BH 2022.7.185 Ha az egyik fél az érvényesen létrejött megállapodás szövegezésének adminisztrációs elírására hivatkozik - vita esetén - a szerződési nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályok az irányadóak [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 31. §-a alapján alkalmazandó a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. §, 6:86. §].

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék M.70174/2020/12., Fővárosi Ítélőtábla Mf.31016/2021/17., Kúria Mfv.10140/2021/6. (*BH 2022.7.185*)

***********

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2008. február 6-tól áruellátási felelős munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, utolsó havi munkabére 235 000 forint volt.

[2] A felperes 2019. április 4-én írásban kérelmet terjesztett elő, amelyben munkaviszonya 2019. április 30-ával történő megszüntetését kérte. Az illetékes HR vezető a felperes kérelmére április 4-én rájegyezte, hogy "Átvettem. Utolsó munkaviszonyban töltött nap 2019. április 30." és a papírt aláírásával látta el.

[3] A felperes utolsó munkanapján, 2019. április 30-án a munkavégzést követően utasításra jelent meg a HR irodában. A személyzeti vezető közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetésről megállapodás-tervezetet készített elő, amelyhez állítása szerint egy másik munkavállaló munkaviszonyát megszüntető megállapodást használt mintaként. A felperes által aláírt megállapodás az alábbiakat tartalmazta: A munkavállaló 2019. április 4-én kezdeményezte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését. A munkáltató és a munkavállaló ezennel egybehangzó kijelentéssel megállapodnak abban, hogy a közöttük a jogelődnél 2008. február 6. napja óta fennálló határozatlan idejű munkaviszonyt az Mt. 64. § (1) bekezdés a) pontja alapján 2019. április 30-ával közös megegyezéssel megszüntetik. A munkavállaló utolsó munkában töltött napja 2019. április 30. napja. A szerződés 2. pontja szerint a felek megállapodnak abban, hogy a munkáltató a munkavállalónak a munkavállaló munkaviszonya megszűnése napjáig járó munkabérét, továbbá a munkavállaló 2019. évi arányos szabadsága igénybe nem vett részének pénzbeli megváltását és 1 292 238 forint megállapodási díjat legkésőbb az utolsó munkában töltött napjától számított 5 napon belül átutalással a munkavállaló részére megfizeti. A 3. pont a munkakör-átadást, a 4. pont az igazolások kiadását szabályozta. Az 5. pont egyoldalú joglemondó nyilatkozatot tartalmaz, mely szerint a munkavállaló kijelenti, hogy a jelen megállapodással megszüntetésre kerülő munkaviszonyból eredően a fenti 2. és 4. pontban foglaltak teljesülése esetén a munkáltatóval szemben semminemű további követelése nincs. A 8. pont szerint a felek jelen megállapodást a mai napon elolvasás és megértés után, mint akaratukkal mindenben megegyezőt jóváhagyólag írták alá.

[4] A felperes a személyzeti vezető által kinyomtatott, a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetéséről szóló megállapodás tervezetét - az alperes kérésére - elolvasta, majd aláírta. Ezt követően a személyzeti vezető a megállapodást átvitte a HR vezető részére, aki azt ugyancsak aláírta, majd a megállapodás egy példányát átadta a felperes részére. A személyzeti vezető ezt követően elkészítette a leszerelési lapot, melyben a megállapodási díj rovatot üresen hagyta. A felperes a leszerelési lapot átolvasta, majd aláírta. A leszerelési lap tanúsága szerint az alperes 10 nap szabadságmegváltás, valamint 2700 forint gépjármű útiköltség megfizetésére köteles.

[5] A felperes a 2019. június első napjaiban megküldött levelében sérelmezte, hogy a közös megegyezéses megállapodás 2. pontjában szereplő összeget nem kapta meg. Az alperes válaszlevelében előadta, hogy a megállapodási díj feltüntetésére adminisztrációs hibából került sor, arról megegyezés nem született és a feltüntetett összeg téves.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[6] A felperes a keresetében 1 292 238 forint elmaradt munkabér és ezen összeg után 2019. április 30-tól a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a megállapodásban szereplő összeg megfizetését az alperes vállalta, annak azonban nem tett eleget. A közös megegyezéses megállapodást az alperes készítette, annak összegszerűségét is ő dolgozta ki. Az alperesnél 10 évet meghaladó ideig dolgozott, ezért a megállapodási díj arányos és igazolható. Álláspontja szerint a megállapodás a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 14. §-a alapján a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jött létre. Érvényes és egyben kikényszeríthető megállapodást kötött, amelyből jogok és kötelezettségek származtak mindkét fél részére. A megállapodásban foglaltaktól az alperes egyoldalúan nem állhat el, az abban vállalt megállapodási díj megfizetésére köteles.

[7] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkaviszony megszüntetését a felperes kezdeményezte, és a munkaviszony erre figyelemmel került megszüntetésre, nem pedig az alperes által vállalt fizetési kötelezettségre tekintettel. A felperes az április 4-i ajánlatában és azt követően sem kérte a juttatás megfizetését, nem egyeztettek a megállapodási díjról, e tekintetben a felek között nem jött létre megállapodás.

[8] A megállapodási díj megfizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás figyelmetlenségből nem került törlésre, adminisztrációs hiba történt, "mely olyan akarathiba, amely értelmezéssel orvosolható" (BH 1999.531.). Az adminisztrációs hibát az is igazolja, hogy a megállapodási díj összege semmilyen összefüggést nem mutat a felperes munkabérével.

[9] Kifejtette, hogy a felperestől elvárható lett volna az alperes figyelem felhívása arra, hogy a korábbi megbeszélésekkel ellentétben a megállapodás megállapodási díjat tartalmaz. Ennek elmulasztásával a felperes megszegte a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét, továbbá magatartása sérti az Mt. 6. § (1) és (2) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettséget is.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[10] A törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az alperes érvelésével szemben azt állapította meg, hogy 2019. április 4-én a felek között nem jött létre megállapodás a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetéséről. A felperes kérelméből és az áruház HR vezetőjének tudomásulvételéből nem állapítható meg, hogy a munkaviszony megszüntetésére milyen jogcímen kerül sor, továbbá az sem, hogy a megszüntetéssel összefüggő jogokat és kötelezettségeket a felek rendezték volna.

[11] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor egyetértett az alperessel abban, hogy a felek közötti munkaviszonyt megszüntető megállapodásba adminisztrációs hiba folytán került megállapodási díj, amely ekként fizetési kötelezettséget nem keletkeztet. A bírói gyakorlatra és a BH 1999.531. számú eseti döntésére hivatkozott, mely szerint a nyilvánvaló elírás nem sorolható a megtámadásra okot adó akarathibák körébe, elírás esetén nincs szükség az intézkedés megtámadására.