10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet

a temetőkről és a temetkezési tevékenységről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1008/1970. (IV. 12.) Korm. számú határozatának 4. pontjában kapott felhatalmazás alapján - az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjével, a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés tekintetében pedig a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendeljük.

A temetők létesítése és fenntartása

1. §

(1)[1] A települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzat (a továbbiakban: fenntartó) gondoskodik - a helyi népesedési szempontok figyelembevételével a helyi viszonyoknak és az előírásoknak megfelelő - köztemető létesítéséről, illetőleg fenntartásáról. Nem szükséges köztemetőt létesíteni, ha a városban (községben) temetkezésre alkalmas felekezeti temető van (1991: XX. tv. 18. §).

(2) Temetőfenntartónak kell tekinteni azokat a felekezeteket is, amelyek e rendelet megjelenésének napján temetőt tartanak fenn.

(3) A köztemető, illetve a felekezeti temető fenntartója köteles felekezethez való tartozásra vagy egyéb megkülönböztetésre tekintet nélkül - figyelemmel a felekezeti temetőfenntartónak az állam által is elismert vallási szokásaira - lehetővé tenni a halottak eltemetését az általa fenntartott temetőben. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a különleges rendeltetésű temetőkre (Nemzeti Panteon, hősi temetők stb.).

(4) A temetőkben polgári, valamint egyházi szertartással történő temetés egyaránt lebonyolítható.

2. §

(1)[2] Temető létesítéséről, bővítéséről, temető vagy temetőrész lezárásáról, megszüntetéséről, újra használatbavételéről a fenntartó határoz a város (község) rendezési terveinek és az illetékes állami közegészségügyi járványügyi felügyelő véleményének figyelembevételével és az érdekeltek (a temető fenntartója, kezelője) meghallgatása után.

(2) Temetőt létesíteni, vagy temetőt bővíteni csak az 1. § (1) bekezdésében megjelölt tanácsok jogosultak.

(3)[3]

3. §[4]

4. §

(1)[5] A temetőnek és létesítményeinek alkalmasnak kell lennie az elhaltak felravatalozására, gyászszertartásuk lebonyolítására és eltemetésükre - nagyobb temetőkben az elhaltak hamvait tartalmazó urnák elhelyezésére -, ugyanakkor meg kell felelnie az elhaltak iránti kegyelet igényeinek, és lehetővé kell tennie a temetkezési tevékenység, temetkezési szolgáltatás korszerű lebonyolítását.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében a temető fenntartójának biztosítani kell a temető rendeltetésszerű használatához

a) a temető megközelítéséhez szükséges utat,

b) a temető területén a bejárattól a ravatalozóhoz vezető utat, valamint a sírok megközelítéséhez szükséges útvonalakat,

c) a temető bekerítését,

d) az elhaltak felravatalozására alkalmas ravatalozót,

e) a temetőben vízvételi lehetőséget,

f) a temető területének a rendeltetésnek és helyi jellegének megfelelő módon való parkosítását,

g) szükség szerint a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló kamrát, továbbá boncoló helyiséget, orvosi szobát, kellékraktárt, öltözőt, valamint a temetőben villanyvilágítást.

5. §

(1) A temetőhöz vezető útnak és a sírok megközelítéséhez szükséges útvonalaknak fogatos-vagy gépjárművel is járhatóknak kell lenniük. Városokban az előbbiekben megjelölt utakat sármentességet biztosító burkolattal az út fenntartójának kell ellátni.

(2)[6] A temetőt tömör (tégla, kő, beton stb.) vagy áttört (vasrács, sodrony stb.) kerítéssel és mellette élősövénnyel kell körülkeríteni. A kerítés kivitelét minden esetben - a helyi viszonyoktól függően - az jegyző, a fővárosban a főjegyző írja elő.

6. §

(1) Az elhaltak felravatalozásához szükséges ravatalozó legkisebb mérete 16 m2. A 3000 vagy ennél nagyobb lélekszámú településen levő temetőben csak akkor szabad 30 m2-nél kisebb alapterületű ravatalozót építeni, ha a településen többhasználatban levő temető van és a temetőben az évenkénti temetések száma nem haladja meg a 30-at.

(2) Olyan temetőben, ahol évente 300-nál több halottat temetnek, a ravatalozóban több ravatalozóhelyiséget és a ravatalozó mellé vagy alá a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló hűtőfülkével ellátott kamrát kell létesíteni.

(3) Ahol boncolás céljára helyben vagy 20 km-es körzeten belül levő gyógyintézetben vagy más intézményben boncolóhelyiség nem áll rendelkezésre és a temetőben a temetések száma évente 100-nál több, a ravatalozóhoz legalább 12 m2 alapterületű boncolóhelyiséget, ha a temetések száma évente 300-nál több, ezenkívül legalább 6 m2 alapterületű orvosi szobát, 12 m2 alapterületnél nem kisebb kellékraktárt, továbbá öltözőt is építeni kell.

(4) A boncoló helyiség padozatát simafelületű, jól felmosható, az elcsúszást gátló, vízzáró természetű anyagból, hézagmentesen, kissé lejtősen kell kiképezni, legmélyebb pontját padló-összefolyóval kell ellátni. A keletkező szennyvizeket közüzemi csatornahálózatba kell vezetni. Ha csatornahálózat nincs, a szennyvizek elhelyezéséről (szikkasztás, ülepítés stb.) a vízügyi és az egészségügyi hatóságok által megállapított előírások szerint kell gondoskodni. A boncoló helyiséget a boncoláshoz szükséges berendezési tárgyakkal, villanyvilágítással és fűtéssel, kézmosó berendezéssel, az ablakot szúnyoghálóval kell ellátni.

