3225/2020. (VI. 19.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék 4.Bpkf.1209/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő útján (dr. kovács Arthur ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Szegedi Törvényszék 4.Bpkf.1209/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását, és a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 16.Bv.55/2018/20. számú végzésére kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését.
[2] 1.1. A megelőző eljárásban a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) 16.Bv.55/2018/20. számú - 2019. július 4-én kelt - végzésével az indítványozó alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt előterjesztett kártalanítás iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Megállapította ugyanis, hogy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 10/A. § (6) bekezdése szerint a kártalanítás iránti igény érvényesíthetőségének előfeltétele, hogy az elítélt a Bv. tv. 144/B. § szerinti, alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panaszt nyújtson be a végrehajtásért felelős szerv vezetőjéhez. A jelen ügyben azonban sem az indítványozó, sem a jogi képviselője nem terjesztette elő a Bv. tv. 144/B. §-a szerinti panaszt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához.
[3] A bíróság utalt arra, hogy a Bv. tv. 436. §-ában foglalt átmeneti rendelkezésekben meghatározott feltételek a jelen esetben nem állnak fenn, tekintettel arra, hogy a Bv. tv. módosításának hatálybalépését (2017. január 1.) követően - a kérelem előterjesztésének időpontjában - az indítványozó folyamatosan fogvatartásban volt. Erre tekintettel esetében nem az átmenetei rendelkezések, hanem a Bv. tv. 10/A. § (6) bekezdésében meghatározott általános szabályok alapján a kártalanítási kérelem előterjesztéséhez szükséges törvényi feltétel a panasz előterjesztése.
[4] A Szegedi Törvényszék (a továbbiakban: másodfokú bíróság) a 4.Bpkf.1209/2019. számú - 2019. augusztus 6-án kelt - végzésével az elsőfokú végzést helyben hagyta. A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a tekintetben, hogy az ügyben az elítélt kártalanítási igényének elbírálásához szükséges törvényi feltétel nem áll fenn arra figyelemmel, hogy panasz előterjesztésére nem került sor. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy nem foghatott helyt az elítélt jogi képviselőjének azzal kapcsolatos érvelése, hogy a bíróságnak a panasz előterjesztésétől függetlenül legalább a 2017. január előtti fogvatartásra vonatkozóan érdemben kellett volna vizsgálnia a kártalanítási igényt. Az indítványozó ugyanis a Bv. tv. módosításának hatálybalépését követően, a kérelem előterjesztésének időpontjában is fogvatartásban volt, ezért esetében a kártalanítási igénnyel érvényesített teljes időszakra vonatkozóan az érdemi vizsgálat feltétele a panasz előterjesztése.
[5] 1.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a másodfokú bíróság végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását, és az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az indítvánnyal támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) bekezdését, és XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[6] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[7] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]).
[8] A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[9] 3.1. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság azzal, hogy a 2017. január 1-je előtti időre eső kártalanítás iránti igény érdemi vizsgálatának feltételéül támasztja az intézet parancsnokához intézett panasz meglétét, a 2017. január 1-jétől hatályos jogszabályi rendelkezést annak hatálybalépése előtti időre, visszamenőlegesen alkalmazza, megsértve a jogállamiság elvét. Az indítványozó tehát az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntések miatt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére alapított sérelmét a visszamenőleges hatályú jogalkalmazással összefüggésben állította (ebben a körben a következő alkotmánybírósági döntésekre hivatkozott: 3154/2019. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [25]; 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [32]; 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás 16]).
[10] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kiemeli, hogy következetes gyakorlata szerint nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeket annak a kifogásolása, hogy a kártalanítási ügyekben eljáró bíróságok megkövetelik az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz előzetes (vagy legalábbis a kérelemmel egyidejűleg történő) előterjesztését a folyamatos - tehát 2017. január 1. napját megelőzően indult, de azt követően is megszakítás nélkül tartó - fogvatartásban lévő elítéltek tekintetében, ha a kártalanítás iránti kérelmet 2017. január 1. napját követően terjesztik elő (lásd például: 3360/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [28]).
