tekintendő, mint amely valamely településen anélkül nyújt tömegközlekedési szolgáltatásokat, hogy őt közszolgáltatási kötelezettség terhelné.

(vö. 20-21. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Az 1893/91 rendelettel módosított, a vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről szóló 1191/69 rendelettel ellentétes a kompenzációs támogatások nyújtása, ha nem lehet meghatározni az érintett vállalkozások által a közszolgáltatási kötelezettségeik teljesítése keretében végzett tevékenységre jutó költségek összegét.

Ez a helyzet áll fenn azon közlekedési vállalkozás esetében, amely közszolgáltatási koncesszióval rendelkezik, és meghatározott település területén - az őt terhelő közszolgáltatási kötelezettségek okán - kizárólagosságot élvez, de az említett határokon kívül egyéb magánvállalkozásokkal versenyezve is folytatja tevékenységének azon részét, amelynek tekintetében nem terhelik a fenti kötelezettségek, amennyiben számviteli nyilvántartásainak biztos adatai alapján nem állapítható meg a koncesszió tárgyát képező övezetben folytatott tevékenységre jutó költségek és az azoknak megfelelő bevétel különbözete, következésképpen lehetetlen kiszámítani a közszolgáltatási kötelezettségeknek az említett vállalkozás által történő teljesítéséből származó többletköltséget.

(vö. 26., 29. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Amennyiben a támogatási intézkedések az 1893/91 rendelettel módosított, a vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről szóló 1191/69 rendelet hatálya alá tartoznak, e támogatásoknak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét az említett rendelet rendelkezési alapján, és nem a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseire tekintettel kell megítélni.

Amennyiben a nemzeti bíróság megállapítja bizonyos támogatási intézkedéseknek az említett rendelettel való összeegyeztethetetlenségét, e bíróság feladata - az említett rendelet közvetlen alkalmazhatóságára tekintettel - a nemzeti jognak megfelelően meghatározni e megállapítás minden következményét az említett intézkedések végrehajtásáról szóló jogi aktusok érvényessége tekintetében.

(vö. 32-34. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. május 7.(*)

"1191/69/EGK rendelet - Közszolgáltatási kötelezettségek - Ellentételezés nyújtása - Városi tömegközlekedési ágazat"

A C-504/07. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Supremo Tribunal Administrativo (Portugália) a Bírósághoz 2007. november 19-én érkezett, 2007. október 23-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Associação Nacional de Transportadores Rodoviários de Pesados de Passageiros (Antrop) és társai

és

a Conselho de Ministros,

a Companhia Carris de Ferro de Lisboa SA (Carris),

a Sociedade de Transportes Colectivos do Porto SA (STCP)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, K. Schiemann (előadó), P. Kūris, L. Bay Larsen és C. Toader bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. december 11-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Associação Nacional de Transportadores Rodoviários de Pesados de Passageiros (Antrop) és társai képviseletében J. Mota de Campos advogado,

- a Conselho de Ministros képviseletében A. Duarte de Almeida advogado,

- a Sociedade de Transportes Colectivos do Porto SA (STCP) képviseletében C. Pinto Correia advogado,

- a német kormány képviseletében M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében E. Righini és G. Braga da Cruz, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, amely szerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 73. és az EK 87. cikk, valamint az 1991. június 20-i 1893/91/EGK tanácsi rendelettel (HL L 169., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 7. fejezet, 1. kötet, 314. o.) módosított, a vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről szóló, 1969. június 26-i 1191/69/EGK tanácsi rendelet (HL L 156., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 7. fejezet, 1. kötet, 19. o.; a továbbiakban: 1191/69 rendelet) értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az Associação Nacional de Transportadores Rodoviários de Pesados de Passageiros (Antrop) és több más vállalkozás (a továbbiakban: Antrop és társai), valamint a Conselho de Ministros, a Companhia de Carris de Ferro de Lisboa SA (a továbbiakban: Carris) és a Sociedade de Transportes Colectivos do Porto SA (a továbbiakban: STCP) között az utóbbiak részére a Conselho de Ministros 2003. március 27-i 52/2003. sz. határozatával a 2003. év vonatkozásában nyújtott, egyenként 40 916 478 EUR és 12 376 201 EUR összegű kompenzációs támogatás tárgyában folyamatban levő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