7. §

Temető csak e rendeletben és az Országos Építésügyi Szabályzatban meghatározott feltételek betartásával létesíthető.

8. §[7]

Az jegyző, a fővárosban a főjegyző a temető fenntartóját a 4. § (2) bekezdésében - a temetőhöz vezető út létesítése kivételével -, valamint a 6. §-ban, továbbá az Országos Építésügyi Szabályzatban meghatározott más kötelezettségek teljesítésére is kötelezheti.

9. §[8]

Temetkezési szolgáltatások, a temetők felügyelete

10. §

(1)[9]

(2) A temetkezési szolgáltatások körébe tartoznak, különösen a temetések (hamvasztások) lebonyolítása, a temetéshez szükséges kellékek és cikkek értékesítése, eszközök kölcsönzése, a helyi és távolsági halottszállítás lebonyolítása.

(3)[10]

(4)[11] A temetők felügyelete a jegyző, a fővárosban a főjegyző hatáskörébe tartozik.

Temetés

11. §

(1) Az elhalt eltemetésére kötelezett személyekre az alábbi sorrend az irányadó:[12]

a) az elhalt együttélő házastársa, illetve a halál előtt legalább 6 hónapon át vele együttélő élettársa,

b) aki a (2) bekezdés szerint az elhalt eltemettetésére köteles,

c)[13] a Polgári Törvénykönyv 685. §-ának b) pontjában megjelölt egyéb közeli hozzátartozó és hozzátartozó.

d) akit az elhalt végrendeleti juttatásban részesített.

(2) Ha a házastárs vagy az élettárs az elhalt eltemettetéséről nem gondoskodik, akkor a temetésről az köteles gondoskodni, aki az elhaltat szerződés vagy jogszabály alapján életében köteles volt eltartani, illetve ráutaltság esetén eltartásra lett volna kötelezhető.

(3) A temetés (halottszállítás) költségei hagyatéki tartozásként az elhalt örökösét (hagyományosát) terhelik. Abban az esetben, ha hagyaték nincs, illetve a költségeket nem fedezi, az aki a temetésről gondoskodott, jogosult áthárítani az illő temetés költségeit a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettre.

(4) Az eltemetés módjára (sírba történő vagy hamvasztásos temetés) nézve az elhalt életében tett rendelkezése az irányadó. Ennek hiányában az eltemetés módját az választja meg, aki az (1) bekezdésben meghatározott sorrendben megjelölt személyek közül az eltemettetésről ténylegesen gondoskodik. Több azonos sorrendben levő személy közül a temetés módját az elhalttal együttélő személy határozza meg, ha ténylegesen gondoskodik az eltemettetésről.

(5) Ha a temetés módja tekintetében több azonos sorrendben levő személy között vita merül fel, az elhaltat elhamvasztani nem szabad, ha közülük valaki a sírba történő temetésről gondoskodik.

(6) Ha valaki az eltemetésről szerződéses kötelezettség alapján gondoskodik, a temetési mód megválasztásához - ha ezt az elhalt életében nem határozta meg - az elhalttal az elhalálozáskor együttélő közeli hozzátartozó [Ptké. 2. § (1) bek.] hozzájárulására is szükség van.

(7)[14] A vállalat csak akkor köteles az eltemetésre való jogosultságot vizsgálni, ha ezzel kapcsolatban kifogást jelentettek be.

(8) Ha az elhalt temetéséről közületi vagy társadalmi szerv saját halottjaként gondoskodik, a szervet is megilleti - a (6) bekezdésben megjelölt hozzátartozó hozzájárulásával - a temetési mód megválasztásának joga, kivéve, ha az elhalt életében írásban rendelkezett.

(9)[15] Ha az elhalt temetése közköltségen történik, a temetés módját - a külön jogszabályokban meghatározott keretek között - a temetésről, gondoskodó állami szerv választja meg.

(10) Az elhalt földbetemetéséhez megfelelő jól zárható, résmentes koporsóról annak kell gondoskodnia, aki a halottat eltemetteti.

(11) A koporsót a temetés előtt véglegesen le kell zárni.

12. §[16]

Ha valamely jogszabály a sírba történő, vagy hamvasztásos temetést hatósági engedélyhez köti, illetőleg annak egyéb feltételeit határozza meg, úgy az elhaltat csak az adott rendelkezésben foglalt előírások figyelembevételével szabad eltemetni (elhamvasztani).

13. §[17]

A halottat csak szabályszerű orvosi vizsgálat és anyakönyvezés után, az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni vagy elhamvasztani. A temetést vagy hamvasztást késői magzati halálozás esetében is csak orvosi halottvizsgálat után, az erről szóló bizonyítvány alapján szabad elvégezni. Ezeket az iratokat a vállalat őrzi meg.

14. §

(1)[18] Ahol ravatalozó illetőleg halottaskamra (továbbiakban: ravatalozó) van, a halottvizsgálat után a halottat, elvetélt vagy halott magzat holttestét, csonkolt testrészeket azonnal, de legkésőbb az elhalálozástól számított 16 órán belül a temető ravatalozójába kell szállítani. Ahol megfelelő hűtési lehetőség biztosítható, a kórházban vagy más egészségügyi intézményben boncolt halottakat 16 órán túl, de legkésőbb a halottvizsgálat befejezésétől számított 4 napon belül kell a temető ravatalozójába szállítani. A vállalat és az egészségügyi intézmény ettől eltérően is megállapodhatnak.

(2) Kivételesen mellőzni lehet a halott ravatalozóba szállítását azokból a kórházakból, amelyekben ravatalozó van és az igazgató a kórház ravatalozójában történő ravatalozáshoz hozzájárult.

(3)[19]

(4)[20] A halottat a halál beálltától számított 48 órán túl, de 72 órán belül el kell temetni, kivéve, ha

a) a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálatra vonatkozó hatályos rendelkezések alapján ettől eltérő engedélyt adott,

b) a holttestnek az eltemetésig történő hűtésére lehetőség van - ez esetben azt 48 órán túl, de 8 napon belül el kell temetni - vagy

c) a jogszabály eltérést tesz lehetővé [18. § (1) bekezdés].

15. §

(1) Más helységből szállított halottat az érkezéskor azonnal a temetőbe kell szállítani és a szállítmány ellenőrzése után a halott a szállításnál használt külső koporsóval együtt azonnal eltemethető.

(2) Ahol ravatalozó helyiség van, a halottat lakóházban vagy egyéb helyiségben ravatalozni nem szabad. Temetőn kívüli ravatalozásra és temetésre kivételesen indokolt esetben az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő adhat engedélyt.

16. §

(1) A koporsóba helyezésnél a temetkezési vállalat közreműködő dolgozói mosható köpenyt (védőruhát) kötelesek használni. A közreműködő személyek a munkavégzés után kötelesek kezüket fertőtleníteni. A munkaköpeny (védőruha) juttatásról, valamint a szükség szerinti fertőtlenítéséről - dolgozóit illetően - a temetkezési vállalat tartozik gondoskodni.

(2) A 37. § (3) bekezdésében felsorolt fertőző betegségekben elhaltakat a halottkémlés után haladéktalanul ravatalozóba kell szállítani. Ha ravatalozó nincs, azt a helyiséget, ahol a fertőző betegségben elhunyt halottat ravatalozzák, lezárva kell tartani és temetés után azonnal fertőtleníteni kell. A fertőző betegségben elhalt koporsóját a ravatalozóban felnyitni nem szabad. A hozzátartozók és halottlátogatók a koporsóval nem érintkezhetnek, ennek közvetlen közelében nem tartózkodhatnak.

(3) A halottkém köteles a fertőző betegségben elhalt eltemetésével kapcsolatos eljárására a hozzátartozóknak a részletes tájékoztatást megadni és az ellenőrzésről megfelelően gondoskodni.

A hamvasztásos temetéssel kapcsolatos külön rendelkezések

17. §[21]

(1)[22] A holttest elhamvasztásához - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - az elhalálozás helye szerint illetékes Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, fővárosi, kerületi intézetének engedélye szükséges. A halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni, hogy a holttest boncolás után vagy anélkül hamvasztható el.

(2)[23] Ha az (1) bekezdésben megjelölt szerv csak boncolás utáni hamvasztást engedélyezett, egyben intézkednie kell a kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás elvégzéséről is.

(3) A kórházban meghalt személy holttestét boncolás nélkül elhamvasztani nem szabad. Ilyen esetben a halottvizsgálati bizonyítványra a boncolást végző orvosnak kell feljegyeznie, hogy a holttest elhamvasztható.

18. §[24]

(1) A holttestet annak elhamvasztásáig - a szállítás kivételével - kötelező hűteni. Amennyiben a halotthamvasztó berendezés üzemben tartása megkívánja, a holttestet az elhalálozás időpontjától számított 72 órán túl, de legfeljebb 15 napon belül kell elhamvasztani.

(2) A hamvasztásos temetést lebonyolító (felvevő) vállalat a felravatalozás után, de legkésőbb az elhaltnak a hamvasztóba történő szállítása előtt köteles a temetésről gondoskodó hozzátartozó vagy meghatalmazottja jelenlétében számba venni a halotton levő nemesfém ékszereket és azokat a hozzátartozó vagy meghatalmazottja számára elismervény ellenében kiszolgáltatni.

19. §[25]

(1) A hamvasztás megtörténte után a hamvakat a 20. §-ban foglalt kivétellel urnába kell helyezni és az urnát le kell zárni.

(2) A hamvak kiszedésénél és urnába helyezésénél ügyelni kell a kegyeleti szempontokra.

(3) A hamvak elhelyezése előtt az urnába maradandó módon be kell ütni az elhalt nevét, a nyilvántartás sorszámát és az elhamvasztás időpontját (név, év, hó, nap).

(4)[26] A légmentesen lezárt urnát az erre a célra gyártott lefedhető kőanyag vagy e célra megfelelő más anyagból készült vázába kell helyezni és - az (5) bekezdés szerinti esetet kivéve - a hamvasztót létesítő fenntartó által fenntartott temetőben kell elhelyezni, illetőleg temetőben való elhelyezés végett az elhamvasztás megrendelője által megjelölt temetkezési szolgáltatást ellátó vállalatnak megküldeni.

