ÍH 2015.42 A KISKORÚ VESZÉLYEZTETÉSE BŰNTETTÉNEK MEGVALÓSULÁSA

A kiskorú veszélyeztetése bűntettét valósítja meg az a vádlott, aki két éven át a sértettet rendszeresen bántalmazza, mely hetente több alkalommal történő pofonütést, havi rendszerességgel komolyabb, percekig tartalmazó bántalmazást, hajhúzást, földre rántást, testszerte ütlegelést, alkalmanként a sértett fejének falba verését jelenti, és ezzel a kiskorú sértett erkölcsi fejlődését veszélyezteti [Btk. 208. § (1) bekezdés].

Pertörténet:

Szegedi Törvényszék B.374/2005/16., Szegedi Ítélőtábla Bf.13/2007/8., Kúria Bfv.714/2008/6. (BH+ 2010.1.12), Szegedi Járásbíróság B.1197/2012/24., Szegedi Törvényszék Bf.856/2013/5., Szegedi Ítélőtábla Bhar.169/2014/3. (*ÍH 2015.42*)

***********

Az első fokon eljárt járásbíróság a 2013. április 23. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 2 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a korábbi ügyében kiszabott 2 év börtön végrehajtását is.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, felmentés érdekében.

A másodfokon eljáró törvényszék a 2014. február 10. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette bizonyítottság hiányában.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, a vádlott terhére, a másodfokú ítélet megalapozatlansága miatt, annak megváltoztatása, a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett. A fellebbviteli főügyészség a fellebbezést azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabását indítványozta.

Az ítélőtábla az ügyész módosított fellebbezését alaposnak ítélte.

Az irányadó tényállás szerint, a vádlott házasságát a bíróság 2007 májusában felbontotta, és az 1997. november 11. napján született S. T. sértettet nála helyezte el. Ezen időponttól kezdődően a vádlott élettársával együtt nevelte a sértettet.

A vádlott a sértettet, illetőleg másik két korábbi kapcsolatából született nagykorú gyermekét is, amíg vele együtt laktak, az átlagosnál szigorúbban nevelte, gyermekeivel szemben magas elvárásokat támasztott, melyek nem teljesítése esetén különböző hátrányokat, büntetéseket alkalmazott.

A vádlott és a kiskorú sértett kapcsolata 2009. évtől kezdődően romlott meg, amikor a vádlott nagyobb gyermeke, tizennyolcadik életévének betöltésekor, közös otthonukból elköltözött. Ettől kezdődően a vádlott és a sértett között rendszeresek, napi gyakoriságúak voltak a viták, kisebb veszekedések. Hetente többször előfordult, hogy a viták alkalmával a vádlott megpofozta a sértettet, illetőleg havi rendszerességgel fordult elő komolyabb fizikai bántalmazás, pofonütés, a sértett hajának meghúzása, esetleg hajánál fogva a földre lerántása, majd ezt követő testszerte történő ütlegelés. Ritkábban megtörtént az is, hogy a sértett fejét a vádlott az ajtóba vagy a falba verte.

Előbbieket megelégelve a sértett 2011. március 10. napján az esti órákban kialakult vita folytán történt bántalmazást követően másnap reggel, saját akaratából, édesapjához költözött. Ezen alkalommal a sértett a vádlott haragját azzal váltotta ki, hogy nem ette meg a szendvicsét, amely miatt a vádlott egy alkalommal a sértettet megpofozta, a fenekére ütött, és a haját húzta. A jegyző 2011. április 7. napján kelt határozatával a kiskorú sértettet ideiglenes az apánál helyezte el.

A vádlott éveken át fennálló fizikailag és lelkileg bántalmazó viselkedése súlyos mértékben károsította a sértett személyiségfejlődését, a bántalmazások lelki traumát okoztak, mely hosszú távon megnehezíti és gátolja személyiségfejlődését. A sértett a bántalmazó helyzetekben képtelen volt megvédeni magát, ami kiszolgáltatottságot, védtelenséget eredményezett. A vádlott viselkedésével súlyosan veszélyeztette a sértett pszichés, szellemi és érzelmi fejlődését. Fizikailag fájdalmat okozott számára, ami párosult egy negatív érzelmi állapottal. A sértett érzelmi fejlődése a megrázkódtatások, megalázások következtében zavart, miközben erkölcsileg rendkívül rossz példát látott attól a felnőttől, aki nevelte őt, ráadásul azonosulásra alkalmas személyként is élt a sértett lelki szemei előtt.

A vádlott fenti magatartásával súlyosan megszegte a kiskorú neveléséből folyó kötelezettségét, és ezzel a sértett erkölcsi és szellemi fejlődését veszélyeztette.

Az első fokon eljárt járásbíróság hiánytalan és megalapozott tényállást állapított meg, azt a másodfokon eljárt törvényszék is csupán a vádlott személyi körülményei tekintetében egészítette ki. Az elsőfokú ítélet tényállását a másodfokú bíróság is elfogadta, mely tényállást az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, attól eltérő tényállás megállapítására ezért a másodfokú eljárásban nem is kerülhetett sor.