3 Az 1191/69 rendelet első és második preambulumbekezdése kimondja:

"mivel a közös közlekedéspolitika egyik célja azoknak az egyenlőtlenségeknek a megszüntetése, amelyek jelentős torzulást okozhatnak azokban, a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő feltételekben, amelyeket a tagállamok megállapítanak a fuvarozási vállalkozások számára [helyesen: mivel a közös közlekedéspolitika egyik célja azon egyenlőtlenségek megszüntetése, amelyek abból adódnak, hogy a tagállamok közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségeket állapítanak meg a közlekedési vállalkozások számára, és ezek jelentősen torzíthatják a versenyfeltételeket];

mivel ezért el kell törölni az e rendeletben meghatározott közszolgáltatási kötelezettségeket; mivel azonban a megfelelő szállítási szolgáltatások biztosítása érdekében egyes esetekben fontos ilyen kötelezettségeket fenntartani; mivel a szállítási szolgáltatások megfelelőségét a közlekedési ágazatban fennálló kínálati és keresleti helyzet, valamint a Közösség igényeinek figyelembevételével kell felmérni;"

4 Az 1191/69 rendelet 1. cikkének (1)-(5) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) E rendelet a vasúti, közúti és belvízi szállítási szolgáltatásokat nyújtó fuvarozási vállalkozásokra vonatkozik.

A tagállamok kivonhatják e rendelet alkalmazási köréből azokat a vállalkozásokat, amelyek tevékenysége kizárólag a városi, elővárosi vagy regionális szolgáltatásokat foglalja magában.

(2) E rendelet alkalmazásában:

- »városi és elővárosi szolgáltatások«: olyan szállítási szolgáltatások, amelyek egy városközpont vagy agglomeráció igényeit, valamint a városközpont vagy agglomeráció és a környező területek között fölmerülő szállítási igényeket elégítik ki,

- »regionális szolgáltatások«: olyan szállítási szolgáltatások, amelyek egy régióban felmerülő szállítási igényeket elégítenek ki.

(3) A tagállamok illetékes hatóságai eltörölnek minden, e rendelet szerint meghatározott, a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő olyan kötelezettséget, amely a vasúti, közúti és belvízi közlekedésre vonatkozik.

(4) Annak érdekében, hogy olyan megfelelő szállítási szolgáltatásokat biztosítsanak, amelyek különösen figyelembe veszik a szociális, környezeti és területrendezési szempontokat[,] vagy amelyek az utasok bizonyos rétegei számára egyedi jegyárakat biztosítanak, a tagállamok illetékes hatóságai közszolgáltatási szerződést köthetnek egy szállítási vállalkozással. Az ilyen jellegű szerződések feltételeit és alkalmazásuk részleteit az V. szakasz állapítja meg.

(5) A tagállamok illetékes hatóságai azonban fenntarthatják vagy előírhatják azokat a közszolgáltatási kötelezettségeket a városi, elővárosi és regionális személyszállítási szolgáltatások esetében, amelyeket a 2. cikk állapít meg. Ennek feltételeit, valamint alkalmazásának részleteit, beleértve a kompenzáció módjait, a II., III. és IV. szakasz szabályozza.

Amennyiben egy fuvarozási vállalkozás nemcsak közszolgáltatási kötelezettségekkel járó szolgáltatást működtet, hanem egyéb tevékenységeket is folytat, a közszolgáltatási jellegű szolgáltatásait külön részlegek keretében kell megszerveznie, amelyeknek meg kell felelniük a következő feltételeknek:

a) az egyes tevékenységek üzemi számláit el kell különíteni, és az egyes tevékenységekre jutó eszközhányadot az érvényes [helyesen: hatályos] számviteli szabályoknak megfelelően kell felhasználni;

b) a kiadási oldalt az üzleti bevételnek és a hatóságoktól befolyt összegeknek kell kiegyenlíteniük anélkül, hogy fönnállna az átvitel lehetősége a vállalkozás bármely más tevékenységéből vagy tevékenységéhez."

