BH 2014.1.12 Nem szakítja meg az elbirtoklást az olyan esemény, amely az ingatlannal kapcsolatos jogok tekintetében jogszabály rendelkezése alapján eredményez változást. Az elbirtokló "sajátjakénti" birtoklásával szemben kizárólag a tulajdonos saját tulajdonosi rendelkezése alkalmas a tulajdonszerzésre vezető elbirtoklási folyamat megszakítására. Az elbirtoklás megszakításához a tulajdonosnak (megbízottjának, képviselőjének) a tulajdonjog tárgyára vonatkozó tevőleges, a Ptk. 112. § (1) bekezdése szerint minősülő magatartása szükséges [Ptk. 112. § (1) bek., 121. § (1) bek., 124. § (1) bek.].

A felperes 1977. november 26. óta birtokában tartja és - a jelenleg már kizárólagos tulajdonát képező ingatlanával egybefüggően használja a szomszédos, a III. rendű alperes (a Magyar Állam) tulajdonát képező ingatlant. Az állami tulajdonú 094/20 hrsz.-ú ingatlan kezelője (az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szerint 1990. december 19. napjától) a IV. rendű alperes, a korábbi kezelők az I. illetve a II. rendű alperesek voltak.

A felperes keresetében elsődlegesen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítása címén - a III. rendű alperes tulajdonjogának egyidejű törlése mellett - adásvétel címén szerzett tulajdonjogának bejegyzését kérte a III. r. alperes tulajdonaként nyilvántartott ingatlanra, másodlagosan elbirtoklás jogcímén kérte tulajdonszerzésének megállapítását. Másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatban előadta, hogy az elbirtoklás - az állami tulajdonú ingatlanokra vonatkozó jogszabályváltozás figyelembevételével - 1991. június 9-ével kezdődött, s az ingatlan tulajdonjogát 2006. június 9. napján szerezte meg.

Az I-IV. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. A IV. rendű alperes továbbiak mellett arra is hivatkozott, hogy 2000. március 31-én a földhasználati nyilvántartásba történő bejelentkezése és az ingatlan cseréjével kapcsolatos 2003. októberi levélváltása megszakította az elbirtoklást.

A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését megváltoztatva - megállapította, hogy a felperes elbirtoklás címén megszerezte a keresetébe megjelölt ingatlan tulajdonjogát; intézkedett a tulajdonosváltozás átvezetéséről, a II., III. és IV. rendű alpereseket pedig az ítéletben foglaltak tűrésére kötelezte.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes 1977 óta a sajátjaként birtokolta a Magyar Állam tulajdonában álló ingatlant, amelynek elbirtoklása 1991. június 9-ével kezdődött meg. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a másodfokú bíróság nem értékelte az elbirtoklást megszakító körülményként, hogy az ingatlant kezelő IV. rendű alperes a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (továbbiakban: Tft.) 25/A. § (1) bekezdésének megfelelően eljárva (a földhasználat ingatlan-nyilvántartásba vétele céljából) 2000. március 31-én az ingatlant "saját hasznosításúként" jelentette be a földhivatalnak, mert a bejelentés kizárólag közigazgatási jellegű kötelezettség teljesítésére vonatkozott. A jogerős ítélet indokolása szerint nem szakította meg az elbirtoklást a IV. rendű alperesnek az ingatlan esetleges cseréjével kapcsolatos levelezése sem, az ugyanis a Ptk. 112. § (1) bekezdés értelmében nem minősül az ingatlannal való rendelkezésnek.

A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása érdekében a IV. rendű alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Érvelése szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pontjának jogszabálysértő értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes elbirtoklással megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát, mivel az elbirtoklást több esemény is megszakította.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálat tárgyát kizárólag az elbirtoklás megszakítása körében előadottak képezték, tekintettel arra, hogy a IV. rendű alperes anyagi jogi szabály, a Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pontjának sérelmét rótta fel a másodfokú bíróságnak.

