A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37925/2009/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 5. §, 13. §, 19. §, 2007. évi LXXX. törvény (Mjtv.) 13. §, 17. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kovács Ákos, Kovács András

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék K.30340/2009/4., *Kúria Kfv.37925/2009/7.*

***********

Kfv.III.37.925/2009/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Győző Gábor ügyvéd által képviselt A. M. felperesnek az IRM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2009. október 8. napján kelt 7.K.30.340/2009/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 6. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2010. július 6. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.K.30.340/2009/4. számú ítéletét - az alperes 106-T-20779/1/2008. számú határozatára és az elsőfokú hatóság 106-2-14868/13/2008-T. számú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000.- (azaz húszezer) forint elsőfokú és 20.000.- (azaz húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt kereseti- és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A Magyarországon tartózkodó oltalmazotti státusszal rendelkező palesztin nemzetiségű, hontalan felperes házastársa L. O. ukrán állampolgár 2008. augusztus 18-án családi együttélési célú tartózkodási engedély kiadás iránti kérelmet nyújtott be a Magyar Köztársaság Kievi külképviseleténél. A felperes 2008. szeptember 2. napján történt meghallgatása során előadta, hogy felesége és gyermekei 2007. június hónaptól Ukrajnában tartózkodnak. A felperes a D. Befogadó állomáson lakott, ide várta átmenetileg a családját is.

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága (továbbiakban: elsőfokú hatóság) 106-2-14868/13/2008-T. határozatával a házastárs és két gyermeke tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét és tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (Harm.tv.) 13.§ (1) bekezdés a), c-i) pontjában foglalt feltételeket kell teljesíteni a tartózkodási engedély kiadásához a Harm.tv. 18.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében. A kérelmező nem teljesítette a Harm.tv. 13.§ (1) bekezdés e-g) pontjaiban foglalt feltételeket, márpedig a Harm.tv. végrehajtásáról szóló 114/2007.(V.24.) Korm. rendelet (Vhr.) 57.§ (3) bekezdésében megfogalmazott menekültek családtagjait megillető kedvezmény az oltalmazottak családtagjait nem illeti meg. A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (Met.) 17.§ (1) bekezdése, mely szerint az oltalmazottat, ha törvény vagy Korm. rendelet kifejezetten eltérően nem rendelkezik, a menekült jogai illetik meg és kötelezettségei terhelik ugyan általában véve alkalmazható, de mivel a Harm.tv. 19.§-a nem taxatíve sorolja fel a családi együttélés céljából tartózkodási engedély iránti kérelem alanyait és ebbe az oltalmazott nem szerepel, figyelemmel a Harm.tv. 5.§-ában foglaltakra is, a konkrét esetben a Met. 17.§ (1) bekezdésének fő szabálya nem volt alkalmazható.

Az alperes 106-T-20779/1/2008. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a Harm.tv. 19.§ (2)-(4) bekezdéseinek rendelkezései a menekült családtagjaira vonatkoznak, és a Met. menekültekre, illetve oltalmazottakra vonatkozó rendelkezései a családtagokra nem terjeszthetők ki. A Harm.tv. 19.§ (1) bekezdésében meghatározott "családegyesítő" fogalomba sem sorolható az oltalmazott, így az oltalmazottként elismert személyek családtagjai a családi együttélés céljából kibocsátott családi együttélési célú tartózkodási engedélyre egyáltalán nem jogosultak. Ebből következik az, hogy az oltalmazott családtagjait nem illetheti meg a Vhr. 57.§ (3) bekezdésében foglalt kedvezmény sem.

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet értelmezése szerint a Met. törvény 17.§ (1) bekezdésével - szemben felperesi értelmezéssel - nem azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ahol a jogszabály menekültként elismert személyt említ, azalatt az oltalmazottat automatikusan érteni kell eltérő rendelkezés hiányában, hanem a jogszabály helyes értelme szerint, ha eltérő rendelkezés nincsen, az oltalmazottat a menekült jogai és kötelezettségei illetik és terhelik. E jogszabály tehát kizárólag csak az oltalmazott személy jogairól és kötelezettségeiről tartalmaz rendelkezést, amelyet nem lehet a családtagokra kiterjeszteni.

Az Európai Parlament és Tanács 2004. április 29-én 2004/83/EK irányelvének (továbbiakban: Kvalifikációs Irányelv) 23.Cikk (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meghatározzák azon feltételeket, amely mellett családtagoknak nyújtható ellátásokat meghatározzák. Ezzel a szabályozással összhangban áll a Harm.tv. 19.§-ának taxatív felsorolása, és a jogalkotó eleget tehetett a Kvalifikációs Irányelv követelményeinek oly módon is, hogy általában határozza meg a tartózkodási engedély feltételeit. Ezen feltételrendszer alól nem vette ki az oltalmazottak családtagjait, akiknek így ezen kritériumoknak meg kell felelni. Ezért a menekültek hozzátartozóival ellentétben az oltalmazott családtagjainak minden kedvezmény biztosítás nélkül kell megfelelniük az általános kritériumoknak.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra és újabb határozat hozatalára kötelezését. Álláspontja szerint a Met. 17.§ (1) bekezdésének utaló szabálya minden jogszabály alkalmazása során érvényesül, kivéve, ha azt kifejezett törvényi vagy kormányrendeleti szintű rendelkezés kizárja. Nincs arra utalás, hogy ez az utaló szabály kizárólag a Met. alkalmazása során irányadó.

Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) 8.Cikk (1) bekezdése mindenki számára garantálja, hogy magán és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. Családi együttéléshez való jog nem kizárólag az oltalmazott családtagjaira, hanem magára az oltalmazottra is vonatkozik, ezért nem lehet úgy értelmezni a jogszabályokat, hogy abból az tűnjön ki, hogy az oltalmazott családtagjai egyáltalán nem jogosultak családegyesítési célú tartózkodási engedélyre. Ez az álláspont azért sem elfogadható, mert ez azt jelentené, hogy családegyesítési célú tartózkodásra mind a menekült hozzátartozói, mind más védelem szempontjából alacsonyabb szintű védelemre jogosult személyek, akár a három hónapot nem meghaladó tartózkodási engedéllyel rendelkezők is jogosultak, míg a rangsorban második védelmi szinten álló oltalmazottnak pedig ehhez nincsen joga.