5 Az 1191/69 rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

"(1) A közszolgáltatási kötelezettség olyan kötelezettségeket jelent, amelyeket a kérdéses fuvarozási vállalkozás nem vállalna, vagy nem ugyanilyen mértékben, illetve nem azonos feltételekkel vállalna, ha saját üzleti érdekeit tartaná szem előtt.

(2) Az (1) bekezdés értelmében vett közszolgáltatási kötelezettségek a működtetési, a szállítási és a díjszabási kötelezettségekből állnak."

6 Az 1191/69 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése kimondja:

"A közszolgáltatási kötelezettségnek vagy egy részének fenntartására, illetve egy meghatározott időszak végén történő eltörlésére vonatkozó döntések ellentételezés fizetését vonják maguk után a fentiekből származó pénzügyi terhek tekintetében; az ilyen ellentételezés összege a 10-13. cikkben szabályozott közös eljárásoknak megfelelően kerül meghatározásra."

7 Az 1191/69 rendelet 10. cikke kimondja:

"(1) A 6. cikkben meghatározott ellentételezés összege működtetési vagy szállítási kötelezettség esetén megegyezik a vállalkozás pénzügyi terhének csökkenése és bevételének csökkenése különbözetével, amely akkor merülne fel, ha eltörölnék a kérdéses kötelezettség egészét vagy annak érintett részét a megfontolás tárgyát képező időszakra.

Ha azonban a gazdasági hátrányt úgy számítják ki, hogy a vállalkozásnak a szállítási tevékenységei tekintetében viselt összes költségét felosztják a szállítási tevékenységeinek különféle részei között, az ellentételezés összege megegyezik a vállalkozás tevékenységeinek a közszolgáltatási kötelezettség által érintett részére jutó költségek és a megfelelő bevétel különbözetével."

8 Az 1191/69 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének első albekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"Az e rendelkezés alapján fizetett ellentételezés mentes az EK-Szerződés [88.] cikkének (3) bekezdésében megállapított előzetes tájékoztatási eljárás alól."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 A Carris közvállalkozás, amely közigazgatási szerződés alapján megszerezte a Lisszabon városának közigazgatási határain belül autóbuszok, elektromos járművek és mechanikus felvonók segítségével megvalósuló tömegközlekedés közszolgáltatásának koncesszióját. Közszolgáltatási kötelezettségei alapján a Carris többek között az átengedett szolgáltatás rendszeres és folyamatos működését köteles biztosítani a koncesszióba adó által meghatározott díjszabás mellett.

10 Az STCP Porto városának közigazgatási határain belül a tömegközlekedés közszolgáltatásának koncessziójával rendelkező közvállalkozás az önkormányzati tulajdonú szolgáltatóvállalatot részvénytársasággá alakító törvény alapján.

11 A városi tömegközlekedési szolgáltatások nyújtása ellenében a Carris és az STCP több éve különféle állam által biztosított előnyöket élveznek. Ezek közé többek között kompenzációs támogatások, tőkejuttatások és állami hitelgaranciák tartoznak.

12 A koncessziójuk területének földrajzi határain kívül a Carris és az STCP - közszolgáltatási kötelezettség nélkül - olyan autóbuszjáratokat is üzemeltet, ahol más vállalkozások, többek között az Antrop és társai is tevékenykednek. Az utóbbiak a közszolgáltatás átruházása rendszerének keretében nyújtanak szállítási szolgáltatásokat, és kötelezik őket az útvonalakra, a menetrendre és a díjszabásra vonatkozó szabályok. A Carris és az STCP által az Antrop és társai járataival azonos járatokon folytatott tevékenysége miatt állították az utóbbiak, hogy az torzítja a versenyt, és megtámadták az 52/2003. sz. határozatot.

