BH 2022.7.177 Nincsen lehetőség a felülvizsgálat engedélyezésére, ha a tényállási elemek hasonlóak, de nem azonos a támadott és a fél által megjelölt közzétett határozatban kifejtett jogkérdés [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 409. § (3) bek.].

A döntés előzményei

[1] Az elbirtoklás megállapítása iránt indított perben a felperes a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján arra hivatkozással kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatának engedélyezését, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.I.20.018/2013/10. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (BHGY) közzétett határozatától. A Kúria közzétett határozata szerint az elbirtoklás megszakításához a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 112. § (1) bekezdése szerint minősülő tulajdonosi magatartás szükséges, amely változást idéz elő a dolog jogi helyzetében oly módon, hogy harmadik személy számára a tulajdonjogból fakadó jogosultságokat enged át.

[2] A felperes álláspontja szerint a jelen ügyben eljárt bíróságok olyan tényeket fogadtak el az elbirtoklás megszakítása körében (használati díj fizetésére történő felhívás, közös tulajdon megszüntetése iránti per indítása, nyilvános pályázat kiírása), amelyek egyike sem tekinthető a régi Ptk. 112. § (1) bekezdése szerinti rendelkezési jog gyakorlásának: nem a dolog átengedéséről vagy megterheléséről szólnak. Mindezek miatt a felperes nézete szerint a jogerős döntés ellentétes a közzétett határozattal, ezért a Pp. 409. § (3) bekezdése értelmében a Pp. 408. § (2) bekezdése szerint egyébként kizárt felülvizsgálat engedélyezésének van helye.

[3] A Pp. 409. § (3) bekezdésére alapított engedélyezés iránti kérelem kapcsán a Kúriának elsődlegesen arra kell választ adnia, hogy fennáll-e a felülvizsgálat tárgyát képező jogerős döntés és a korábbi közzétett határozat közötti "ügyazonosság", ennek hiányában ugyanis az eltérés vizsgálata fel sem merül.

[4] Az "ügyazonosság" fogalmát nem határozza meg jogszabály, a jogirodalomban "ratio decidendi"-nek nevezett jelenséget a joggyakorlat a tényállási elemek és jogi minősítésük szignifikáns hasonlósága alapján állapítja meg. A Kúria jogegységi panasz eljárásában hozott Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozata szerint a jogegység szempontjából lényeges ügyazonosság sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyhöz, jogértelmezéshez kötődik és az alkalmazott anyagi jogi szabály egyezőségét, valamint a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát jelenti.

[5] A jelen esetben a bíróságok az ingatlan elbirtoklásának megszakítására irányuló tulajdonosi rendelkezésként értékelték a használati díj fizetésére történő felhívást, a közös tulajdon megszüntetése iránti per indítását és a nyilvános pályázatra történő kiírást, míg a Kúria - a jogegység szempontjából viszonyítási alapot jelentő - a Pfv.I.20.018/2013/10. számú határozatában a másodfokú bírósággal egyezően elvetette az alperesek által felhozott magatartások (földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés, ingatlan cseréjével kapcsolatos levélváltás) elbirtoklást megszakító jellegét, mert e magatartásokban nem nyilvánul meg aktív tulajdonosi rendelkezés [régi Ptk. 112. § (1) bekezdés].