BH+ 2010.1.12 Életveszélyt okozó testi sértés kísérletét valósítja meg a terhelt, aki a társaival együtt történő bántalmazás miatt földre kerülő sértettet a nyakába helyezett csúszóhurokkal ellátott kötéllel vonszolja, illetve a sértett szökési kísérletei megakadályozása érdekében ezzel a kötéllel vezeti és ennek során a csúszóhurok a sértettnek ismételten fulladásos érzést kialakítva a nyakára szorul [Btk. 16. §, 170. § (1) bek., (5) bek. I. ford.].

Pertörténet:

Szegedi Törvényszék B.374/2005/16., Szegedi Ítélőtábla Bf.13/2007/8., Kúria Bfv.714/2008/6. (*BH+ 2010.1.12*), Szegedi Járásbíróság B.1197/2012/24., Szegedi Törvényszék Bf.856/2013/5., Szegedi Ítélőtábla Bhar.169/2014/3. (ÍH 2015.42)

***********

Az elsőfokú bíróság a 2006. november hó 9. napján kihirdetett 2 ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettességben elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében, társtettességben elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérletében, és társtettességben, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint az I. r. terhelt, továbbá házastársa, a III. r. terhelt és annak gyermekei, a II. r. terhelt és K. Zs. együtt éltek.

A sértett kapcsolatot létesített K. Z.-val, amit azonban az I. r. és a III. r. terheltek nem helyeseltek. A sértett 2003. november hó 15. és 25. napja közötti időben, pontosan meg nem határozható időpontban a terheltek lakóhelyéről eltulajdonította a III. r. terhelt több ékszerét, összesen 339 700 forint értékben. Ezzel összefüggésben a bíróság a sértettet a 2005. február hó 23. napján kelt és jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondta ki 1 rb. lopás bűntettében, és őt 6 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Ezen ítélet tényállása szerint nem került minden kétséget kizáró módon bizonyításra az, hogy a sértett a hivatkozott ékszereken túl eltulajdonított további 15.000 forintot, valamint 140 euró készpénzt.

A sértett által elkövetett fenti lopást követően a sértett 2003. december hó 3. napján felhívta K. Zs.-t és vele 23 órára találkozót beszélt meg. Mindez tudomására jutott az I. r. terheltnek, aki elhatározta, hogy a sértettel megbeszéli a történteket. Ennek megfelelően - miután nevelt lánya 23 órakor a Sz., E. téren találkozott a sértettel - az I. r. terhelt a helyszínre ment és a sértettet hátulról próbálta megfogni, aki azonban elmenekült. Ekkor az I. r. terhelt telefonon értesítette nevelt fiát, a II. r. terheltet, hogy a sértett megszökött és jöjjön a helyszínre. A II. r. terhelt egy, a jelen eljárással nem érintett barátjával a helyszínre ment és annak közelében megtalálta, elfogta és kettő alkalommal lefejelte a sértettet. Miután a II. r. terhelt a sértettet a barátjával közösen visszavitte a találkozó helyre, ott az I. r. terhelttel, továbbá az időközben odaérkező a III. r. terhelttel közösen a sértettet több, pontosan meg nem állapítható alkalommal testszerte kézzel bántalmazták. Ezt követően az I. r. terhelt a magával hozott 321 cm hosszú, 4 mm széles, műszálas anyagú az egyik végén csúszóhurokkal ellátott szárítókötelet a sértett nyakába tette annak érdekében, hogy a terheltektől ne tudjon megszökni.

Az így személyi szabadságától megfosztott a sértettet az I., II. és III. r. terheltek lakóhelyükre vitték akként, hogy a sértett nyakába akasztott kötelet az I. r. terhelt fogta, és útközben a földre kerülő sértettet a kötélnél fogva az út egy részén a földön húzta, amitől a sértettnek fulladásos érzése támadt. Az ingatlanhoz érve annak udvarán az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek közösen bántalmazták a sértettet és közben követelték tőle, hogy a házból eltulajdonított értékeket adja vissza. Ennek során az I. r. terhelt a sértettet testszerte több alkalommal ököllel és tenyérrel ütlegelte. A II. r. terhelt a földre kerülő sértettet a nála lévő 83 cm hosszú 330 gramm össztömegű acéllánccal, valamint ököllel testszerte bántalmazta, míg a III. r. terhelt a szintén már földön fekvő sértettet egy 112 cm hosszú 23 mm széles, a végén egy 45×35 mm nagyságú fémcsattal ellátott nadrágszíjjal ütötte akként, hogy az ütések a sértettet a szíj csatos részével érték.

