3427/2020. (XI. 26.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Bpkf.III.148/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben az Alaptörvény I. cikk (2)-(3) bekezdése, IV. cikk (2) bekezdése, XV. cikk (1)-(2) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmére hivatkozással a Kúria Bpkf.III.148/2020/2. számú, perújítás megengedhetősége tárgyában hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását, továbbá annak - a Győri Ítélőtábla Bpi.III.199/2019/16. számú végzésére, valamint a Győri Törvényszék büntetőügyben hozott B.194/2013/18. számú ítéletére és a Győri Ítélőtábla Bf.109/2013/22. számú ítéletére kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését kérte.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozót szexuális erőszak bűntettének kísérlete miatt hét év végrehajtandó szabadságvesztésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság (a továbbiakban: alapügy; lásd: Győri Törvényszék B.194/2013/18. számú elsőfokú ítélete, a Győri Ítélőtábla Bf.109/2013/22. számú másodfokú ítélete, a Kúria felülvizsgálati jogkörben hozott Bfv.II.973/2015/15. számú végzése). Az indítványozó ezt követően öt alkalommal nyújtott be perújítási kérelmet eredménytelenül. Legutóbb a Győri Ítélőtábla Bpi.III.199/2019/16. számú végzésében utasította el a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 673. § (1) bekezdés a) pontja aa) alpontjára és e) pontjára alapított kérelmet arra hivatkozással, hogy egyrészt az indítványozó "nem jelölt meg olyan adatot, amely a perújítást meglapozó új bizonyítékként lenne értelmezhető", másrészt az állított hivatali bűncselekményekre és az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekményekre vonatkozó jogerős határozat nem született, ami a perújítás feltétele. A Kúria Bpkf.III.148/2020/2. számú végzésével a fellebbezést elutasította.

[3] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Elsődlegesen előadta, hogy ellene az alapügyben koncepciós per folyt, és a büntetőeljárás úgy részleteiben, mint egészében törvénysértő volt (például: feljelentés és törvényes vád hiánya, vádirat meghamisítása, szakértől vélemény tartalmának figyelmen kívül hagyása, iratokhoz való hozzáférés korlátozása, feltárt ellentmondások feloldásának elmulasztása), ezért sérült az Alaptörvény I. cikk (2)-(3) bekezdése, IV. cikk (2) bekezdése, XV. cikk (1)-(2) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése. Ezt követően rámutatott arra, hogy a perújítási eljárásban a bíróság a törvényben előírt kötelezettsége ellenére az eléje tárt problémákat (például: feljelentés körülményei) nem tárta fel, ráadásul az a Győri Ítélőtábla döntött a perújításról első fokon, amely az alapügyben a másodfokú döntést hozta, mindez pedig a tisztességes eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmét eredményezte. A bíróság nem vette figyelembe a hamis vádra és a vád törvénytelenségére vonatkozó hivatkozásokat, ezzel megsértette a törvény előtti egyenlőség követelményét [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés]. Mindezek mellett az indítványozó - az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének a sérelmeként - kitért arra is, hogy a Győri Ítélőtábla honlapján közzétett bírósági dokumentum tartalmazza az általa indított polgári peres ügyek adatait, aminek a célja szerinte "egyfajta figyelem felhívás a földrajzi területen dolgozók számára, ki a problémás ügyfél", következésképpen a Győri Ítélőtábla pártatlansága megkérdőjelezhető. Az indítványozó aggályosnak tartotta, hogy a Kúria másodfokú végzésében érdemi eljárási cselekmény nélkül, a beadványok tartalmának figyelmen kívül hagyásával, nem a tényleges, hanem kitalált jogcím alapján, a becsatolt bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával döntött, ami nem egyeztethető össze a jogorvoslathoz való joggal [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés]. A felsorolt problémák mindegyike önmagában is sérti az Alaptörvény I. cikk (2) és (3) bekezdését az indítványozó szerint. Tekintettel végezetül arra, hogy a perújítási kérelem elutasítása az alapügyben történő elítélését mint jogi helyzetet konzerválja, az indítványozó megítélése szerint az ügyben az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésének a sérelme is megállapítható.

[4] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.

