A Fővárosi Törvényszék K.700121/2018/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 324. §, 339. §, 339/B. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §, 17. §, 65/A. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 72. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §]

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.700121/2018/13.*, Kúria Kf.37959/2018/14., 3458/2020. (XII. 14.) AB végzés, 3336/2021. (VII. 23.) AB végzés, 3433/2021. (X. 25.) AB végzés, 3490/2022. (XII. 20.) AB végzés, 3344/2023. (VII. 5.) AB határozat

***********

A ... Törvényszék

mint elsőfokú bíróság

.K..../2018/13.

A ... Törvényszék a Réti, Antall Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Mezei Péter, I. r. felperesi képviselő címe.) által képviselt I. r. felperes neve (I. r. felperes címe.) I. rendű és a Hegymegi-Barakonyi és Társa Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán, II. r. felperes neve.) által képviselt II. r. felperes neve (II. r. felperes címe.) II. rendű felpereseknek a dr. Nacsa Mónika kamarai jogtanácsos által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány utca 5.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek külön-külön 250.000 (azaz kétszázötvenezer) - 250.000 (azaz kétszázötvenezer) forint perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - ugyancsak külön-külön 1.500.000 (azaz egymillió-ötszázezer) - 1.500.000 (azaz egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet a Kúriához címzetten, de a ... Törvényszéknél kell 4 példányban előterjeszteni.

I n d o k o l á s

Az alperes 2015. március 10-én versenyfelügyeleti eljárást indított a felperesek és a perben nem álló 'A' Zrt. (a továbbiakban: 'A' Zrt.), az 'B' Zrt., az 'C' Zrt., az 'D' Kft. (a továbbiakban: 'D' Kft.) és a 'E' Kft. (a továbbiakban: 'E' Kft.), mint eljárás alá vont vállalkozások ellen, 2013-tól a savas ólom akkumulátorok magyarországi begyűjtési piacának felosztásáról folyó egyeztetések tárgyában. Ezen eljárást megelőzően, a Vj/.... számú versenyfelügyeleti eljárásban az alperes több helyszínen, így a II. rendű felperes és a 'A' Zrt. székhelyein a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 65/A. §-ának (1) bekezdése szerinti helyszíni kutatást végzett, mely során felmerült, hogy a Vj/.... számú ügyhöz nem kapcsolódó, de a Tpvt. 11. §, illetve.az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 101. cikkének megsértésére utaló elektronikus iratok kerültek lefoglalásra. Az iratok bizonyítékként történő felhasználását a ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság .Kpk..../2015/2. számú végzésével engedélyezte.

Az alperes a versenyfelügyeleti eljárást az 'D' Kft.-vel és a 'E' Kft.-vel szemben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 31. § (1) bekezdés i) pontja alapján megszüntette.

Míg a versenyhatóság az eljárással érintetteket a Tpvt. 73/A. § (1) bekezdése alapján egyezségi kísérletben történő részvételre hívta fel, melyben a 'A' Zrt. részt kívánt venni és a közös álláspont kialakítását követően a Tpvt. 73/A. § (3) bekezdésének megfelelő egyezségi nyilatkozatot nyújtott be.

A lefolytatott eljárása eredményeként az alperes 2016. július 26. napján meghozta a Vj/...2015. számú határozatát, melyben megállapította, hogy a felperesek és a 'A' Zrt. egységes, komplex és folyamatos jogsértést követtek amikor:

1.) a savas ólom akkumulátorok magyarországi begyűjtési piacának a három vállalkozás közötti felosztásáról,

2.) olyan árrendszer kialakításáról, amely az I. rendű felperes által alkalmazandó felvásárlási árak közös meghatározására vonatkozott, valamint az I. rendű felperes és a 'A' Zrt. számára kedvező, míg a megállapodásban nem részes vállalkozások számára hátrányos, valamint

3.) a konzorciumi szerződésben foglaltak ellenőrzése érdekében üzleti titoknak minősülő, egyedi, mennyiségi, árazási és szállítási költségre vonatkozó adatok cseréjéről versenykorlátozó célú egyeztetést folytattak 2013. június 26-tól 2014. március 27-ig. Ezzel a Tpvt. 11. § (2) bekezdés a), c), d), és g) pontjaiban foglalt tényállást valósították meg, mellyel sérült a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében előírt tilalom, és az EUMSz 101. cikk (1) bekezdése.

