3455/2020. (XII. 9.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 11.Bv.519/2017/31. számú végzése, valamint a Szegedi Törvényszék 5.Bpkf.748/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Karsai Dániel András ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az indítványozó - jogi képviselője útján - fogvatartottként kártalanítási kérelmet nyújtott be alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 2017. március 1. napján, 1997. szeptember 9. napja és az elbírálás napja közötti időszak tekintetében a Szegedi Fegyház és Börtönnél.
[3] Kérelmét az indítványozó a jogszabályban előírt élettér hiányára és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülményekre alapította.
[4] Az indítványozó korábban (2015. június 8. napján) az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB) is benyújtott már kérelmet.
[5] Az indítványozó szabadságvesztés büntetésének kitöltését követőn, 2018. február 19. napján szabadult a büntetés-végrehajtási intézetből.
[6] A Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja a 2019. április 3. napján kelt, 11.Bv.519/2017/31. számú végzésével a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A végzés indokolásának lényege szerint az indítványozó folyamatos (azaz 2016. december 31. napját követően is) fogvatartását töltötte, ezért esetében nem alkalmazhatók a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) ún. átmeneti rendelkezései [Bv. tv. 436. § (10) és (11) bekezdés]. Mindez azt jelenti, hogy a Bv. tv. 10/A. § (6) bekezdése szerint az esetében is a kártalanítás előfeltétele, hogy az elítélt a Bv. tv. 144/B. § szerinti alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panaszt nyújtson be a végrehajtásért felelős szerv vezetőjéhez. Az elsőfokú bíróság szerint ennek jogalkotói indoka, hogy az esetlegesen fennálló alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményeket elsődlegesen a büntetésvégrehajtási intézetek parancsnokai kíséreljék meg orvosolni. Tekintettel arra, hogy az indítványozó nem nyújtott be panaszt a kártalanítási kérelmét megelőzően, ezért a kérelmének érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.
[7] 1.2. Az indítványozó fellebbezését a másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék alaptalannak találta és az elsőfokú döntést - annak helyes indokaira figyelemmel - a 5.Bpkf.748/2019/2. számú végzésével helybenhagyta.
[8] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 11.Bv.519/2017/31. számú elsőfokú végzése, valamint a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság 5.Bpkf.748/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint azok sértik az Alaptörvény a III. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
[9] Az indítványozó az eljáró bíróságok által kifejtett jogértelmezést alapvetően azért kifogásolta, mert álláspontja szerint önmagában abból a tényből, hogy a magyar kártalanítási szabályok megalkotását megelőzően az EJEB-hez már benyújtott kérelmet, az következik, hogy esetében az ún. átmeneti rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek viszont nem követelik meg a Bv. tv. szerinti panasz benyújtását.
[10] 2.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a támadott végzésekben kifejtett jogkövetkezmény eredményeként semmilyen kompenzációban nem részesült annak ellenére sem, hogy rendkívül hosszú időt töltött a kínzás tilalmába ütköző fogvatartási körülmények között. Emellett kifogásolta, hogy a korábban EJEB-hez benyújtott kérelmét éppen amiatt függesztették fel, hogy új hazai jogorvoslat került bevezetésre, azonban ez esetében mégsem minősült hatékonynak, ezzel pedig az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében foglalt kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát.
[11] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog kapcsán egyfelől az észszerű határidő követelményének megsértését, másfelől contra legem jogértelmezés kifejtését, illetve a bírósághoz való jog - mint részjogosítvány - megsértését kifogásolta.
[12] Az indítványozó sérelmezte, hogy - bár a kérelem elbírálására a Bv. tv. tizenöt napos (harminc nappal meghosszabbítható) ügyintézési határidőt biztosít - esetében az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás két évig tartott, mindez az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált észszerű határidőn belüli elbírálás követelményének a sérelmével járt.
[13] Az indítványozó szerint az eljáró bíróságok megsértették a tisztességes bírósági eljárásból levezethető contra legem jogértelmezés tilalmát, ugyanis a végzések indokolása az Alaptörvény 28. cikkének értelmezési klauzulájából úgy indult ki, hogy a Bv. tv. 144/B. § szerinti panasz jogintézmény bevezetésének célját vette kizárólagosan figyelembe egy másik jogintézmény, a Bv. tv. 10/A. § szerinti kártalanítási eljárás különös szabályainak alkalmazásakor, így tehát figyelmen kívül hagyta az ún. átmeneti rendelkezések rendszertani és nyelvtani értelmét, ezáltal téves következtetésre jutva.
[14] Végül az indítványozó kifejtette, hogy az említett contra legem jogértelmezés és az észszerű határidő követelményének megsértése azt eredményezte, hogy az Alaptörvény III. cikkében garantált jogainak sérelme miatt nem tud bírósághoz fordulni, azaz a kifogásolt végzések megfosztották őt a bírósághoz való hozzáférés jogától és ezzel összefüggésben a jogorvoslathoz való jogától is.
[15] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[16] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[17] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek - az alábbiak szerint - megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.
[18] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[19] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben kártalanítási kérelmet nyújtott be. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
[20] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[21] Az Alkotmánybíróság - az észszerű határidő követelménye kapcsán - utal arra, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén csupán az indítványban támadott bírósági ítélet megsemmisítése felől rendelkezhet az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alkotmánybíróság által hozható megsemmisítő döntés azonban - szükségszerű utóidejűsége következtében - már nem lehet kihatással a múltban meghozott bírósági döntés időszerűségére. Az Alkotmánybíróság utólag a bírói döntés esetleges alaptörvény-ellenességének megállapításával, illetve megsemmisítésével már nem tudja orvosolni az eljárás résztvevőinek az eljárás elhúzódásából eredő sérelmét (3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [18], [20]; 3167/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [17]).
[22] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeket annak a kifogásolása, hogy a kártalanításos ügyekben eljáró bíróságok megkövetelik az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz előzetes (vagy legalábbis a kérelemmel egyidejűleg történő) előterjesztését a folyamatos - tehát 2017. január 1. napját megelőzően indult, de azt követően is megszakítás nélkül tartó -fogvatartásban lévő elítéltek tekintetében, ha a kártalanítás iránti kérelmet 2017. január 1. napját követően terjesztik elő (lásd például: 3360/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [28]; 3246/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [22]; 3190/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [15]; 3225/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [10]; 3246/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [22]).
[23] 4. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[24] 5. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2020. november 24.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
előadó alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1349/2019.