BH 2002.8.298 I. Nem a hivatali kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettét, hanem a (tárgyi) bűnpártolás vétségét valósítja meg a rendőr, aki közreműködik abban, hogy a sértett elveszített köz- és magánokiratait az annak birtokában levő harmadik személy - ez utóbbi részére a sértett által fizetendő összeg megfizetése esetén - szolgáltassa vissza [Btk. 250. § (1) bek., (3) bek. 1. ford., Btk. 244. § (1) bek. c) pont].

II. A közokirattal visszaélésnek az eltitkolásban megnyilvánuló elkövetési magatartása a közokiratnak a jogosult elől való időleges vagy végleges elvonását vagy eltagadását jelenti;

az eltagadás pedig olyan magatartás, amely megnyilvánulhat abban, hogy a tulajdonos vagy a hatóság által az okirat hollétére vonatkozó kérdésre az elkövető nemleges választ ad, vagyis letagadja, hogy az okirat birtokában van [Btk. 277. § (1) bek.].

III. Ha a sértett által elveszített magánokiratokat az annak birtokában levő személy csak meghatározott pénzösszeg megfizetése esetén hajlandó a sértettnek visszaadni, a magánokirattal visszaélés vétsége kizárólag akkor állapítható meg, ha az elkövető a cselekményt 2000. május 1. napját követően valósítja meg [Btk. 277. § (2) bek., 1999. évi CXX. tv 17. §]

A városi bíróság a 2001. február 8. napján kelt ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében, 5 rb. közokirattal visszaélés vétségében, valamint 5 rb. magánokirattal visszaélés vétségében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette.

A II. r. vádlott bűnösségét 5 rb. közokirattal visszaélés vétségében, valamint 5 rb. magánokirattal visszaélés vétségében állapította meg, és ezért mint visszaesőt 7 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a II. r. vádlott pártfogó felügyelet alatt áll.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott jelenleg újságkihordó magánvállalkozó, elvált családi állapotú, 2 kiskorú gyermeke van volt házastársa nevelése alatt, iskolai végzettsége gimnáziumi érettségi, büntetve nem volt.

A II. r. vádlott alkalmi munkás, iskolai végzettsége 8 általános, büntetve volt; a városi bíróság 1996. szeptember 6. napján jogerőre emelkedett ítéletével folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt 10 hónap börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az I. r. vádlott a vádbeli időszakban a rendőrkapitányság közrendvédelmi és közlekedésrendészeti osztályán teljesített szolgálatot. A rendőrkapitányság vezetője a vádlottat 1999. január 22-i hatállyal szolgálati beosztásából felfüggesztette, ezt követően szolgálati viszonyát - közös megegyezéssel - kérelmére 1999. február 28-i hatállyal megszüntette.

A sértett 1999. január első napjaiban elveszítette az autóstáskáját a benne levő irataival együtt. Ily módon tűnt el a sértettnek 7 db közokiratnak minősülő okmánya (útlevél, személygépkocsira kiállított forgalmi engedély, személyi igazolvány, hatósági bizonyítvány, társadalombiztosítási kártya és határátlépési engedély) és 5 db magánokiratnak minősülő irat (vevőkártya, gépjármű-adásvételi szerződés, biztosítási kötvény, intervideo tagsági igazolvány és kiadási pénztárbizonylat).

Ezeket az iratokat az autóstáskával együtt a II. r. vádlott - utólag pontosan meg nem állapítható módon és körülmények között - megszerezte, és azok közül a személyi igazolványt és a jogosítványt a sértettnek 1999. január 17-én személyesen visszaadta. E találkozás alkalmával a II. r. vádlott azt a látszatot keltette a sértett előtt, hogy a további iratai egy ismeretlen személynél vannak, aki azokat 10 ezer forint készpénz megfizetése ellenében hajlandó viszszaadni. A sértett közölte a vádlottal, hogy nem fog fizetni az okiratokért.

A következő napon, január 18-án a II. r. vádlott megkereste az I. r. vádlottat, és közreműködését kérte a sértett okiratainak 10 ezer forint ellenében történő visszaadásában. Az I. r. vádlott ekkor - annak ellenére, hogy a tudomására jutott eseményekről mint bűncselekményről jelentést kellett volna tennie - a II. r. vádlott kérésének megfelelően ugyanezen a napon az esti órákban telefonon felhívta az általa személyesen ismert sértettet, és megkérdezte, hogy nem hiányzik-e valamije. A sértett közölte az I. r. vádlottal az okiratai eltűnésének tényét, ugyanakkor kitért azon kérése elől, hogy az este folyamán személyesen találkozzon vele a továbbiak megbeszélése céljából. Az I. r. vádlott ezt követően, 1999. január 20-án, a délutáni órákban telefonon ismét felvette a kapcsolatot a sértettel, akivel közölte, hogy tudja, kinek a birtokában vannak az iratai, és 10 ezer forint készpénz megfizetése ellenében viszszaszerzi azokat.

A sértett az I. r. vádlott ismertetett magatartását kifogásolhatónak találta, ezért 1999. január 21-én az ügyészségen a történtek miatt bejelentést tett. Ugyanezen a napon a kora esti órákban felhívta az I. r. vádlottat, közölte vele, hogy hajlandó 10 ezer forintot fizetni az irataiért, és ennek lebonyolítása érdekében 19 órára találkozót beszéltek meg. A beszélgetést követően az I. r. vádlott felvette a kapcsolatot a II. r. vádlottal, és átvette tőle a sértett hiányzó iratait, azaz 5 db közokiratot és 5 db magánokiratot. A megbeszélt helyen történt találkozás alkalmával átadta 'a sértettnek az épület lépcsőházában az okiratokat, a sértett pedig egy borítékban, annak ellentételezéseként 10 ezer forint készpénzt adott át az I. r. vádlottnak. Az ismertetett módon átvett pénzösszeget az I. r. vádlott a gépkocsija hátsó ülésén helyezte el, amikor vele szemben rendőri intézkedésre került sor.

Az I. r. vádlott által átvett pénzösszeg a rendőrhatóság által alkalmazott bizonyítási eszköz volt, így a sértettnek kára nem keletkezett.

A városi bíróság álláspontja szerint az I. r. vádlottnak mint rendőrhatósági személynek a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 12. és 27. §-ában meghatározott kötelezettsége lett volna, hogy a birtokába került, a sértettől jogtalanul megszerzett okmányokat a rendőrség részére átadja, illetve a tudomására jutott bűncselekményről jelentést tegyen. A hivatkozott jogszabályból következően ugyanis a rendőrhatósági személynek bűncselekmény elkövetésére utaló gyanú esetén nincs lehetősége magánszemélyként intézkedést tenni.

A lefolytatott bizonyítási eljárás során semmiféle arra utaló adat nem merült fel, hogy az I. r. vádlottat a bűncselekmény felderítésének szándéka vezette volna, amikor a sértettel kapcsolatba lépett, majd pedig a vele megbeszélt időpontban átadta részére az okmányokat, és átvette tőle a 10 ezer forint készpénzt. A bíróság így az I. r. vádlott magatartása alapján azt a következtetést vonta le, hogy az I. r. vádlott szándéka sem rendőrhatósági személyként, sem pedig magánemberként nem a bűncselekmény felderítésére irányult, hanem kizárólag az anyagi haszonszerzés motiválta.

A városi bíróság álláspontja szerint az I. r. vádlott cselekményével megvalósította a Btk. 250. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettét, továbbá 5 rb. a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélés vétségét, végül az 5 rb., a Btk. 277. §-ának (2) bekezdésében meghatározott magánokirattal visszaélés vétségét.