BH+ 2014.11.502 Vezető tisztségviselő helytállási kötelezettségének megállapítása körében vizsgálandó körülmények [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. §; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (3) bek.].

Az I. r. alperes az Sz. Korlátolt Felelősségű Társaságnak (a továbbiakban: adós társaság) a társaság megalakulástól önálló, majd 2006. február 10. napjától 2008. július 2. napjáig a II. r. alperessel együttes képviseleti joggal felruházott vezető tisztségviselője volt. Mindketten 2006. február 10. napjától az adós társaság 2012. október 12-én bekövetkezett megszűnéséig annak tagjai is voltak.

Az adós társaságnak többek között tagja volt a Sz. P. Kft. is, amelynek az I. r. alperes szintén tagja és egyben ügyvezetője is volt.

Az adós társaság az Sz. P. Kft.-től 2006-2007. évben összesen 44 250 000 Ft kölcsönt vett fel. 2008. június 30-án az adós társaság kiadási pénztárbizonylatot állított ki arról, hogy az Sz. P. Kft.-nek tagi kölcsön és kamata címén összesen 39 718 732 Ft-ot fizetett vissza. A kiadási pénztárbizonylatot az adós társaság képviseletében az I. r. alperes írta alá.

2007. október 8. napján az I. és a II. r. alperes az adós társaság nevében eljárva engedményezési szerződéssel az A. Zrt.-re átruházták az adós társaság más társaságokkal szemben 2007 őszén fennálló, összesen 60 550 864 Ft összegű elismert követelését 59 400 000 Ft ellenérték fejében. 2007. október 9. napján ez utóbbi pénzösszeget az engedményes átutalta az adós társaság bankszámlájára, ahonnét azt az I. r. alperes utasítására az adós társaság egyik alkalmazottja készpénzben felvette és a házipénztárban elhelyezte.

2007. december 31. napján az adós társaságnak az éves társasági adóbevallása szerint 196 246 000 Ft rövid lejáratú kötelezettsége volt, ezzel szemben 71 060 000 Ft pénzeszközzel és 69 811 000 Ft követelésállománnyal rendelkezett.

2008. január 24. napján az adós társaság képviseletében az I. és a II. r. alperesek hitelszerződést írtak alá a perben nem álló M. Kft.-vel, amelynek az I. r. alperes szintén tulajdonosa és ügyvezetője volt. A szerződés alapján az adós társaság 59 400 000 Ft összegű kölcsönt folyósított az M. Kft.-nek. Ugyanezen a napon az alperesek igazolták, hogy az M. Kft. pénztárába a kölcsön összegét befizették. Ezzel egyidejűleg az alperesek egy kiadási pénztárbizonylatot is aláírtak, annak igazolására, hogy az adós társaság 59 400 000 Ft-ot téves utalás címén az A. Zrt. részére visszafizetett.

2008. július 2-ai kezdő időponttal a megyei bíróság elrendelte az adós társaság felszámolását, amely a felszámolási eljárás befejezésével 2012. október 12. napjával a cégnyilvántartásból törlésre került.

Az alperesekkel mint volt ügyvezetőkkel szemben adócsalás és más bűncselekmények miatt büntetőeljárás indult. Az ügyészség a II. r. alperessel szemben a nyomozást megszüntette. Az I. r. alperessel szemben csődbűncselekmény bűntettének elkövetése miatt vádat emelt. A városi bíróság nem jogerős ítéletével a vádlott bűnösségét megállapította.

A felperes mint hitelező, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-ában foglaltakra hivatkozással, illetve utalva arra, hogy a peres eljárás folyamatban léte alatt az adós társaság felszámolási eljárása hitelezői igényének kielégítése nélkül befejeződött, a 2012. május 18-án előterjesztett, utóbb módosított keresetével 66 057 951 Ft kártérítés és járulékai megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni az alpereseket.

Előadta, a 2007. évi mérlegadatok szerint bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az alperesek ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el.

Az M. Kft.-vel 2008. január 24-én kötött hitelszerződés alapján, az Sz. P. Kft.-nek 2008. június 30-án tagi kölcsön, illetve kamat visszafizetése címén nagy összegű kifizetéseket teljesítettek. Ezzel az adós társaság felszámolási vagyonát összesen 99 118 732 Ft-tal csökkentették, a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelezők igényének teljes kielégítését meghiúsították. A felperes emiatt keletkezett, a keresetben megjelölt összeggel megegyező kára megtérítéséért egyetemleges kártérítési felelősséggel tartoznak.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az I. r. alperes azzal védekezett, 2008. január 24-én ténylegesen nem jött létre a felperes és az M. Kft. között hitelszerződés, a kölcsön kifizetésének bizonyítására szolgáló, ugyanezen a napon kelt bevételi pénztárbizonylat fiktív volt. Állította, hogy az Sz. P. Kft. részére 39 418 732 Ft kölcsön, illetőleg kamat kifizetésére sem került sor, az adós társaságnak ugyanis nem lett volna arra forrása.

Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 66 058 184 Ft tőke és járulékainak megfizetésére a felperes javára.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és közbenső ítéletet hozott. Megállapította, hogy az I. r. és a II. r. alperes mint a 2008. július 2-ai kezdő időponttal felszámolás alá került adós társaság ügyvezetői, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal az adós társaság vagyona 99 118 732 Ft-tal csökkent, amely összeg erejéig az adós társaság hitelezői irányában ki nem elégített követeléseik miatt keletkezett káruk arányos mértékű megtérítéséért egyetemleges felelősséggel tartoznak. Az ítélet marasztaló rendelkezéseit - a perköltségre és az illetékfizetésre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, a felperes által igényelhető kártérítés mértékének megállapítása és annak megfizetése tárgyában az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A másodfokú bíróság úgy ítélte, az I. r. alperessel szemben folyamatban lévő büntetőeljárás jogerős befejezéséig nem volt indokolt a per tárgyalásának felfüggesztése. A jelen perben ugyanis nem bűncselekmény polgári jogi következményeiről kellett dönteni. Az alperesek speciális, a Cstv. 33/A. §-a alapján fennálló vezetői felelősségét keletkeztető magatartások jogellenességét kellett vizsgálni, és azt, hogy azzal okozati összefüggésben az adós vagyonában keletkezett-e vagyoncsökkenés, ide értve annak mértékét is. Az ítélőtábla hangsúlyozta, a célszerűségi szempontok a tárgyalás felfüggesztését nem teszik lehetővé.

Egyet értett az elsőfokú bírósággal abban, hogy nem volt eljárási jogi akadálya annak, hogy a bíróság a jogerősen még be nem fejeződött büntetőeljárás során feltárt bizonyítékokat, a tanúk vallomását a polgári peres eljárás során rendelkezésre álló okiratokkal, a felek előadásával egybevesse, és a tényállást a nem jogerős büntető ítéletben írtakkal azonosan állapítsa meg.

Megállapította azonban, hogy az elsőfokú bíróság úgy hozott kártérítés megfizetésére alpereseket kötelező rendelkezést, hogy annak feltétele nem állt fenn.

Utalt arra, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (3) bekezdése, valamint a Cstv. 33/A. §-a a gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek a társaság hitelezőivel szemben egymásra épülő, speciális felelősségi szabályát tartalmazza.