E jogsértések miatt az alperes határozatában kötelezte az I. rendű felperest 34.280.000 forint, a II. rendű felperest 28.020.000 forint és a 'A' Zrt.-t 50.220.000 forint bírság megfizetésére.

A II. rendű felperessel szemben kiszabott bírság vonatkozásában a vele egy vállalkozáscsoportba tartozó 'F' Zrt.-t és az 'C' Zrt.-t nevesítette a Tpvt. 78. § (5) bekezdése szerint a bírság be nem hajtott része megfizetésének - külön végzésben történő - egyetemleges kötelezése érdekében.

Az alperes határozatának indokolásában ismertette az eljárás megindításának körülményeit (I. fejezet), az eljárás alá vont vállalkozásokat (II. fejezet) és az érintett piacot (III. fejezet). Részletesen rögzítette a feltárt tényállást (IV. fejezet), bemutatta a jogi hátteret (V. fejezet) és az eljárás alá vontaknak a versenyfelügyeleti eljárás során előterjesztett álláspontjait (VI. fejezet). Majd az irányadó jogi kereten belül (VII. fejezet) értékelte a bizonyítékokat (VII.2.), illetve a résztvevő vállalkozások felelősségét (VII.9). A jogsértések miatt a Tpvt. 78. §-a alapján bírság kiszabását tartotta indokoltnak a Gazdasági Versenyhivatal elnökének és a Gazdasági Vesenyhivatal Versenytanácsának elnökének 1/2012. számú közleményét (a továbbiakban: Bírságközlemény) alapulvéve (VIII. fejezet). A jogsérelem súlya körében a verseny veszélyeztetettségének megítélésekor figyelembe vette a súlyosító és enyhítő körülményeket. Ismertette az eljárási költségeket (IX. fejezet) és az egyéb kérdéseket (X. fejezet).

E határozattal szemben a felperesek keresetlevelet nyújtottak be, az együttes elbírálás végett a bíróság egyesítette a pereket.