A Ptk. 121. § (1) bekezdése az ingatlan tizenöt éven át tartó szakadatlan, sajátjakénti birtoklását írja elő feltételként az elbirtoklással történő tulajdonszerzéshez, a Ptk. 124. § (1) bekezdésének b) pontja pedig a Ptk. 112. § (1) bekezdésére visszautalással azt az esetet szabályozza, amikor az elbirtoklás a tulajdonos rendelkező cselekménye folytán megszakad.

Ellentétben a IV. rendű alperes felülvizsgálati érvelésével: nem szakítja meg az elbirtoklást az olyan esemény, amely az ingatlannal kapcsolatos jogok tekintetében jogszabály rendelkezése alapján eredményez változást (pl. a tulajdonjog törvényes örökléssel történő megszerzése és annak bejegyzése), ez ugyanis a jogszabály rendelkezése, nem a bejegyzett tulajdonost megillető rendelkezési jog gyakorlása.

Az elbirtokló "sajátjakénti" birtoklásával szemben kizárólag a tulajdonos saját tulajdonosi rendelkezése alkalmas a tulajdonszerzésre vezető elbirtoklási folyamat megszakítására.

Mindezekre figyelemmel nem tévedett a másodfokú bíróság abban, hogy a IV. rendű alperes törvény által előírt bejelentési kötelezettségének teljesítése nem szakította meg az ingatlan elbirtoklását.

Az előzőekben kifejtettek abban az esetben is helytállóak, ha a használati jog bejegyzését kezelői jogviszony létesítése előzte meg, mert a kezelői jogviszony is jogilag szabályozott folyamat eredménye: a tulajdonos Magyar Állam a képviselője útján gyakorolja tulajdonosi jogait, e célra a Ptk. 28. § (1) bekezdése és az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 3. § (2) bekezdése teszi lehetővé - a tulajdonost megillető jogok megosztása útján - kezelő bevonását. A kezelői jogviszony keletkezése ezért a tulajdonjog alanyi oldalára mutat. Nem a tulajdonjog tárgyával való rendelkezést, hanem - jogszabályban meghatározott módon - a tulajdonjog gyakorlásával kapcsolatos jogosultságoknak a tulajdonos képviselete céljából történő alanyi megosztását jelenti. Így a vagyonkezelői szerződés megkötésével létrejövő jogviszony nem vezet az elbirtoklás megszakítására. Ez az alanyváltozás önmagában nem jelenti a dolog feletti tényleges hatalom, rendelkezés gyakorlását, ahhoz a kezelői jogviszony alapján jogosulttá váló IV. rendű alperes tevőleges magatartása (a birtokos felszólítása, esetleges birtokbavétel stb.) lett volna szükséges.

Az ingatlan esetleges cseréjével kapcsolatos levélváltás más okból, de ugyancsak alkalmatlan az elbirtoklás megszakítására.

A Ptk.-nak a tulajdonjog szabályait tartalmazó Harmadik Része eltérést nem engedő, imperatív rendelkezéseket tartalmaz, amelyre figyelemmel e törvényi rendelkezések szigorú értelmezése szükséges. A Ptk.-nak a felülvizsgálati kérelemben is említett 112. § (1) bekezdése a tulajdonos rendelkezési jogát a dolog más részére történő átengedésének, biztosítékul adásának, más módon való megterhelésének, átruházásának jogaként határozza meg. Közös vonása e tulajdonosi cselekményeknek, hogy változást idéznek elő a dolog jogi helyzetében, mégpedig olyan módon, hogy - véglegesen vagy időlegesen - a tulajdonjog tárgyára vonatkozó, a tulajdonjogból fakadó jogosultságokat engednek át harmadik személy számára. A jogok átengedésére irányuló szándék, vagy az ezzel kapcsolatos tájékozódás azonban még nem rendelkezés. Ekkor a tulajdonos magatartása nem éri el azt a szintet, amely a tulajdonosi jogosítványokban változást idézhetne elő, hiszen az előzetes tájékozódást követően a tulajdonos megváltoztathatja a szándékát anélkül, hogy a jogosultság tényleges átengedése, az arra vonatkozó ügyletkötés megtörténne.