13 Az Antrop és társai arra hivatkoznak, hogy forrásaikat csupán a hatályos díjakból származó üzemeltetési bevételek alkotják oly módon, hogy a tevékenységükből származó üzemeltetési veszteségeket kizárólag saját tőkéjük fedezi, míg a Carris és az STCP esetleges veszteségeit, beruházási költségeit és tőkéjét állami támogatások fedezik. Következésképpen e támogatások nyújtása versenytorzító tényezőnek minősül. Ezért az alapeljárás felperesei azt állították, hogy az 52/2003. sz. határozat a megtámadott részében sérti a versennyel kapcsolatos nemzeti szabályozást, valamint a közösségi jog állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseit, különösen az EK 86. cikket, az EK 87. cikk (1) bekezdését, az EK 88. cikket és az EK 89. cikket, továbbá az 1191/69 rendeletet és a vasúti, közúti és belvízi közlekedéshez nyújtott támogatásokról szóló, 1970. június 4-i 1107/70/EGK tanácsi rendeletet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 7. fejezet, 1. kötet, 39. o.).

14 A fenti körülmények között merült fel a nemzeti bíróság előtt az a kérdés, hogy szükséges-e előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság elé terjeszteni.

15 Miután a feleket meghallgatta, és a fenti előterjesztést szükségesnek ítélte, a Supremo Tribunal Administrativo az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Az EK 73. cikk, EK 87. cikk és EK 88. cikk, valamint az [...] 1191/69 rendelet fényében a nemzeti hatóságok előírhatnak-e közszolgáltatási kötelezettségeket olyan közvállalkozás számára, amelynek feladata a tömegközlekedés biztosítása egy adott településen?

2) Igenlő válasz esetén a nemzeti hatóságoknak kompenzálniuk kell-e e kötelezettségek teljesítését?

3) Abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok nem kötelesek pályázatot hirdetni valamely közlekedési hálózat üzemeltetésének koncessziója tekintetében, kiterjed-e e hatóságok kompenzációs kötelezettsége azon vállalkozásokra is, amelyek a nemzeti jog értelmében és ugyanazon övezetben tömegközlekedésnek minősülő szolgáltatásokat nyújtanak?

4) Igenlő válasz esetén mi a kompenzáció feltétele?

5) Azon autóbusz-közlekedési vállalkozások esetében, amelyek a közszolgáltatási koncesszió értelmében tevékenységüket valamely meghatározott települési körzetben kizárólagossággal folytatják, de e tevékenységüket magánvállalkozásokkal versenyezve is folytatják azon településeken kívül, amelyekre a kizárólagosság vonatkozik, és amely vállalkozásoknak az állam minden évben támogatást nyújt üzemeltetési veszteségeinek kiegyenlítése céljából, e támogatások az EK 87. cikk (1) bekezdése által tiltott állami támogatásnak minősülnek-e:

a) ha a vonatkozó hiteles könyvelési adatok alapján nem lehet meghatározni e vállalkozásoknak a koncesszió tárgyát képező övezetben folytatott tevékenységéből eredő költségek és a vonatkozó bevételek közötti különbséget, következésképpen nem lehetséges kiszámítani a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséből származó költségtöbbletet, amely a koncesszió értelmében állami támogatás tárgya lehet;

b) ha ezen okból a közlekedési szolgáltatásnak a hivatkozott vállalkozások általi nyújtása fenntartható vagy növelhető, aminek az a következménye, hogy csökken annak lehetősége, hogy egyéb, ugyanezen vagy más tagállamban letelepedett vállalkozások nyújthassanak közlekedési szolgáltatást;

c) illetve az EK 73. cikk ellenére?

