32/B/1995. AB végzés
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 188-192. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 188-192. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó beadványában előadta, hogy elhalt édesapja élettársát az önkormányzat a Ptk. 188-192. §-ban foglaltak alapján az örökösök tiltakozása és beleegyezése ellenére birtokvédelemben részesítette, az örökösök tulajdonát képező magánlakásba karhatalmi úton betelepítette, ezzel a tulajdonosokat tulajdonjoguk gyakorlásában korlátozta. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Ptk. hivatkozott rendelkezéseit nyilvánítsa alkotmányellenesnek és semmisítse meg.
Az Alkotmánybíróság tájékoztatta az indítványozót, hogy beadványa jelen formájában nem felel meg az alkotmánybírósági eljárás megindítására előírt törvényi feltételeknek.
Az indítványozó újabb beadványában előadta, hogy a Ptk. 188-192. §-ait azért tartja alkotmányellenesnek, mert e rendelkezések ellentétesek a tulajdonhoz való alapvető jog szabályaival (Alkotmány 13. §), valamint az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével. Ez utóbbi szabály szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.
Az indítványozó később csatolta az indítványra okot adó konkrét ügyben hozott egyik önkormányzati határozatot is.
2. Az indítvány érdemi eljárásra alkalmatlan.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmánynak ugyancsak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (ABH 1993. 910.).
Az indítványozó a Ptk.-nak "A birtokvédelem"-re vonatkozó valamennyi szabályát (Harmadik rész III. Cím 188-192. §-ok) teljes egészében és általánosságban támadja. A Ptk. a birtokvédelem jogintézményét öt szakaszban, ezen belül is több bekezdésben szabályozza. Az egyes bekezdések maguk is számos rendelkezést tartalmaznak. A rendelkezések nagyobb része az indítványban felhívott alkotmánybeli szabályokkal [13. §, 59. § (1) bek.] kapcsolatba sem hozható. Az indítványozó beadványai nem tartalmaznak olyan határozott kérelmet, mint amilyet az Abtv. 22. § (2) bekezdése kötelezően előír, ezért azok nem felelnek meg az érdemi eljárásra alkalmas indítványokkal szemben támasztott követelményeknek.
Az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy a Ptk. 192. § (3) bekezdése rendelkezéseit, amelyek értelmében a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell, a 1437/B/1991. AB határozatban már vizsgálta és az indítványt elutasította (ABH 1993. 567.).
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 1995. december 19.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró