BH 2003.6.240 I. Vadászterület ismételt haszonbérbe adása esetén a korábbi haszonbérlőt megillető elő-haszonbérleti jogra vonatkozó rendelkezések értelmezése [1996. évi LV. tv 12. § c) pont, 16. § (1) bek., (4) bek., 19. §, 20. §, 96. § (1) bek., 98. §, 99. § (3) bek., Ptk. 221. § (3) bek., Pp. 124. § (1) bek., 221. § (1) bek., 239. §, 254. § (3) bek., Legf. Bír. PK. 9. sz. állásfogl.].

II. A másodfokú bíróság indokolási kötelezettsége kiterjed a fellebbezés lényegét jelentő jogszabály-értelmezéssel kapcsolatos álláspontjának kifejtésére [Pp. 221. § (1) bek., 239. §, 254. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a vadásztársaság felperesnek az alperesek között 1997. február 28-án létrejött haszonbérleti szerződés érvénytelenségének, illetve vele szembeni hatálytalanságának megállapítására irányuló keresetét elutasította.

Ítéletében tényként állapította meg, hogy a II. r. alperes vadásztársaság Földtulajdonosi Közössége 1996. november 25-én tartott közgyűlésén döntött a vadászterület határainak megállapításáról, és arról, hogy a vadászterületet haszonbérbe adás útján hasznosítja. A vadászterület nagyságát 8246 ha-ban határozták meg, melyből a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet I. r. alperes tulajdonát képezi 4324 ha, az összterület 52,41%-a. A Földművelésügyi Minisztérium S. Megyei Földművelésügyi Hivatala 1997. január 29-én kelt határozatával megállapította a 14-3559 számú vadászterület határát. 1997. február 28-án az I. r. alperes mint bérlő és a II. r. alperes mint bérbeadó tíz évi időtartamra haszonbérleti szerződést kötött a fenti határokkal rendelkező vadászterületre. A szerződést benyújtották a vadászati hatóságnak hatósági jóváhagyásra. A jóváhagyásról határozat nem született, de a nyilvántartási lap kiállításával a vadászati hatóság az I. r. alperest mint vadászatra jogosultat nyilvántartásba vette. A nyilvántartási lap záradékán az szerepel, hogy a nyilvántartásba vétel időpontja 1997. március 13., és az 1997. június 1. napjáig érvényes. Az érvényességet utóbb a Földművelésügyi Hivatal határozatlan ideig, a vadgazdálkodási üzemterv jóváhagyásáig meghosszabbította. Ez a jóváhagyás sem történt meg. Az I. r. alperes a szerződés alapján gyakorolja a vadászati jogot. Részben ugyanezen a területen a haszonbérbe adást megelőzően a felperes volt a vadászati jog gyakorolója.

A bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes által hivatkozott okokból az alperesek által kötött haszonbérleti szerződés nem érvénytelen, és a felperessel szemben nem hatálytalan. Nem értékelte érvénytelenségi okként, hogy az 1996. november 25-én tartott közgyűlésen hozott határozat nem felel meg az 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 12. §-ának c) pontjában, illetve a Vhr. 9. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek.

Nem találta alaposnak a felperesnek a Vtv. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozását sem. A becsatolt okirati bizonyítékok alapján bizonyítottnak találta, hogy az I. r. alperes a vadászterület több mint a felét kitevő vadgazdálkodásra alkalmas külterületi ingatlant használt. Alaptalannak találta a felperesnek a Ptk. 221. §-ára hivatkozását annak alapján, hogy T. J. szövetkezeti elnök egyrészt az I. r. alperes, másrészt a II. r. alperes képviselőjeként járt el [Ptk. 221. § (3) bek.].

A szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát illetően a Vtv. 16. §-a (4) bekezdésének grammatikai értelmezésével arra következtetett, hogy az elő-haszonbérleti jog az e törvény alapján megvalósuló ismételt haszonbérbeadás esetén illeti meg a haszonbérlőt. A perbeli azonban a Vtv. szerinti első haszonbérbe adás volt.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása útján a szerződés hatálytalanságára alapított keresetének helyt adó ítélet hozatala érdekében. Állította, hogy az elő-haszonbérleti jog a Vtv. 16. §-ának (4) bekezdése alapján megillette. A bíróság a Vtv. 99. §-ának (3) bekezdése és a Vhr. téves értelmezésével, lényegében a törvénybe ütköző módon helyezkedett ezzel ellentétes álláspontra. Mivel az alperesek a létrejött szerződést nem közölték a felperessel, megsértették a Ptk.-nak az elővásárlásra vonatkozó szabályait és a PK. 9. számú állásfoglalásban foglaltakat. Előadta, hogy az írásbeli szerződésben foglalt tartalommal a szerződést meg kívánja kötni, teljesítőképességét igazolta. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a hatálytalanság megállapításával egyidejűleg hozza létre a haszonbérleti szerződést a felperes és a II. r. alperes között.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

Előadták, hogy a jogerős ítélet helyes indokain túl a felülvizsgálati kérelem azért is alaptalan, mert a Vtv. hatályba lépését követően a vadászterület határai megváltoztak. Az elő-haszonbérleti jognak ugyanakkor a terület azonossága is a törvényi feltételét képezi. A felperes által csatolt okiratok figyelmen kívül hagyását is kérték, mivel a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás felvétele nem megengedett.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet abból a szempontból, hogy az tartalmazza-e a kérelemben állított jogszabálysértést [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (2) bek.]. Mivel a felülvizsgálati kérelem csak az alperesek között létrejött haszonbérleti szerződés felperessel szembeni hatálytalanságával kapcsolatos elutasító jogerős ítéleti rendelkezést támadta, a fenti jogszabályi keretekre figyelemmel nem képezte a felülvizsgálati eljárás tárgyát a jogerős ítélet azon rendelkezésének a felülvizsgálata, amellyel a bíróság a felperesnek a szerződés érvénytelenségére alapított keresetét elutasította.

A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ebből következően - az alperesek helyes perjogi álláspontjának megfelelően - a felperes teljesítőképességére vonatkozóan becsatolt okirati bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta, és az erre vonatkozó további bizonyítást is mellőzte.