BH 2004.4.142 I. A szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttének, és nem semmisségének megállapítására ad alapot [Ptk. 200. § (2) bek., 205. § (1) és (2) bek., 240. § (2) bek.].

II. A Cstv. 40. § (1) bekezdése a fedezetelvonó szerződés speciálisan szabályozott esetét határozza meg. Az e körbe tartozó szerződések érvényesek ugyan, de a gazdálkodó szervezet hitelezőivel szemben hatálytalannak minősülnek [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek., Ptk. 203. § (1) bek.].

III. A Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott 90 napos keresetindítási határidő elévülési jellegű anyagi jogi határidő, melynek számítására az anyagi jog rendelkezései az irányadók, ezért a keresetlevélnek a lejárat napjáig a bíróságra meg kell érkeznie. Elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, meghosszabbodását az elévülés nyugvása eredményezheti [1991. évi IL. tv. 40. § (1) és (4) bek., Ptk. 326. § (2) bek., 328. § (1) bek., 329. § (1) bek., Ptké. 3. § (1) bek.].

IV. A fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított per is követelés biztosítása iránti pernek tekinthető, ezért a pertárgy értékének meghatározására a Pp. 24. § (2) bekezdés f) pontja irányadó [Pp. 24. § (2) bekezdés f) pontja].

B. Mgtsz. I. r. alperes 1999. január 5-én engedményezési szerződést kötött a II. r. alperesi kft.-vel. E szerződés értelmében az I. r. alperes, mint engedményező a II. r. alperesre átruházta a T. Kft.-vel szemben fennálló, jogerősen megítélt követelését és járulékait, úgy, hogy az engedményes a követelés átvételéért - a kötelezett fizetési ütemének megfelelően - a hozzá befolyt összeg 50%-ának 3 banki napon belüli átutalására vállalt kötelezettséget. Megállapítást nyert - a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás alapján -, hogy az I. r. alperes ellen az 1998. június 11-én a bírósághoz érkezett kérelem alapján felszámolási eljárást kezdeményeztek, majd azt el is rendelték. A felszámolás közzétételének napja 2001. július 19.

A felszámolás alá került I. r. alperes - a felszámoló közbenjöttével - 2001. augusztus 2-án a II. r. alperessel, mint engedményessel újabb megállapodást kötött. Eszerint a korábbi engedményezési szerződésben átadott követelését, de azon túlmenően néhány további személlyel szemben fennálló egyéb követeléseit is az engedményezés tárgyává tette, s e követelések átruházása fejében a II. r. alperes engedményes azt vállalta, hogy a követelések kiegyenlítését követően 3 banki napon belül a számára teljesített összegek 45%-át az I. r. alperesnek átutalja.

A felek megállapodtak abban is, hogy a II. r. alperesnek a követelések érvényesítésével kapcsolatban a felszámolási eljárás kezdete előtt felmerült költségeit 1 200 000 Ft összegben a szabályszerű hitelezői igénybejelentés esetén a felszámoló nyilvántartásba veszi. E szerződésben a felek azt is rögzítették, hogy ezzel a korábbi engedményezési megállapodást módosítottnak tekintik, és jogviszonyuk tekintetében ez utóbbit fogadják el irányadónak.

A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a felperes a W. Rt.-vel 2002. január 10-én megkötött engedményezési szerződés alapján vált az I. r. alperes hitelezőjévé.

A felperes 2002. március 27-én benyújtott keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között 1999. január 5. napján, valamint 2001. augusztus 2. napján létrejött engedményezési szerződések érvénytelenek és azokhoz jogkövetkezmények nem fűződhetnek. Előadta, hogy a szerződések érvénytelenségét egyrészt az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. §-ának (1) bekezdése alapján kéri megállapítani, tekintettel arra, hogy hitelezőként jogosult a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet megtámadására, de hivatkozott arra is, hogy a szerződés alapján a II. r. alperes semmilyen ellenszolgáltatást nem adott az engedményezés fejében és előadta, hogy az engedményezett követelésen felül az I. r. alperes értékesíthető vagyontárggyal nem rendelkezik. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással is kérte a semmisség megállapítását amiatt, hogy az adásvételi szerződések nem tartalmazzák a kötelező jogszabályi feltételeket, azaz a vételár összegét és esedékességét, továbbá a szerződések megkötése jóerkölcsbe ütközik, mert a hitelezők kijátszására irányul. Sérelmezte, hogy a felszámoló az engedményezési szerződéseket számára a Cstv. 40. § (4) bekezdése szerint nem mutatta be, ezért - mivel azok meglétéről csak 2002 márciusában szerzett tudomást -, a perindítási határidőt nem késte el.

Az alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő, az ügyben megtartott tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg, nyilatkozatot nem tettek.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok szerint hozta meg ítéletét, melyben a felperes keresetének helyt adott, és a két engedményezési szerződés érvénytelenségét állapította meg. Ítéletének indokolása szerint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. §-ának (1) bekezdése szerint a hitelező a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától, a felszámoló pedig a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történt beérkezése napját megelőző 1 éven belül és az azt követően megkötött szerződését vagy jognyilatkozatát, ha annak tárgya

a) az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás; vagy

b) a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet;

c) egyéb, a hitelező vagy a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet.

A (4) bekezdés szerint: Ha a 90 napos határidőn belül a felszámoló tudomására jut az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt jogügylet, úgy erről haladéktalanul köteles a hitelezői választmányt, vagy a hitelezőt tájékoztatni, és a bizonyítékokat egyidejűleg megküldeni. Az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül a hitelező akkor is jogosult a szerződés megtámadására, ha a 90 napos határidő már eltelt vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra.

A fentiek alapján a felperes a megtámadási határidőt nem mulasztotta el tekintettel arra, hogy az általa megtámadni kívánt szerződésről a felszámoló nem tájékoztatta a felperest. A rendelkezésre álló jegyzőkönyv szerint ez valójában 2002. március 6. napján sem történt meg, ezt követően azonban a felperes már élt a megtámadási jogával. Az alperesek által kötött engedményezési szerződésből annyi állapítható meg, hogy az I. r. alperes a jövőben behajtandó követelés bizonyos százaléka fejében engedményezte a követelés további részét a II. r. alperesre, így a II. r. alperes lényegében ellenszolgáltatás nélkül jut az I. r. alperes fennálló követelése 65%-ához, teljesíteni pedig csak akkor köteles, ha a kötelezettek részére valóban teljesítenek. Ezért a felperes a Cstv. 40. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján is kérheti a szerződések érvénytelenségének megállapítását.