Ezen bántalmazás hatására a személyi szabadságától megfosztott és a terheltek által a hivatkozott tettlegesség folytán sanyargatott a sértett beismerte, hogy ő tulajdonította el a terheltek által követelt értékeket és azt állította, hogy azok zálogcéduláit lakóhelyén tartja. Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek abból a célból, hogy jogos vagyoni igényüknek érvényt szerezzenek, erőszakkal arra kényszerítették a sértettet, hogy az velük, továbbá a jelen büntetőeljárással nem érintett egy további személlyel a sértett volt tartózkodási helyére menjen és adja át nekik az általa említett zálogcédulákat. Ennek érdekében az I., II., III. r. terhelt, valamint a sértett és egy további személy a terheltek lakóhelyéről elindult. Végighaladtak a ligeten, a B. Hídon, majd a sértett állítólagos tartózkodási helyére értek. Az út során az I. r. és a II. r. terheltek a sértettet ütötték, illetve a földre kerülő sértettet többször megrúgták. Emellett a III. r. terhelt a továbbra is magánál tartott nadrágszíjjal a sértettet több alkalommal testszerte megütötte. A bántalmazások folytán a földre kerülő sértettet az I. r. terhelt rövid időn keresztül a nyakában lévő kötél révén a földön fekve húzta, illetve amikor a sértett szökni próbált azt az I. és II. r. terheltek akként akadályozták meg, hogy az éppen kezükben tartott kötelet szorosan megfogták, így az annak másik végén lévő csúszóhurok a sértett nyakára szorult. Az I. és II. r. terheltek ezen cselekményei révén a sértettnek fulladásos érzése alakult ki.

Miután a terheltek, valamint a sértett, a sértett volt tartózkodási helyéhez értek, az I. és II. r. terheltek a sértettel együtt felmentek az érintett lakásba, amelybe azonban bejutni kulcsok hiányában nem tudtak, így a terheltek az általuk követelt zálogcédulákat nem kapták vissza. Az I. és II. r. terheltek a sértettel együtt az utcára visszamentek és úgy döntöttek, hogy a sértettet visszaviszik az első bántalmazás helyszínére. A visszafele úton 2003. december hó 4. napján 0 óra 40 perckor a terheltek ismételten közösen bántalmazni kezdték a sértettet, azonban ezt a helyszínre érkező rendőrjárőr észlelte, és a terheltek további cselekményét megakadályozta.

A fentieket követően a sértettet az Országos Mentőszolgálat kórházba szállította, ahol a sértett 2003. december hó 8 napjáig kezelésben részesült.

Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek bántalmazása folytán a sértett a homloktájék többszörös zúzódásait és horzsolásait, a tarkótájék többszörös repesztett sebeit, mindkét első szemhéj zúzódásait, az orr zúzódását, a felsőajak zúzódását, mindkét kéz zúzódásait, a jobb kéz repesztett sebeit, és a bal comb zúzódását szenvedte el. E sérüléseket pontosan meg nem állapítható számú, de mintegy 20 rendbeli kis-közepes erejű erőbehatás eredményezte. A tarkón, arctájékon, valamint a kézfejeken diagnosztizált sérülések egy kisebb része keletkezhetett elesés alkalmával is, ugyanakkor nagyobb részük a terheltek hivatkozott bántalmazásának a következménye. A sértett e sérüléseinek gyógytartama külön-külön és együttesen is nyolc napon belüli azzal, hogy maradandó fogyatékosság, vagy súlyos egészségromlás nem alakult ki.