(5) A hamvasztásos temetésről gondoskodó, illetőleg helyette az elhalt eltemetésére - a 11. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend alapján - kötelezett más személy részére - kívánságára - az urnát az átvétel igazolásával ki kell adni és ennek megtörténtét a nyilvántartásban is feljegyezni. Az így kiadott urna bármely olyan ingatlanon elhelyezhető vagy eltemethető, ahol a tulajdonos (kezelő) továbbá az ingatlan jogszerű használója ehhez hozzájárult és a kegyeleti igények biztosíthatók. Ezek a rendelkezések a korábban temetőben elhelyezett urnára is alkalmazhatók.

20. §[27]

(1) A hamvak az elhalt életében tett, vagy az elhamvasztásról gondoskodó rendelkezése alapján a temető arra kijelölt helyén - a kegyeleti igények betartásával - szétszórhatók.

(2) A hamvak szétszórásakor gondoskodni kell arról, hogy azok a szétszóráskor a talajjal összekeveredjenek (pl. vízbemosással).

(3) Szétszórásos temetés esetén a 19. §-ban foglaltaktól eltérően a hamvakat a szétszórás elvégzésére alkalmas urnába kell helyezni.

21. §[28]

(1)[29]

(2) A halotthamvasztóban az ország területének bármely részén meghalt személy holtteste elhamvasztható.

(3) A hamvasztóhelyiségben üzemidő alatt az üzemeltető szerv illetékes dolgozóin és a felügyeleti szervek igazolt kiküldöttein kívül más személy csak közérdekből - a hamvasztót üzemeltető szerv vezetőjének engedélyével - tartózkodhat.

Sírhelyek, sírboltok, urnafülkék használati ideje

22. §

(1)[30] A sírhely használata 25 évre, a sírbolt használata a temető fenntartójával (kezelőjével) kötött megállapodástól függően 60-100 évre terjed. A sírboltok további használatára a jegyző, a fővárosban a főjegyző adhat engedélyt.

(2) Az urnafülke és a temető fenntartója által kijelölt külön urnasírhely használata 10 évre terjed, amely a lejárat után díjfizetés mellett meghosszabbítható. A meghosszabbítás legkisebb időtartama 10 év - kivéve, ha a temető (-rész) vagy urnafülke ennél rövidebb időn belül előreláthatólag megszüntetésre kerül.

(3) Kettős sírhely használati ideje az utolsó betemetés napjától számított 25 év. A rendelet megjelenése előtt megváltott kettős sírhelyek használatára a városnak (községnek) a sírhely megváltásakor hatályban volt temetői tanácsrendeletében foglaltak az irányadók.

A temetők rendje

23. §

(1) A temetőt - nagyságától függően - sírhelytáblákra, a táblákat pedig sorokra kell osztani. A sírokat a temetőfenntartó (kezelő) évenként jelöli ki. A sírokat és a sorokat számozni kell.

(2) A 10 éven aluli halottak részére külön sírhelytáblát kell kijelölni. Ki kell jelölni olyan kisebb sírhelytáblát is, ahol a halvaszületetteket, elvetélt magzatokat és a csonkolt testrészeket temetik el. A magzatok fülé jelzőfát kell letűzni, keltezés és sorszám megjelöléssel.

(3) Az újonnan nyitott temetőkben a sírboltok és családi sírhelyek részére külön táblát kell kijelölni.

(4)[31]

(5)[32] A temető fenntartója a területileg illetékes vállalat véleményét kikérve - ilyen irányú igény esetén - tartozik a temetőben a hamvak szétszórásához megfelelő, elkülönített temetőrészt kijelölni.

24. §

(1) A temető fenntartójának (kezelőjének) a temetőről térképet (vázrajzot) kell készíteni, amelyen folyamatosan fel kell tüntetni, hogy mely sírhelytáblák, sorok, illetve sírhelyek beteltek vagy vannak más célra (pl. urnatároló létesítése) fenntartva, illetve mely területek szabadok. A térképen fel kell tüntetni az árhatóság által megállapított mindenkori sírhelydíjakat is.

(2) A temető részletes térképét, annak bejáratánál ki kell függeszteni és a változásokkal legalább félévenként ki kell egészíteni.

(3) A temető bejáratánál a közönség részére tájékoztatót kell kifüggeszteni a nyitvatartás idejéről és a temető rendjéről.

25. §[33]

(1)[34] Az elhaltakat általában az elhalálozás ideje szerint sorrendben következő sírokba kell temetni, kivéve a kettős sírhelyeket. Indokolt esetben a temető fenntartója (üzemeltetője) eltérően is rendelkezhet. Lezárt sírhelytáblába temetni nem szabad, kivéve, ha a fenntartó ettől eltérően rendelkezett. Lezárt sírhelytáblában levő sírboltokba vagy családi (kettős) sírhelyekbe azonban a tábla lezárása után is szabad halottat eltemetni. Oldalfülkés vagy sírboltszerű üreggel ellátott sírba nem szabad temetni.

(2) Sírboltba történő temetés rendjét a sírbolt-könyv határozza meg.

(3) Holttestre sírnyitási engedéllyel - a sír megfelelő mélyítésével - a temető fenntartója által meghatározott számú elhalt rátemethető. Fertőző betegségben elhaltra csak a temetést követő egy év eltelte után szabad rátemetni. A rátemethető elhaltak számát az illetékes állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő korlátozhatja.