6) Tekintettel azon feltételekre, amelyeket a Bíróság megállapítása szerint az EK 87. cikk (1) bekezdése [...] ír elő a támogatás állami támogatásként történő minősítéséhez - konkrétan a C-280/00. sz., Altmark Trans [és Regierungspräsidium Magdeburg] ügyben 2003. július 24-én hozott ítéletben [EBHT 2003., I-7747. o.] ("először is szükséges, hogy állami vagy állami forrásból történő beavatkozásról legyen szó. Másodszor szükséges, hogy e beavatkozás alkalmas legyen a tagállamok közötti kereskedelem érintésére. Harmadszor kedvezményezettje részére előnyt kell juttatnia. Negyedszer szükséges, hogy a versenyt torzítsa, vagy azzal fenyegessen.") - mi a jelentése és terjedelme az i. "előny juttatása", amely ii. "a versenyt torzítja" fordulatnak olyan helyzetben, amelyben a kedvezményezettek a tömegközlekedés közszolgáltatásának kizárólagos koncessziójával rendelkeznek Lisszabon és Porto városában, de üzemeltetnek e városokba irányuló járatokat azokban az övezetekben is, ahol más vállalkozások is jelen vannak? Vagy más szóval, mely feltételeket kell alkalmazni annak megállapításához, hogy valamely támogatás nyújtása torzítja-e a versenyt? E tekintetben releváns-e annak meghatározása, hogy a vállalkozások költségeinek hány százaléka származik azokból a járatokból, amelyeket a kizárólagosság övezetén kívül üzemeltetnek? Egyszóval: szükséges-e, hogy a támogatás jelentős részében azon tevékenységgel legyen összefüggésben, amelyet a vállalkozás a kizárólagosság övezetében (Lisszabon és Porto) folytat?

7) Az [Európai Közösségek] Bizottság[á]nak az EK 76. cikkben és az EK 88. cikkben előírt beavatkozása az egyetlen jogi eszköz az [EK-]Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek tiszteletben tartatására, vagy a közösségi jog hatékony érvényesülése ennél többet is megkövetel, konkrétan a hivatkozott rendelkezéseknek a nemzeti bíróságok általi alkalmazását két olyan magánfél kérelmére, akik úgy ítélik meg, hogy valamely, a versenyjog szabályaival ellentétes szubvenció vagy támogatás nyújtása folytán sérelmet szenvedtek?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az 1-4. kérdésről

16 Az első négy kérdést indokolt együtt vizsgálni, mivel lényegében a tagállamok azon hatáskörével kapcsolatosak, hogy a szállítással foglalkozó vállalkozások számára közszolgáltatási kötelezettségeket írhatnak elő, továbbá az adott esetben a tagállamok e kötelezettségekből következő, az utóbbi vállalkozások irányában fennálló kompenzációs kötelezettségeire vonatkoznak.

17 Először is meg kell említeni, hogy a Bíróság elé terjesztett iratokból semmi nem enged arra következtetni, hogy a Portugál Köztársaság élt volna azzal az 1191/69 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében biztosított lehetőséggel, hogy kizárja a rendelet alkalmazási köréből azokat a vállalkozásokat, amelyek tevékenysége kizárólag a városi, elővárosi és regionális szolgáltatások üzemeltetésére korlátozódik. Következésképpen az említett rendelet rendelkezései az alapügy tekintetében teljes körűen alkalmazandók, és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket e rendelkezésekre figyelemmel kell megvizsgálni.

18 Mindvégig szem előtt tartva a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek eltörlésének az 1191/69 rendelet első és második preambulumbekezdéséből, valamint 1. cikkének (3) bekezdéséből is következő célját, az említett rendelet 1. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy a városi, elővárosi és regionális személyszállítási szolgáltatások esetében a tagállamok illetékes hatóságai fenntarthatják vagy előírhatják azokat a közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyeket az említett rendelet 2. cikke állapít meg. Ennek feltételeit, valamint alkalmazásának részleteit, beleértve a kompenzáció módjait, ugyanazon rendelet II., III. és IV. szakasza szabályozza.

19 Az 1191/69 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a közszolgáltatási kötelezettségnek vagy egy részének fenntartására vonatkozó döntések a fentiekből származó pénzügyi terhek tekintetében ellentételezés fizetését vonják maguk után, amelynek összege az említett rendelet 10-13. cikkében szabályozott közös eljárásoknak megfelelően kerül meghatározásra.

