BH 2005.9.327 I. Az irányító társaságnak a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság behajthatatlan tartozásáért fennálló korlátlan felelőssége ún. mögöttes, másodlagos felelősség [1988. évi VI. tv. (Gt.) 328. § (2) bek.*].

II. A jogosult követelésének elévülése mind a főkötelezett, mind a másodlagos kötelezettel szemben ugyanazon időpontban; a követelés esedékességekor kezdődik [Ptk. 326. § (1) bek.].

III. A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható [Ptk. 326. § (2) bek.].

A felperes szállítási szerződések alapján különböző villamossági szerelési anyagokat szállított az É. Rt.-nek 1995-1996-ban. Az É. Rt. az Állami É. Vállalatból átalakulással jött létre, 1995. június 16-tól az alperes volt egyes előadások szerint egyedüli, más előadások szerint a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező részvényese. Ez a tény azonban a cégjegyzékbe bejegyzésre nem került. Az 1996. június 28-án jogerőssé vált fizetési meghagyás szerint az É. Rt. 910 317 Ft és annak 1996. március 9-étől esedékes kamatát köteles a felperesnek megfizetni, az Építőipari Rt. azonban fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az É. Rt. további 200 000 Ft és annak kamataival tartozott a felperesnek, mivel az 1995. december 15-én kelt 200674 számú számlából ennyi összeget nem fizetett ki. Az É. Rt. felszámolását 1996. május 30-án a bíróság elrendelte, a végzés a Cégközlönyben 1996. július 25-én megjelent. A felperes által bejelentett összesen 1 110 317 Ft tőke- és kamatkövetelést a felszámoló elismerte, a tőkekövetelést "f", a kamatkövetelést - az összeg megjelölése nélkül - "g" kategóriába sorolta. A felperes követelése a felszámolási eljárás során kielégítésre nem került. A megyei bíróság 2003. január 13-án kelt végzésével a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta. A felszámolási eljárás befejezését megállapító végzés 2003. május 30-án emelkedett jogerőre.

A felperes 2004. május 27-én benyújtott keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest 1 110 317 Ft tőke és kamatai megfizetésére az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 328. § (2) bekezdése alapján.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, többek között elévülésre hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság 2004. július 28-án kelt ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1 110 317 Ft tőkét, 910 317 Ft után 1996. március 9. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeget, míg 200 000 Ft után 1996. október 1. napjától 2001. december 31. napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét, 2002. január 1. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott törvényes mértékű kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, rendelkezett a perköltség megfizetéséről. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, az alperes konszernjogi felelőssége fennáll, a felperes követetése nem évült el, mert az É. Rt. felszámolása 2003. január 13-án fejeződött be, az alperes felelőssége a régi Gt. 328. § (2) bekezdése alapján mögöttes, így a felperes csak azt követően fordulhatott az alperes ellen, amikortól aggálytalanul megállapíthatta, hogy követelése behajthatatlan az eredeti adóson.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság 2004. november 24-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy az alperes a 910 317 Ft marasztalási összeg után 1996. március 9. napjától 2001. december 31. napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű, 2002. január 1. napjától a kifizetésig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű törvényes kamatát köteles a felperes részére megfizetni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítéletének indokolásában többek között kifejtette, a perbeli esetben a behajthatatlanság tényét a felperes számára a felszámolási eljárást lezáró 2003. január 13-án meghozott bírósági végzés tette egyértelművé, ezért ettől az időponttól kezdődően nyílt meg a jogi lehetőség a felperes számára, hogy a mögöttes konszernjogi felelőssel szemben az elsődleges adós vonatkozásában behajthatatlanná vált követelését érvényesítse.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a perben eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes követelése elévült, mivel a Ptk. 326. § (1) bekezdése szerint az elévülés a követetés esedékessé válásával kezdődik. E szabály nem tesz különbséget eredeti adós és mögöttes adós között, az adott perben az elévülés megszakadására, vagy nyugvására adat nem merült fel. Álláspontja szerint a behajthatatlanság ténye az elévülés szempontjából kezdő időpontnak a másodlagos adós vonatkozásában nem tekinthető, egyébként is már az 1997. évi május 31-i 1. számú közbenső mérleg valószínűsítette, hogy a felperes követelése nem kerülhet kielégítésre. Előadta továbbá, a jogerős ítélet késedelmi kamatot ítélt meg annak ellenére, hogy a felszámolási zárómérleg jogerős végzése kamatkövetelést az eredeti adóssal szemben nem állapított meg, sőt azt a felszámoló sem igazolta vissza összegszerűségében. Az alperes felülvizsgálati kérelmében számos álláspontját alátámasztó, illetve azzal ellentétesnek tűnő bírósági döntésre hivatkozott.