(4) Urnát urnafülkébe elhelyezni, urnasírba temetni vagy sírhelybe rátemetni egyaránt szabad. A rátemetésnél ilyen esetben sírnyitási engedély nem szükséges, azonban ügyelni kell árra, hogy az urna a talaj szintjétől legalább 1 m mélységbe kerüljön. Az egy urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhető, valamint a temethető urnák számát a temető fenntartója (üzemeltetője) határozhatja meg. A hamvasztásos temetésről gondoskodó részére kiadott urna a 19. § (5) bekezdésében megjelölt más ingatlanon is elhelyezhető vagy eltemethető.

A temető őrzése és a kötelező nyilvántartások vezetése

26. §

(1) A temetőben, lehetőleg a temető területén lakó temetőőrt kell alkalmazni. Kisebb temetőben általában a temetőőr végzi a gondnoki, sírásói, sírgondozási és egyéb teendőket is.

(2) A ravatalozó tisztán és rendben tartása, továbbá a temetőben történő boncolásnál való segédkezés a temetőőr vagy a helyi tanács végrehajtó bizottsága által kijelölt személy kötelezettsége.

(3) A temető területén lakó temetőőrnek lehetőleg külön elkerített kertet, udvart kell rendelkezésére bocsátani, ahol állatot is tarthat. A temetőőr részére - ha vezetékes vízellátás nincs - ivóvizet szolgáltató, a közegészségügyi követelményeknek megfelelő, sírtól, szennyező helytől 40 méternél távolabb fekvő zárt kutat kell építeni. A kutat olyan helyen kell létesíteni, hogy annak vizét a sírok növényzetének öntözésére is fel lehessen használni.

(4)[35]

27. §

(1) A ravatalozóba vagy temetőbe kiszállított halottról vagy halva született gyermekről kiállított halottvizsgálati vagy halvaszületési bizonyítványt a temető gondnoknak be kell mutatni.

(2) A gondnok a halottat a betűsoros névmutatóba bejegyzi és ahol ravatalozó helyiség van, gondoskodik a ravatalozóban való elhelyezéséről és őrizetéről.

(3) Ha a temetőgondnok a halott kiszállításával kapcsolatban valamilyen rendellenességet észlel, köteles azonnal megfelelően intézkedni és községekben az ügyvezető körzeti orvost, városokban (kerületekben) városi (városi kerületi) közegészségügyi-járványügyi felügyelőt haladéktalanul értesíteni.

28. §

(1) A temető fenntartója (kezelője) minden temetőben nyilvántartó könyvet és sírbolt könyvet tartozik vezetni, továbbá a közönség számára hozzáférhető helyen panaszkönyvet tartani.

(2)[36] A nyilvántartó könyvbe minden temetést (urnaelhelyezést) időrend szerint a következő adatokkal kell bejegyezni:

folyószám, a temetés, urnaelhelyezés vagy a hamvak szétszórásának napja, az elhalt neve, születési ideje, legutolsó állandó lakcíme, az elhalálozás napja és ideje, a halál oka, a sírhelytábla, sírhelysor és sírhely (urnafülke) szám, valamint az eltemettető neve és lakcíme és a síremlékre (sírkőre) vonatkozó bejegyzések.

A nyilvántartó könyvhöz betűsoros névmutatót kell vezetni, amely az eltemetett halottak nevét és sírhelyeik pontos megjelölését tartalmazza

(3) Külön jegyzéket kell vezetni a temetőben elhelyezett halvaszületett gyermekekről. A jegyzékben fel kell tüntetni a halvaszületett anyjának nevét, az elhantolás (urnahelyezés) időpontját és a föléje tűzött jelfa sorszámát.

(4) A sírboltkönyv a sírboltban elhelyezett halottak bejegyzésére szolgál. A sírboltkönyvet a (2) bekezdésben meghatározott tartalommal kell vezetni, a sírbolt számának feltüntetésével. A sírboltkönyvbe be kell vezetni a sírbolt birtokosának a sírboltra vonatkozó rendelkezéseit is.

(5) A holttestmaradványok közös sírba helyezése esetén a (2)-(4) bekezdésekben foglaltak szerint vezetett nyilvántartókönyv rovatába a közös sírba történő helyezést, időpontjának és a közös sírnak a megjelölésével be kell jegyezni.

Síremlékek, sírboltok

29. §

(1) A síremléket szilárd alapra kell elhelyezni. A síremlék nem foglalhat el a sírhelynél nagyobb területet, magasságát - a baleseti veszély elkerülése érdekében - a temető fenntartója (kezelője) korlátozhatja.

(2) A felállítandó síremlék tervét (vázrajzát) a temető fenntartójának (kezelőjének) be kell mutatni. Szabálytalan, közízlést sértő vagy oda nem illő felírással ellátott síremléket felállítani nem szabad. Ülőhely, pad a temető fenntartó által kijelölt helyen elhelyezhető.

(3)[37] Sírbolt csak a temető fenntartójának hozzájárulásával építhető.

(4)[38] Düledező síremlékek, sírboltok helyreállítására a temető fenntartója (üzemeltetője) a létesítőt (örökösét) felhívhatja, illetőleg élet és vagyonbiztonság veszélyeztetése esetén köteles felhívni és a közvetlen veszélyhelyzetet megszüntetni. Amennyiben a síremlék sírbolt állítója ismeretlen, úgy elegendő a felhívást - a sírhely síremlék, sírbolt megjelölésével - a temető kapuján (hirdetőtábláján) 90 napra kifüggeszteni. A helyreállításról - saját költségén - a létesítő (örököse) köteles gondoskodni. Ha felhívásra a síremléket, sírboltot nem állítják helyre, az jegyző, a fővárosban a főjegyző a temető fenntartójának (üzemeltetőjének) kérelmére elrendelheti a síremlék sírbolt eltávolítását, illetőleg a sírboltba a további temetkezést eltilthatja. A sírbolt eltávolítása helyett a temető fenntartója (üzemeltetője) azt helyreállíthatja és újra értékesítheti. A kiürítésre ilyen esetben az (5)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

(5) Sírbolt eltávolítása esetén a sírboltot - sírnyitási engedéllyel - ki kell üríteni és a holttestmaradványokat -, ha a halott hozzátartozói más helyre történő átszállításról és áttemettetésről nem gondoskodnak - közös sírban kell elhelyezni, feltéve, hogy a 25 éves poriadási idő már eltelt.