[11] Az indítvány ezért ebben az összefüggésben nem veti fel a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[12] 3.2. Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését a támadott bírói döntések azért sértik, mert a Szegedi Törvényszéken - amely ügyében is eljárt - 2019 márciusában megváltozott a Bv. tv. érintett rendelkezéseinek az értelmezése. Az indítványozó szerint ugyanis e bíróság korábban az olyan kártalanítás iránti kérelmeket, mint amelyet az indítványozó is előterjesztett, érdemben vizsgálta és azok alapján kártalanítást ítélt meg. A megváltozott bírósági gyakorlat következtében pedig az indítványozó hátrányosabb helyzetbe került azon kérelmezőkhöz képest, akik lényegét tekintve vele azonos tartalmú kártalanítási kérelmet nyújtottak be, de ügyüket a Szegedi Törvényszék - változatlan jogi háttér mellett - időben korábban bírálta el.
[13] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XV. cikkével összefüggésben rámutat, hogy gyakorlata szerint "a törvény előtti egyenlőség megsértésére önmagában az ítéletek ellentmondása miatt az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz nem alapítható" (3195/2016. (X. 11.) AB határozat, Indokolás [26]). Az Alkotmánybíróság következetes értelmezése szerint ugyanis "[a] bírósági jogértelmezésnek, jogalkalmazásnak közvetlenül kell valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére vezetnie, nem pedig azáltal, hogy eltér bíróságok más ügyekben hozott döntéseitől" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [15]). A hátrányos megkülönböztetés tilalma önmagában ezért nem alapozhatja meg a bírói jogértelmezés érdemi vizsgálatát, hanem az indítványozónak közvetlen alapjogi összefüggést kell igazolnia (lásd például: 3095/2016. (V. 12.) AB végzés, Indokolás [11]-[12]).
[14] Az Alkotmánybíróság ezért a bírói jogértelmezést kizárólag akkor vizsgálhatja, ha a jogértelmezésnek van alapjogi (Alaptörvényben biztosított jogi) vonatkozása. Önmagában azonban az a körülmény, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés eltér más ügyekben hozott bírói döntésektől, a bírói jogértelmezés alapjogi relevanciáját, és ezáltal a XV. cikk (1) bekezdése sérelmének a lehetőségét nem alapozza meg.
[15] Az indítvány ezért az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével összefüggésben sem veti fel a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[16] 3.3. Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróság végzésében megnyilvánuló jogértelmezés okszerűtlen és önkényes, ezért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. Az eljáró bíróságok ugyanis - az indítványozó álláspontja szerint - azzal követtek el értelmezési hibát, hogy úgy értelmezték a Bv. tv. 436. § (10) és (11) bekezdését: az azokban foglalt átmeneti rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha a (10) bekezdés a) és b) pontja egyidejűleg fennáll.
[17] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben hangsúlyozza, hogy az "Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése egy processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti" (3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [42]; 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [34]). Az Alkotmánybíróság azt is kiemeli, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).
[18] Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben nem zárta ki, hogy az önkényes (contra legem) jogalkalmazás kivételes esetben, a bírói jogértelmezés kirívó - alapjogi relevanciát elérő - hibája miatt a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének a megállapíthatóságára vezessen (vesd össze például: 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]-[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]-[40]).
[19] A jelen ügyben azonban ilyen kivételes, érdemi vizsgálatra okot adó körülmény nem merült fel. Az Alkotmánybíróság ezért nem bocsátkozott annak érdemi vizsgálatába, hogy a bíróság döntése megalapozott volt-e. Önmagában az, hogy az indítványozók az egyébként megindokolt bírósági ítélet érvelését tévesnek tartják, nem alkotmányossági kérdés. Az alkotmányjogi panaszban a tisztességes eljárás követelményeit érintő kifogások ezért nem vetnek fel olyan alaptörvény-ellenességi kételyt, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést, és nem minősülnek alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek sem.
[20] 3. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2020. május 26.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1700/2019.