A Debreceni Ítélőtábla Pf.20082/2021/3. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 252. § (2) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bek., 39. § (1) bek., 46. § (1) bek., 50. § (1) bek., 51. § (1) bek., 1995. évi CVII. törvény (Bvszt.) 28. § (3) bek., 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. §, 5. § (7) bek., 8. § (1) bek., (2) bek., 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 122. § (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. § (1) bek., 2:42. § (2) bek., 2:52. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (Veir) 27. § (1) bek., (2) bek., 42. § (10) bek.] Bírók: Gárdosi Judit, Pribula László, Répássy Árpád
Kapcsolódó határozatok:
Nyíregyházi Törvényszék P.21553/2018/17., Debreceni Ítélőtábla Pf.20287/2019/4., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20082/2021/3.*
***********
DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA
Pf.II.20.082/2021/3. szám
A Debreceni Ítélőtábla a dr. Erdei Csaba ügyvéd ügyintézése mellett eljáró Dr. Erdei Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a dr. ... jogtanácsos által képviselt ... Országos Büntetés-végrehajtási Intézet (cím) alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 5.P.21.553/2018/17. számú ítélete ellen a felperes által 18. sorszám alatt előterjesztett és 19. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ítéletet:
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500 000 (Ötszázezer) forintot, míg ezt meghaladóan helybenhagyja.
A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
Indokolás
[1] A felperes 2014. május 12. napjától 2016. június 20. napjáig a ... Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben volt fogvatartott, ezen idő alatt többször szállították azonban nyomozásra, egyéb megőrzésre, kórházi vizsgálatokra, tárgyalásokra, így nem tartózkodott az intézetben 2016. május 9. és május 23. között sem. A 2014. szeptember 15. napján kelt, az alperes rendelkezésére álló (a perben általa csatolt) igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes életét közvetlenül veszélyeztető betegségekben szenvedett, a szakvélemény a ... Büntetés-végrehajtás Központi Kórház Belgyógyászati Osztály zárójelentésének tartalmaként rögzítette, hogy a felperes maximális fizikai kímélete szükséges.
[2] Szintén az alperesi intézetben helyezték el 2015. június 8-tól 'zárkatárs neve' fogvatartottat, akit 2016. május 30. napján az IMEI-be szállítottak.
[3] 2015. szeptember 21. napjától elszállításáig 'zárkatárs neve' a felperes zárkatársa volt az alperesi intézmény Kék épülete első emeletén lévő 146. zárkában, azonban 2015. október 12. és 19., 2016. március 21. és 29. napjai között, valamint 2016. május 2. napján nem tartózkodott az alperesi intézményben.
[4] 'zárkatárs neve'-nak azon időszakban, amikor a felperessel egy zárkában volt elhelyezve, vizelet- és széklettartási problémái voltak, éjjel rendszeresen az ágyba vagy az ágy mellé ürített, majd abban aludt. Az ágynemű, zárka tisztítása csupán reggel történt meg, amelynek következtében a felperessel közös zárkában rendszeresen ürülékszag volt érezhető. A felperes elhelyezése ekként nem felelt meg a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) 122. § (1) bekezdés a) pontjában előírt higiénikus elhelyezés követelményének, az alperes azzal, hogy ezen állapotot eltűrte, nem biztosította a felperes egészséges környezethez való jogát. Az egyébként számos, együttesen az életét is közvetlenül veszélyeztető megbetegedés-ben szenvedő felperes több hónapon át rendszeresen kénytelen volt elviselni a zárkatársa székletével, vizeletével szennyezett ágynemű szagát, látványát, ilyen körülmények között való fogvatartása az Emberi Jogok Európai Egyezmény 3. cikkében deklarált embertelen és megalázó bánásmód tilalmába ütközött. Az elhelyezés e körülményei felperesnek lelki és egyben fizikai szenvedést okoztak és egészségi állapota romlásának kockázatát megnövelték.
[5] A felperessel egy zárkában elhelyezett 'zárkatárs neve' emellett rendszeresen ideges, feszült volt, állapota saját magára is veszélyessé tette, ezért kését és borotváját az alperes tudtával a felperes szekrényében tartották, saját kést nem tarthatott annak érdekében, hogy magában ne tehessen kárt. A felperessel szemben fogvatartott-társa többször agresszívan lépett fel. Mindez alkalmas volt arra, hogy a felperesben szorongást keltsen.
[6] 'zárkatárs neve' leírt magatartása, állapota nem köthető pontos időpontokhoz vagy időszakokhoz, az folyamatosan, rendszeresen visszatérően fennállt a felperessel azonos zárkában történt elhelyezésének időtartama alatt.
[7] Nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy az alperes mindezen körülmények ismeretében döntött-e 'zárkatárs neve' és a felperes egy zárkában való elhelyezéséről. A felperes ezen időszak alatt írásbeli panaszt az elhelyezésével kapcsolatosan nem terjesztett elő, írásbeli kérelmet az elhelyezés megváltoztatása érdekében az alpereshez nem nyújtott be; az alperesi alkalmazottaknak ugyanakkor szóban - utólag már nem megállapítható időpontokban - jelezte a fennálló problémákat és fogvatartott társainak is többször panaszkodott; az alperesnek ezért tudatában kellett lennie az előzőekben ismertetett körülményeknek, ennek ellenére az elhelyezés megváltoztatása iránt nem intézkedett.
[8] A felperes keresetében 5 000 000 forint sérelemdíj és perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a zárkatársa mentális, valamint széklet- és vizelettartási problémáira tekintettel a közös elhelyezéssel az alperes megsértette személyiségi jogait. Egészségi állapota rosszabbodott, a zárkatárs magatartása miatt közvetlen életveszélyben volt, az alperes a higiénikus és egészséges elhelyezés feltételeit nem biztosította. Az elhelyezéssel az alperes emberi méltóságában, egészséges környezethez való jogában sértette, egészségi állapota romlott az elhelyezéssel okozati összefüggésben.
[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, perköltség iránti igénye nem volt. Hivatkozott arra, hogy a felperes által állított körülmények nem valósak, ilyenekről a felperes bejelentésének hiányában nem bírt tudomással, így még az előadottak valósága esetén sem tudott intézkedni, felróhatóság nem terheli. A felperes egészségi állapota korábban kialakult, annak romlását felé nem jelezte.
[10] Az elsőfokú bíróság 5.P.20.510/2017/43. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet hangsúlyozta, hogy a jogszabályi felhatalmazás alapján eljáró büntetés-végrehajtási intézet intézkedései csak akkor alapoznak meg személyiségvédelmi igényt, ha olyan jogszabálysértés történt, amely egyúttal az elítélt emberi méltóságát is sértette. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. § szerint mentesül a kárért való felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. A kihallgatott tanúk vallomásainak részletes idézését követően arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az alperes felróhatóan járt el. Kiemelte, hogy a felperes nem igazolta, hogy írásban vagy szóban kérte az elhelyezése megváltoztatását; az alperes eljárt alkalmazottai semmiféle személyiségi jogot sértő magatartást nem tanúsítottak, mulasztást nem követtek el.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!