[5] 2.1. A Kúria 2020. február 28-án hozta meg a támadott, Bpkf.III.148/2020/2. számú végzését, a panaszt pedig 2020. március 8-án, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőt betartva nyújtották be. A perújítás tárgyában hozott döntés alkotmányjogi panasszal támadható (3014/2020. (II. 4.) AB végzés, Indokolás [12]), az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és a perújítási kérelem előterjesztőjeként - az alapügy terheltjeként - érintettnek minősül.

[6] Az Alkotmánybíróság rámutat azonban arra, hogy a perújítási indítványt elutasító bírósági döntés alkotmányjogi panasszal való megtámadása esetében "kizárólag a perújítási indítvány elbírálását elvégző bíróságok eljárásának, jogértelmezésének az alkotmányossága, így tehát a perújítási indítvány tárgyában hozott bírósági döntések Alaptörvénnyel való összhangja vizsgálható" (3014/2020. (II. 4.) AB végzés, Indokolás [12]). Ebben az eljárásban az alapügyben hozott döntés vizsgálatára már nincs lehetőség. következésképpen, mivel jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt a perújítási eljárást követően nyújtották be, a Győri Törvényszék alapügyben hozott B.194/2013/18. számú ítéletére és a Győri Ítélőtábla Bf.109/2013/22. számú másodfokú ítéletére vonatkozó indítványozói érvek vizsgálatára nincs mód.

[7] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény I. cikk (2)-(3) bekezdése vonatkozásában nem tesz eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételnek, mivel ezek a rendelkezések az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, ezért azokra alkotmányjogi panasz nem alapítható (lásd például: 3242/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [12]).

[8] A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit részben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó perújítási kérelmét a bíróság elutasította); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kúria Bpkf.III.148/2020/2. számú végzése); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdés, XV. cikk (1)-(2) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés]; e) az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdése kivételével indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt a Győri Ítélőtábla Bpi.III.199/2019/16. számú végzésére kiterjedő hatállyal. Megállapítható azonban, hogy az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésének a sérelmét az indítványozó kifejezetten az elítélésével, tehát az alapügyben és nem a perújítási ügyben hozott bírósági döntésekkel összefüggésben állítja. Az alkotmányjogi panasz nem tér ki arra, hogy a perújítás megengedhetősége tárgyában eljáró bíróságok tevékenysége, jogértelmezése miért sérti az említett alaptörvényi rendelkezést, ezért a kérelem ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának.

[9] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.

[10] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az indítványozó által felhívott alaptörvényi rendelkezések - az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése - tartalmát érintően (lásd például: 13/2020. (VI. 22.) AB határozat; 8/2020. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [36]-[50]; 3158/2020. (V. 21.) AB határozat, Indokolás [17]). Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.

[11] A második - a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó - feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Az indítványozó elsősorban azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert megalapozatlannak, tévesnek és jogszabálysértőnek tartja az ügyében hozott bírósági döntéseket. A panasz így valójában a támadott ítélet - közvetve az alapügyben hozott bírósági döntések - ismételt felülbírálatára irányul. Jelen ügyben is emlékeztetni szükséges azonban arra, hogy a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]).

[12] Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [11]).

[13] "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]) Az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).

[14] A bíróság döntésének indokolásában számot adott arról, hogy miért, mely jogi érvek mentén tartja megalapozatlannak a perújítási kérelmet. Az idézett állandó gyakorlat alapján az Alkotmánybíróság nem bocsátkozhat annak érdemi vizsgálatába, hogy a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott bírósági döntés helyes volt-e. Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést tévesnek, magára nézve sérelmesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés] vagy az egyenlőség [Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek.

[15] Az Alkotmánybíróság rámutat végezetül arra is, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből az a jog vezethető le, hogy az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassák és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálják, az azonban nem, hogy a kérelemnek minden körülmények között helyt kell adni (lásd például: 3347/2017. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [50]). Megállapítható, hogy az indítványozó a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott elsőfokú döntés ellen jogorvoslattal élhetett, és benyújtott jogorvoslati kérelmét a másodfokú bíróság érdemben el is bírálta. Erre tekintettel a jogorvoslathoz való jog sérelme jelen esetben nem merül fel.

[16] Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványba foglaltak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem vetik fel.

[17] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.

[18] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt törvényi feltételnek, illetve az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumoknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2020. november 10.

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Dienes-Oehm Egon

alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Salamon László

alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó

előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Szalay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Szabó Marcel

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/629/2020.