AVI 2018.11.72 A legális láncügylet és a meg nem engedett láncszerződéses ügylet elhatárolásának alapja az adóelkerülés célzott megállapíthatósága [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes főtevékenységként fémáru, szerelvény, fűtési berendezés nagykereskedelmével foglalkozik. Tulajdonosa 2011. július 27-ig a szlovák A. G. s.r.o. (a továbbiakban: A.S.r.o.), ezt követően J. I. volt. Az A.S.r.o. tulajdonosai 2010. április 15-től a felperes, J. I. és J.-né H. I.

[2] A 2011. július-december időszakban a felperes közösségen kívüli ügylet keretében fémárut vásárolt az orosz O. B. MK.-tól. A termék egy részét a felperes a S.-sz.-i E. W. LTD (a továbbiakban: LTD) részére adta el, aki azt tovább értékesítette a c.-i székhelyű, D. S. LTD-nek. Az áru a D. Ltd-től a B-L. I. Kft.-hez (a továbbiakban: Kft.) került, aki azt a felperesnek adta el. A közösségen kívülről induló ügyletek folyamatában áfa fizetési kötelezettség csak a Kft.-nél keletkezett.

[3] A fuvarozási és a közösségi vámügynöki feladatokat a Kft. megbízásából a T. Kft. (a továbbiakban: T. Kft.) látta el; a szolgáltatást a szlovák T. S.r.o. (a továbbiakban: S.r.o.) bevonásával teljesítette. A fémáru Szlovákiában lépett be a közösség területére, majd a vámkezelést követően közvetlenül a felperes vevőihez szállították.

[4] A D. Ltd. részére a felperes korábbi tulajdonosa, az A.S.r.o. is értékesített acéltermékeket, és a Kft. a D. Ltd-n kívül a szlovák Slovakia S. M. a.s.-től (a továbbiakban: S.a.s.) is fogadott be számlákat. A Kft. ezeket a Közösség területéről történő beszerzéseket is a felperes részére számlázta.

[5] A Kft. valamennyi ügylet esetében bevallotta, de nem fizette meg az áfát. A Kft. számlái alapján a felperes áfa levonási jogot kívánt érvényesíteni.

[6] Az elsőfokú adóhatóság a 2011. július-december hónapokra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. Értékelték a megrendeléseket, vasúti fuvarokmányokat, közúti fuvarleveleket, minőségtanúsítványokat. Vizsgálatot folytattak le a T. Kft.-nél és felperes vevőinél, az S. U. Kft.-nél és a F. Zrt.-nél. Nyilatkoztatták felperes ügyvezetőjét J. I.-t, J.-né H. I.-t, a Kft. tárgyidőszaki- és ellenőrzéskori ügyvezetőjét B. P.-t és B. A.-t, a T. Kft. ügyintézőjét Sz. J.-t, a belföldi fuvarozókat: T. T. Kft., F.-F. Kft., R.-né F. I. Megkeresték a ciprusi és a szlovák adóhatóságot.

[7] Vizsgálták a tagállamon kívüli beszerzés ellenértékének ügyletenkénti alakulását: a felperes az orosz eladótól áfamentesen nettó 351 575,49 euró ellenértéken vásárolt, a Kft.-től már 348 673 euró + 87 168 euró áfa (157 844 984 forint + 39 192 975 forint áfa) áron. A Kft. alacsonyabb nettó áron értékesített, mint amennyiért megvásárolta a ciprusi cégtől, a különbözet - 85 960,37 euró - közelített a felperes részére kiszámlázott áfaösszegéhez. A Közösségi beszerzések esetén is megállapították, hogy a Kft.-nek az ügyleteken nem volt haszna, a D. Ltd.-től beszerzett árut megközelítőleg az áfaösszegével alacsonyabb áron értékesítette a felperesnek.

[8] A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a 2011. július-december hónapokra 59 202 000 forint áfa adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. A 39 193 000 forint adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Indokolásában a Közösség területén kívülről származó termékek esetében azt állapította meg, hogy a Kft. és a felperes között valós gazdasági tevékenység nem történt, a Közösség területéről származók esetén pedig a Kft. és a felperes között független gazdasági tevékenység nem volt. A Kft. nevében kiállított számlák célja, hogy a felperesnél levonható áfa keletkezzen oly módon, hogy azt ne fizessék meg, az összeget végső soron a magyar adóhatóságok számára elérhetetlen harmadik országbeli társaságok részére utalják át. A tudatosan felépített számlázási láncolat a felperes tevékenysége köré épült, a Kft. által be nem fizetett áfa - a termék ellenértékébe beépülve - jelentős részben a LTD részére lett továbbutalva. A Kft. ügyvezetőinek a nyilatkozatából kiemelte, hogy alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy a D. Ltd.-től egy bizonyos mennyiség vásárlása esetén 20-25% kedvezményt kapna: B. A. az új ügyvezetője is elismerte, a D. Ltd.-vel nem sikerült felvenni a kapcsolatot, de egyébként is kizárólag e-mailban próbálkozott, annak ellenére, hogy ez mintegy 20-25 000 000 forintot jelentett volna.

[9] Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1. § (7), 2. § (1) bekezdéseire, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára és 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szól 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3), 165. § (2) és 166. § (2) bekezdéseire alapította, figyelembe vette az Európai Unió Bíróságának ítéleteit. Értékelése szerint a felperes adólevonási jogát visszaélésszerűen gyakorolta, amit igazolnak a Kft. által beszerzett termékek forrásai, annak a ténye, hogy a felperes képviselői tudomással bírtak a láncolatban szereplő ügyletek adókijátszásra irányuló jellegéről, hiszen végső soron ők maguk rendelték meg a Kft. nevében a tőle megvásárolandó termékeket.

Az elsőfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során értékelte a felperes ügyvezetőjének J. I.-nek a nyilatkozatát, B. P. tanúvallomását. Jogerős ítéletével az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - akként változtatta meg, hogy törölte az adókülönbözetet, az adóbírságot és a késedelmi pótlékot.

[11] Értékelése szerint az alperes a Közösségen kívüli, és a Közösségi láncolatokkal kapcsolatos megállapításait nem objektív bizonyítékokra és tényekre, hanem csak feltételezésekre, vélelmekre alapította. A beszerzéseket alátámasztó dokumentumok, az Incoterms és a jogszabályi háttér alapján megállapítható, hogy a felperes az Ltd. megbízása alapján szerezte be az árut, amely ügylet akkor teljesült, amikor az orosz cég a vasúton feladta a terméket. A minőségtanúsítvány a vagonba került, a felperes azt nem látta, és arról sem kellett tudnia, kinek adták el a továbbiakban az árut, így arról sem, hogy ő maga ugyanezen terméket vásárolta vissza. Az ellenőrzési jegyzőkönyv mellékletei között azért szerepel két alkalommal is a minőségtanúsítvány, amit az alperes a felperes terhére értékelt, mert az adóhatóság az alperes perben tett nyilatkozata szerint így rendezte el az iratokat: egyrészt az orosz gyártótól, másrészt a felperes vevőitől beszerzett dokumentumokat. A felperes arra is életszerű magyarázatot adott, hogy az eladott és vásárolt termékek paraméterei miért azonosak.

[12] Nem volt releváns, hogy a Kft. adószámát átmenetileg felfüggesztették, hogy volt-e raktára, hogy a Kft. és a felperes azonos szlovák pénzintézetnél vezette számláját, hogy a Kft. a perbeli időszakban veszteséges volt, hogy a vámkezelés milyen eljárással történt. Az alperes tévesen tulajdonított jelentőséget a Kft. egyéb működési szabálytalanságainak is.