Az I. rendű felperes módosított keresetében az alperes perköltségekben való marasztalásával elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés hiányát, másodlagos kérelme az alperesi határozat megváltoztatására irányult, azzal, hogy a jogsértőnek minősített magatartás a Tpvt. 17. §-a alapján mentesül a versenykorlátozás tilalma alól. Harmadlagosan az eljárás megszüntetését, negyedlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, míg ötödlegesen a bírság kiszabásának mellőzését, vagy összegének jelentős mérséklését kérte. Előadása szerint, nem jött létre akarategység az érintett vállalkozások között, az alperes tévesen értelmezte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, nem megfelelően határozta meg a tényállást, és helytelen következtetéseket vont le. Hangsúlyozta, hogy a 'A' Zrt. megromlott gazdasági helyzete miatt egyoldalúan próbálkozott egy megállapodást létrehozni felperesekkel, mely kizárólag saját érdekeit szolgálta volna. Azonban az alperes elmulasztotta vizsgálni a feleknek az üggyel összefüggő érdekeltségeit, hiszen a 'A' Zrt. ügyvezetőjétől származó, egyoldalú megállapodástervezeteket a felperes sem részben, sem egészében nem fogadta el, míg nem várható el az üzleti életben a jogszabály, illetve a joggyakorlat által megkívánt kategorikus elhatárolódás. Vitatta, hogy a jogsértőnek minősített magatartást az érintett vállalkozások egy átfogó terv alapján, egységes, komplex és folyamatos jellegű jogsértésként tanúsították, tekintettel arra, hogy a versenykorlátozó célzat teljes mértékben hiányzott. Kifogásolta, hogy az alperes kizárólag egy forrásból, a 'A' Zrt.-től származó e-mailekre és ügyvezetőjének nyilatkozataira alapította a tényállást, és ezen nyugszik a felvázolt logikai láncolat is. Jogsértő, miszerint az alperes a 'A' Zrt. nyilatkozataihoz jelentősebb bizonyító erőt fűz, mint a felperesek nyilatkozataihoz, holott azok bizonyító erejét gyengíti a versenyhatósággal kötött egyezsége. Nem tartotta elfogadhatónak, hogy az alperes az e-mailek kontextusából kiragadottan egy-egy szófordulatot emel ki a magatartások megítélésekor. A bizonyítékok értékelése körében a Ket. 2. § (1) bekezdésében foglaltak és a Pp. 339/B. §-ának sérelmére hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a konzorciális együttműködés ötlete a felperes épülő kohójába történő, hatékony alapanyag-beszállítás és az ehhez kapcsolódó szinergiák erősítése céljából született meg, ami nem ütközik versenykorlátozásba. A 'A' Zrt. ügyvezetője a veszélyes hulladék begyűjtésének és szállításának környezetkímélőbb, alacsonyabb szennyezési kockázattal járó és gazdaságosabb módját igyekezett kidolgozni, ami megfelel a Tpvt. 17. § a) pontjában foglalt feltételnek, és tekintettel arra, hogy a Tpvt. 17. § b)-d) pontjaiban foglalt feltételek is teljesültek, a megállapodás létrejötte esetén egyedileg mentesülne a versenykorlátozás tilalma alól. A megállapodástervezetben foglaltak környezetvédelmi és költséghatékonysági előnyeinek bemutatására és igazolására a felperes 12. sorszám alatti előkészítő iratához 1. sz. mellékleteként csatolta az 'G' Kft. által készített független szakértői tanulmányt, amely szerint a konzorciális együttműködésen alapuló racionalizált begyűjtés esetén a károsanyag-kibocsátás az eredetihez képest a 11%-ára, míg az üzemanyag-felhasználás szintén 11%-ra, és ezáltal az üzemanyag-költség 89%-ra csökkent volna. Az eljárás során részletesen bemutatásra került, hogy hibás az a logika a versenyhivatal részéről, hogy közös érdek állt volna fent a felek között. Ebből következően ez a felépített és a határozatban is bemutatott magatartássorozat nem értékelhető jogsértésnek. A felek közös gazdasági érdekének hiányát támasztja alá az is, hogy a tanúk - akik egyébként a cégek képviselői és a magatartásban részt vett felek is -, egyértelműen elmondták, hogy melyik cégnek mi a saját egyéni gazdasági érdeke, ezek pedig különbözőek. Az esetében - tekintve, hogy elsősorban műanyagot és akkumulátort gyártó cég - a működése az inverz logisztika kereskedelmi modellje mentén zajlik, ami azt jelenti, hogy a kamionjai mindenképpen járják az országot. Odafele úton viszik a készterméket, visszafele úton vagy üresen jönnek, vagy hulladékot gyűjtenek be, ebből benzin és egyéb költség-hatékonyságot tudnak realizálni. Az így megspórolt előnyöket semmilyen gazdasági és ésszerű racionális logika mentén nem lenne érdekelt megosztani a másik két féllel. Az II. r. felperes pedig országosan kiterjedt begyűjtő hálózattal rendelkezik, és komoly, nagy üzleti partnerek felé volt hulladékbegyűjtési egyéni mentesség kapcsán kötelezettség teljesítésre vonatkozó vállalása. Ezeknek a kötelezettségeinek a teljesítését nem tudta volna, és nem is lett volna érdeke felmondani vagy megszegni, ezért nem tudott azonosulni egyik fél sem a 'A' Zrt-nek azzal a gazdasági érdekével, ami ezt az egész együttműködési kezdeményezést motiválta. A 'A' Zrt.-nek nyilvánvaló motivációját a csőd szélén álló, piacvesztő helyzete indukálta, és így a részéről ez a kezdeményezés logikus volt.