20 Mivel a kompenzációs kötelezettség az 1191/69 rendelet alapján szükségszerűen a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez kötődik, nem részesülhetnek e kompenzációból azok a vállalkozások, amelyek - a kérdést előterjesztő bíróság által a 3. kérdésben vázolt helyzetben - úgy tekintendők, mint amelyek valamely településen anélkül nyújtanak tömegközlekedési szolgáltatásokat, hogy őket közszolgáltatási kötelezettség terhelné.

21 Ezért az első négy kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1191/69 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az felhatalmazza a tagállamokat közszolgáltatási kötelezettségek előírására a valamely település tömegközlekedésének biztosításával megbízott közvállalkozás számára, és hogy az említett rendelet a fenti kötelezettségekből eredő költségek tekintetében előírja az említett rendelet rendelkezéseinek megfelelően meghatározott kompenzáció nyújtását.

Az 5. kérdésről

22 A kérdést előterjesztő bíróság ötödik kérdésével lényegében arra kíván választ kapni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kompenzációs támogatásoknak valamely tagállam általi nyújtása közszolgáltatási koncesszióval rendelkező és meghatározott település területén - az őket terhelő közszolgáltatási kötelezettségek okán - kizárólagosság előnyeit élvező közlekedési vállalkozások számára az EK 87. cikkének (1) bekezdésében tiltott állami támogatásnak minősül-e, amennyiben e vállalkozások az említett határokon kívül egyéb magánvállalkozásokkal versenyezve is folytatják tevékenységüket, és ennek folytán nem lehetséges a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséből származó többletköltségek kiszámítása.

23 Először is meg kell állapítani, hogy az EK 87. cikk a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó általános rendelkezései közé tartozik, míg az EK 73. cikk az állami támogatásokra alkalmazandó általános szabályoktól való eltérési lehetőséget szabályoz a közlekedés területén, kimondva, hogy a Szerződéssel összeegyeztethetők azok a támogatások, amelyek megfelelnek a közlekedés összehangolására irányuló igényeknek, vagy amelyek a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő bizonyos kötelezettségek terheinek megtérítését szolgálják. Az 1191/69 rendelet olyan rendszert hoz létre, amelyet a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk, amikor közszolgáltatási kötelezettségeket kívánnak előírni a szárazföldi közlekedés területén működő vállalkozások számára (lásd a fent hivatkozott Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben hozott ítélet 53. pontját).

24 Az 1191/69 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően a közszolgáltatási kötelezettségnek vagy egy részének fenntartására, illetve egy meghatározott időszak végén történő eltörlésére vonatkozó döntések ellentételezés fizetését vonják maguk után a fentiekből származó pénzügyi terhek tekintetében; az ilyen ellentételezés összege ugyanazon rendelet 10-13. cikkében szabályozott közös eljárásoknak megfelelően kerül meghatározásra.

25 Az 1191/69 rendelet 10. cikke többek között azt követeli meg, hogy az ellentételezés összege működtetési vagy szállítási kötelezettség esetén egyezzen meg a vállalkozás pénzügyi terhének csökkenése és bevételének csökkenése különbözetével, amely akkor merülne fel, ha eltörölnék a kérdéses kötelezettség egészét vagy annak érintett részét a megfontolás tárgyát képező időszakra. Ha azonban a gazdasági hátrányt úgy számítják ki, hogy a vállalkozásnak a szállítási tevékenységei tekintetében viselt összes költségét felosztják a szállítási tevékenységeinek különféle részei között, az ellentételezés összegének meg kell egyeznie a vállalkozás tevékenységeinek a közszolgáltatási kötelezettség által érintett részére jutó költségek és a megfelelő bevétel különbözetével.

26 Márpedig, ahogyan az a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból kitűnik, és az 5. kérdés szövegében is tükröződik, mivel a Carris és az STPC által a rájuk vonatkozó kizárólagossági határokon kívül folytatott tevékenységekre nem vonatkozott közszolgáltatási kötelezettség, a Carris és az STCP számviteli nyilvántartásainak biztos adatai alapján nem állapítható meg az utóbbiak által a koncessziójuk tárgyát képező övezetben folytatott tevékenységre jutó költségek és az azoknak megfelelő bevétel különbözete, következésképpen lehetetlen kiszámítani a közszolgáltatási kötelezettségeknek az említett vállalkozások által történő teljesítéséből származó többletköltséget.