(6) Ha a 25 éves poriadási idő még nem telt el, a temető fenntartója (kezelője) a más sírba való áttemettetésről gondoskodni köteles.

(7) A temető fenntartója (kezelője) a bontással, illetve a más sírba való áttemettetéssel kapcsolatos költségeit azzal szemben érvényesítheti, aki a (4) bekezdés szerint a helyreállításról köteles lenne gondoskodni.

Temetői munkák

30. §

(1) A temetőben végzendő minden munkát - kivéve a sírok gondozását és növénnyel való beültetését - be kell jelenteni a temető fenntartójának (kezelőjének).

(2) Sírok kiásását, betemetését és ezzel járó egyéb munkákat - térítés ellenében - a temetkezési vállalat, illetőleg a temető fenntartója (kezelője) végzi. Ha a temetkezési vállalat, illetőleg a temető fenntartója (kezelője) az említett munkák elvégzését nem biztosítja, azokat a hozzátartozók végzik vagy végeztetik el.

(3)[39] A sírok növénnyel díszítését, ápolását a hozzátartozók végzik, de megbízás alapján és térítés ellenében a vállalat, illetőleg a temető fenntartójának hozzájárulásával más szervezet is elvégezheti.

Temetők lezárása, kiürítése

31. §

Ha a temető vagy sírtábla, illetve kisebb temetőkben a sor megtelt, a temetőt (temetőrészt) le kell zárni - kivéve azokat a sírtáblákat, amelyekben a temetkezés folyamatosan (pl. fej-fej melletti sírokban) történik. A temető (temetőrész) lezárását hirdetményben kell közölni. A hirdetményt a temetőkapun, temetőőrházon, ravatalozón és az érintett temetőrésznél is ki kell függeszteni.

32. §

(1)[40] Ha a temető (sírtábla, sor) lezárásától a 25 éves sírhelyhasználati, illetőleg 10 éves urnasírhely használati idő eltelt, a temető fenntartója (üzemeltetője) az újbóli temetések lehetővé tétele céljából a temetőt (sírtáblát, sort) kiürítheti. A kiürítést azt megelőzően hirdetményben, továbbá 3 alkalommal legalább egy országos és egy területileg illetékes napilapban - egyházi (felekezeti) temetőnél az érdekelt egyház (felekezet) lapjában is - és a helyben szokásos módon közhírré kell tenni úgy, hogy az első közzététel a kiürítés előtt legalább hat hónappal, a továbbiak pedig kéthavonként történjenek.

(2)[41] Temető (temetőrész) kiürítését a fenntartó rendelkezése szerint kell végrehajtani. Ha a kiürítésre kerülő terület átrendezésre nem kerül, a sírok - a sírhely újraváltása esetén - a helyükön is maradhatnak. Ha a sírok eredeti helyükön nem maradhatnak, áthelyezésükről a hozzátartozók kötelesek gondoskodni.

(3)[42] Ha az elhalt hozzátartozói a kiürítéskor a holttestmaradványokat nem szállítják át más helyre, vagy a sír eredeti helyén való fenntartásáról nem gondoskodnak, a holttestmaradványokat közös sírhelyben lehet elhelyezni, vagy elhamvasztani. A csontokat közös emlékhely (ossarium) fülkéjében is el lehet helyezni. Az urnákat és a holttestmaradványokból visszamaradó hamvakat közös sírba lehet helyezni, vagy a hamvakat az arra kijelölt helyen szétszórni. A sírok eredeti helyükön is maradhatnak, azonban ilyen esetben az újratemetés megkezdése előtt a temetőt (temetőrészt) legalább 30 cm földréteggel fel kell tölteni.

(4)[43] A temető (temetőrész) kiürítésekor a síremlékkel - a temetőfenntartónak történt előzetes bejelentés után - annak létesítője - halála esetén örököse - jogosult rendelkezni. Ha a síremlék létesítője, illetőleg annak örököse a temető (temetőrész) kiürítésére megjelölt időpontig azzal nem rendelkezik, a síremléket a temető fenntartója értékesítheti; a síremlékért kapott összeget kizárólag a temető fenntartására kell fordítani. Az értékesített sírkövekből befolyó bevételről és felhasználásáról a temető fenntartója nyilvántartást köteles vezetni.

(5) Nemzeti Panteonná nyilvánított temetőben síremléket állítani, azon változtatni, illetőleg a síremléket áthelyezni vagy lebontani csak a Panteon fenntartójának hozzájárulásával szabad.

(6) Temető (temetőrész) kiürítésének engedélyezésénél, a síremlékekkel (sírboltokkal) való rendelkezési jog gyakorlásánál, a műemlékek, a műemléki jellegű és városképi jelentőségű építmények, a műemléki jelentőségű területek és környezetek védelmével kapcsolatos jogszabályi rendelkezések előírásait is be kell tartani.

