BH 1996.7.367 I. A temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló rendeletben felállított sorrend nem érinti az örökösöknek az illő eltemettetés költségeinek viselésére vonatkozó kötelezettségét [Ptk. 677. § (1) bek. a) pont, 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM r. 11. §].

II. Olyan esetben azonban, amikor a síremlék állításáról az örökösök körén kívül álló hozzátartozó határoz és ehhez az örökösök egyetértését nem kéri ki, csak a szokásos méretű és minőségű síremlék állításának költségei és csak olyan mértékben számolhatók fel, amilyen mértékben az örökhagyó emlékének megőrzését szolgálják. [Ptk. 677. § (1) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság (kijavított) ítéletével megállapította, hogy 1 db ló és 1 db lovas kocsi 1/2. része B. J. örökhagyó tulajdonát képezte, és az örökhagyó hagyatékához tartozik 55 000 forint értékben. Ebbe a követelésbe beszámított az alperes javára 52 207 forint temetési költséget, és megállapította, hogy a felpereseknek az alperessel szemben további követelése nincs. Az ítélet indokolása szerint bizonyítást nyert, hogy az alperes által időközben értékesített ló és lovas kocsi az örökhagyó és az alperes élettársi közös vagyonához tartozott, ezért az eladási ár fele a felpereseket illeti. Megállapította azonban, hogy az örökhagyó eltemettetéséről az alperes gondoskodott, aki az örökhagyót az édesapja sírjába temettette el, és síremléket is állíttatott, amely csak az örökhagyó nevét tünteti fel. Az alperes ezért az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nemcsak a temetéssel, hanem a sírkőállítással felmerült költségét is érvényesítheti hagyatéki tartozásként az örökösökkel: a felperesekkel szemben.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletnek a hagyaték megállapítására vonatkozó nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, mellőzte az ítélet rendelkező részéből a temetési költség beszámítására vonatkozó rendelkezést, és egyben kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 35 413 forintot, valamint ennek 1991. október 3. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20% kamatát. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette: az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az örökhagyó illő eltemettetésének költségei a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az örökösöket terhelik, és elfogadhatónak tartotta azt az álláspontot, hogy a temetési költségek a szokásos mértékű és minőségű síremlék állításának költségeit is magukban foglalják. Az adott esetben azonban a másodfokú bíróság "a temetési költségeket teljes egészében nem találta a felperesekre háríthatónak. Az alperes nem vitatta a felperesek azon tényállítását, hogy a temetésről az örökhagyó gyermekeivel való megbeszélés nélkül intézkedett, és így az I. rendű felperesnek már nem volt lehetősége arra, hogy édesapját szándékának megfelelőnek a családi sírhelyre temettesse. Elfogadható a felperesek azon kifogása is, hogy az alperes a felperesekkel való megbeszélés nélkül, saját elhatározásából és ízlése szerint emeltetett síremléket. A síremléken ez ideig ugyan csak az örökhagyó neve került felírásra, de a kegyeleti jog megengedi, hogy az alperes a síremléken az ugyanott nyugvó édesapja nevét is feltüntesse, ezáltal viszont a síremlék az örökhagyóhoz fűződő önálló kegyeleti jellegét elveszti." Mindezeket a körülményeket értékelve a másodfokú bíróság a síremlék 32 620 forint költségének hagyatéki teherként való érvényesítésére nem látott jogi alapot.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és az ítélet megváltoztatásával az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a síremléken csak az örökhagyó neve van feltüntetve, ezért annak költségét jogszerűen érvényesíti a felperesekkel szemben. Hivatkozott arra is, hogy a temetést megelőzően közölte a felperesekkel: az örökhagyót édesapja sírjába temetteti el, és azt a felperesek jóváhagyólag tudomásul vették.

A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, és a másodfokú ítélet helyes ténymegállapításaira tekintettel a döntést helytállónak tartották. Hivatkoztak arra, hogy az alperes a sírkőállításról és a sírkőszentelésről sem értesítette őket, és kegyeleti érzésüket sérti, hogy az örökhagyó számukra idegen sírban, idegen síremlék alatt nyugszik, amely helyzetet az alperes egyoldalú intézkedése idézte elő.