27 Ilyen körülmények között nem teljesül az 1191/69 rendelet 10. cikkében kimondott követelmény, mivel a Carris és az STCP tevékenységének a számukra egyenként odaítélt kizárólagos koncesszió övezeteiben folytatott részére jutó költségeket nem lehet biztosan megállapítani.

28 Hasonló esetben, mivel az említett vállalkozások által élvezett kompenzációs támogatásokat nem az 1191/69 rendeletnek megfelelően nyújtották, azok nem egyeztethetők össze a közösségi joggal, tehát azokat nem szükséges a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseire, különösen az EK 87. cikk (1) bekezdésére figyelemmel megvizsgálni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben hozott ítélet 65. pontját).

29 A fentiekre tekintettel az 5. kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1191/69 rendelettel ellentétes az alapügyben szereplőkhöz hasonló kompenzációs támogatások nyújtása, ha nem lehet meghatározni az érintett vállalkozások által a közszolgáltatási kötelezettségeik teljesítése keretében végzett tevékenységre jutó költségek összegét.

A 6. kérdésről

30 Az 5. kérdésre adott választ figyelembe véve a 6. kérdésre nem szükséges válaszolni.

A 7. kérdésről

31 E kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy mi a feladatuk a nemzeti bíróságoknak abban az esetben, ha megállapítják, hogy valamely állami támogatás nyújtására a közösségi jog rendelkezéseinek megsértésével került sor.

32 Tekintettel arra, hogy az alapügyben felmerült kompenzációs támogatások az 1191/69 rendelet hatálya alá tartoznak, e támogatásoknak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét - ahogyan az a jelen ítélet 28. pontjában is szerepel - az említett rendelet rendelkezési alapján, és nem a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseire tekintettel kell megítélni.

33 Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy az említett támogatások nyújtására nem az 1191/69 rendeletnek megfelelően került sor, e bíróság feladata - az említett rendelet közvetlenül alkalmazható jellegére tekintettel - a nemzeti jognak megfelelően megállapítani e következtetés minden következményét az említett támogatásokat megállapító jogi aktusok érvényessége tekintetében.

34 A fentiekre tekintettel a 7. kérdésre azt a választ kell adni, hogy, amennyiben a nemzeti bíróság megállapítja bizonyos támogatási intézkedéseknek az 1191/69 rendelettel való összeegyeztethetetlenségét, e bíróság feladata a nemzeti jognak megfelelően meghatározni e megállapítás minden következményét az említett intézkedések végrehajtásáról szóló jogi aktusok érvényessége tekintetében.

A költségekről

35 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az 1991. június 20-i 1893/91/EGK tanácsi rendelettel módosított, a vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről szóló, 1969. június 26-i 1191/69/EGK tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az felhatalmazza a tagállamokat közszolgáltatási kötelezettségek előírására a valamely település tömegközlekedésének biztosításával megbízott közvállalkozás számára, és hogy az említett rendelet a fenti kötelezettségekből eredő költségek tekintetében előírja az említett rendelet rendelkezéseinek megfelelően meghatározott kompenzáció nyújtását.

2) Az 1893/91 rendelettel módosított 1191/69 rendelettel ellentétes az alapügyben szereplőkhöz hasonló kompenzációs támogatások nyújtása, ha nem lehet meghatározni az érintett vállalkozások által a közszolgáltatási kötelezettségeik teljesítése keretében végzett tevékenységre jutó költségek összegét.

3) Amennyiben valamely nemzeti bíróság megállapítja bizonyos támogatási intézkedéseknek az 1893/91 rendelettel módosított 1191/69 rendelettel való összeegyeztethetetlenségét, e bíróság feladata a nemzeti jognak megfelelően meghatározni e megállapítás minden következményét az említett intézkedések végrehajtásáról szóló jogi aktusok érvényessége tekintetében.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: portugál.