33. §

(1) Ha valamely urnafülke, illetve külön urnasírhely használati ideje lejár, a temető fenntartó (kezelő) hirdetményben tartozik a hozzátartozók figyelmét a lejárat előtt legalább 6 hónappal erre felhívni. A hirdetményt ilyen esetben kizárólag az urnafülkét tartalmazó építmény, illetve az urnasírhelytábla (sor) jól látható helyén és a temető bejáratánál kell hat hónapra kifüggeszteni.

(2)[44]

34. §

(1) Ha a temető (temetőrész), sírok (sírboltok), illetve urnafülkék kiürítésére a sírhely (sírbolt) használati idejének lejárta előtt kerül sor, a holttestmaradványok, urnák, áthelyezhető síremlékek (sírkövek) áthelyezéséről annak kell gondoskodnia, akinek érdekkörében az áthelyezés szüksége felmerült.

(2) Sírbolt és át nem helyezhető síremlék esetében az (1) bekezdésben meghatározott szerv a létesítőt kártalanítani köteles. A kártalanítás módjára és mértékére, valamint érvényesítésére a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabályait kell értelemszerűen alkalmazni.

35. §[45]

A temető (temetőrész) kiürítésére és a meghirdetésre vonatkozó szabályokat egyes sírok kiürítése esetében, illetőleg akkor is alkalmazni kell, ha a kiürítésre nem a 32. § (1) bekezdésében említett célra kerül sor. Ha a temető területét más célra kívánják igénybe venni, a sírok eredeti helyükön csak akkor maradhatnak, ha a terület további használata nem kegyeletsértő.

36. §

Az elhalttal eltemetett és a sír felnyitásakor előkerült értékeket képező dolgokra (ékszerekre stb.) vonatkozóan hagyatéki eljárást kell lefolytatni, ha azok nem lesznek - a hozzátartozók kívánságára - a holttestmaradványokkal együtt újra eltemetve.

Sírnyitás

37. §

(1) A sír vagy sírbolt felnyitását az elhalt közeli hozzátartozója, vagy az kérheti, aki az eltemetésről gondoskodott. Ezt indokolt esetben a községekben a járási, városokban a városi (városi kerületi) állami közegészségügyi járványügyi felügyelő engedélyezi. A kérelemhez mellékelni kell:

a) az eltemetett halott halotti anyakönyvi kivonatát, amelyet az adatok kijegyzése után vissza kell adni,

b)[46] ha a sírnyitást kérő nem azonos az eltemettetővel, az eltemettetőnek és az elhalthoz a Polgári Törvénykönyv 685. §-ának b) pontja szerinti sorrendben közelebb álló hozzátartozónak az írásbeli hozzájárulását, illetve a sírnyitást kérő nyilatkozatát arról, hogy közelebbi hozzátartozó nincs vagy a szükséges nyilatkozatok nem szerezhetők be,

c) Budapesten a temetői főkönyvből készült és az összes szükséges adatokat magában foglaló kivonatot.

(2)[47] Temető (temetőrész) kiürítésével összefüggésben szükséges áttemettetés vagy hamvasztás céljából történő sírnyitás esetén a sírnyitási engedély az eltemettető, illetőleg bármely hozzátartozó részére - a sorrendben előbbre álló hozzátartozók hozzájárulása nélkül is megadható, ha az eltemettető, vagy a sorrendben előbbre álló hozzátartozók az áttemettetésről vagy a maradványok elhamvasztásáról nem gondoskodnak.

(3)[48] Az elhalálozástól számított öt éven belül sír (sírbolt) felnyitására csak közérdekből adható engedély. Ázsiai kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses tífuszban, hólyagos himlőben, emberi takonykórban elhaltak sírját egy éven belül csak a nyomozó hatóság által elrendelt sírnyitásnál szabad kihantolni.

37/A. §[49]

(1) Eltemetett holttest (holttestmaradványok) elhamvasztása céljából történő sírnyitást az eltemetés helye szerint illetékes állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő a 37. § (1) bekezdése szerint szükséges iratok, továbbá az elhalt halottvizsgálati bizonyítványa bejegyzései alapján engedélyezi (a továbbiakban: hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély); az engedély alapján a holttest elhamvasztható. Ha a halál nem rendkívüli módon következett be és a sírnyitás egyéb feltételei is fennállnak a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedélyt meg kell adni.

(2) Rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén - az eltemetéstől számított 25 éven belül - a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához az elhalálozás helye szerint illetékes rendőrhatóság hozzájárulása is szükséges.

(3) A hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadása ügyében történő döntéshez a halottvizsgálati bizonyítványt a kérelmezőnek kell az illetékes állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő részére rendelkezésre bocsátania. A kérelmezőnek kell gondoskodnia - az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő felhívására -a (2) bekezdés szerint szükséges rendőrhatósági hozzájárulás megszerzéséről is.

(4) Az eltemetéstől számított 25 éven túl a halál okát nem kell vizsgálni; ilyen esetben a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához halottvizsgálati bizonyítványt nem kell csatolni.

(5) Az elhalálozás helye szerint illetékes anyakönyvvezető köteles - ha az rendelkezésére áll - a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedélyezéshez a halottvizsgálati bizonyítványról hiteles másolatot adni.

(6) A hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély, illetve a halottvizsgálati bizonyítvány másolatot az kérheti, illetőleg a holttestet az hamvaszthatja el, aki a 37. § szerint a sír-(bolt) felnyitására vonatkozó engedély kérésére jogosult.

38. §

(1) A sírt a járási (városi, városi kerületi) állami közegészségügyi járványügyi felügyelő vagy megbízottja ellenőrzése mellett és utasításai szerint szabad felnyitni.

(2) A sírnyitásnál a sírnyitást végző dolgozókon kívül a hozzátartozók jelen lehetnek, de jelen kell lennie a temetkezési vállalat megbízottjának is. A sírt meleg időszakban a reggeli órákban kell felnyitni.

39. §[50]

Nyomozó hatóság által elrendelt sírnyitásnál az igazságügyi szakértőkről szóló rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

Halottszállítás engedélyezése

40. §

(1)[51] Ha a halottat (holttestmaradványt vagy a holttest részeit) külföldre kívánják szállítani, vagy ha az országon belül a helyközi halottszállítást nem a 10. § (1) bekezdésében megjelölt vállalat végzi, a szállításhoz annak az illetékes állami közegészségügyi felügyelőnek engedélye szükséges, akinek működési területéről a halottat el akarják szállítani.

(2) A kérelmet a járási (városi, városi kerületi) állami közegészségügyi járványügyi felügyelőséghez kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a szállítandó halott nevét, utolsó lakhelyét, a halált okozó betegség megnevezését, a halál napját és azoknak a helységeknek megnevezését, ahonnan és ahová a szállítás történik, a szállító jármű (a szállítás módjának) megjelölését, a szállítmány kísérőjének megnevezését.

(3) A kérelemhez csatolni kell az anyakönyvvezető által záradékolt halottvizsgálati bizonyítványt, vagy a halotti anyakönyvi kivonatot, amelyre az anyakönyvvezető rávezette, hogy a halott elszállítását nála bejelentették. A mellékelt halottvizsgálati bizonyítványt vagy halotti anyakönyvi kivonatot a kérelmező félnek a halottszállítási engedéllyel együtt ki kell adni.

(4)[52] A temetkezési vállalatnak az ázsiai kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses tífuszban, hólyagos (fekete) himlőben, emberi takonykórban elhunytak holttestét abban a helységben kell eltemetnie, ahol a halál bekövetkezett. A felsorolt betegségben elhunytak holttestének országon belüli szállítására - exhumálás esetén - csak az elhalálozástól számított egy év elteltével kerülhet sor.

41. §

(1) Ha a járási (városi, városi kerületi) állami közegészségügyi járványügyi felügyelő a halott szállítását közegészségügyi szempontból nem tartja megengedhetőnek, az engedélyt meg kell tagadni. Ázsiai kolerában, pestisben, leprában, sárga lázban, kiütéses tífuszban, hólyagos (fekete) himlőben, emberi takonykórban elhaltak holttestének szállítására engedély csak az elhalálozástól számított egy év elteltével adható.

(2) A halottszállítási engedélyt két példányban kell kiállítani. Az engedélyben a halott szállításának feltételeit is meg kell határozni. A halottszállítási engedély egyik példányát és a halottvizsgálati bizonyítványt (halotti anyakönyvi kivonatot) a halott kísérőjének kell átadni. A másik példányt a kérvényhez csatolva az irattárba kell elhelyezni. Az engedélyben megállapított halottszállítási feltételek teljesítését ellenőrizni kell.

(3) A halottszállítás engedélyezéséről - kivéve a halotthamvasztóba történő szállítás esetét - a járási (városi, városi kerületi) állami közegészségügyi járványügyi felügyelő értesíti azt az állami közegészségügyi járványügyi felügyelőséget, amelynek működési területére a halottat szállítják. Az értesítés időpontját és módját a halottszállítási engedély irattári példányára fel kell jegyezni,

42. §

(1) Ha a halottat külföldre kívánják szállítani, a szállításhoz a rendeltetési hely országa külképviseleti hatóságának (követség, konzulátus) engedélye is szükséges. A halottszállítást kérelmező köteles a külképviseleti hatóság engedélyét a szállítási engedély kiadására illetékes állami közegészségügyi járványügyi felügyelőnek bemutatni és a szállításra vonatkozó rendelkezéseket közölni.

(2) Külföldre történő halottszállításnál a holttest konzerválására vonatkozóan az érdekelt országban irányadó szabályokat kell betartani.

(3)[53] Halottnak külföldről Magyarországra való szállításához az engedélyt a magyar külképviseleti hatóság adja. Az engedélyezésnél a belföldi helyközi halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni azzal az eltéréssel, hogy a kettős koporsó használata minden esetben kötelező. A rendeltetési helyen - a temető fenntartója (üzemeltetője) értesítése alapján - az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelőség a szállítmányt ellenőrzi, a halottszállítási engedélyt bevonja és az iratokat irattárba elhelyezi.

Vegyes rendelkezések

43. §[54]

E rendelet kihirdetésével lép hatályba; hatálybalépésével a 8200-5/1964. (EüK 14.) EüM számú együttes utasítás 1-17. és 32-56. §-ai, a 112/1956. (EüK 11.) EüM számú utasítás 1-3. §-ai és 7-12. §-ai, valamint a 19/1964. (EüK 8.) EüM számú utasítás, továbbá a tanácsrendeleteknek e rendelettel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

Bondor József s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter

Dr. Szabó Zoltán s. k.,

egészségügyi miniszter