BH 2012.4.98 I. A másik EU tagállam fizetésképtelenségi eljárásban hozott határozatának végrehajthatósága, a közrendbe ütközés vizsgálata. [A tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) 40., 45. és 46. cikk, a Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) 25. és 26. cikk].

II. Külföldi határozat végrehajtása esetén először a végrehajthatóság megállapítását kell kérni, majd ezt követően külön eljárásban kérhető a végrehajtási lap (végrehajtható okirat) kiállítása. A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelmet elbíráló jogerős határozattal szemben felülvizsgálati kérelem előterjeszthető [Vht. 208. §, 209. §, 210/A. §, 44/2001/EK rendelet (Brüsszel I. rendelet) 38. cikk (1) bekezdése, 40-45. cikkek].

A Helsinki Elsőfokú Bíróság 2. Osztály L09/11365 számú, a végrehajtást kérő ellen folyamatban levő, a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet alapján főeljárásként megindított fizetésképtelenségi eljárásban a 2009. szeptember 9-én kelt "Egyoldalú ítéletben" visszavonta a végrehajtást kérő által a magyar adós részére átadott ingóságokra vonatkozó tranzakciókat és elrendelte az ingóságoknak a végrehajtást kérő csődvagyonába történő visszajuttatását, illetve ha az már nincs meg, úgy kötelezte a magyar adóst az értékük megfizetésére késedelmi kamattal együtt, továbbá a perköltség megfizetésére. A jogorvoslat lehetőségéről úgy rendelkezett, hogy akivel szemben egyoldalú ítéletet hoztak, fellebbezés útján nem kérhet jogorvoslatot, visszaszerzésért azonban folyamodhat. Ha a visszaszerzési igényt az adós az egyoldalú ítéletről való értesülésétől számított 30 napon belül írásban az ítéletet hozó elsőfokú bírósághoz benyújtja, úgy az ügyet az elsőfokú bíróság újratárgyalja. Ha nem nyújtanak be visszaszerzési igényt, az egyoldalú ítélet hatályban marad.

A végrehajtást kérő az egyoldalú ítélet alapján az elsőfokú bírósághoz 2010. január 29-én nyújtotta be a végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmét. Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú, 2010. február 18-án kelt végzésével megállapította a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendelet (Brüsszel I. rendelet) 41. cikke alapján, hogy a Helsinki Elsőfokú Bíróság határozata a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható. Ezt a végzését 2010. március 12-én vette át az adós.

Az adós a végzés ellen benyújtott fellebbezésében elsősorban arra hivatkozott, hogy részére a finn bíróság az érdemi határozatot nem kézbesítette, s emiatt jogorvoslati jogával sem élhetett. Az ítélet közlésének elmaradása olyan súlyos eljárási hiba, amely sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányának 58. § (5) bekezdésében szereplő jogorvoslathoz fűződő jogot, emiatt a határozat elismerése nyilvánvalóan ellentétes a Magyar Köztársaság közrendjével, ezért a Brüsszel I. rendelet 34. cikk (1) bekezdése értelmében a végrehajthatóvá nyilvánítást meg kellett volna tagadni. A másodfokú eljárásban kérte az eljárás felfüggesztését is, mivel a finn bíróság határozatában megjelölt jogorvoslat lehetősége csak az ítéletnek a részére történt kézbesítésével - 2010. június 4-én - nyílt meg, s a visszaszerzési igényének előterjesztésére rendelkezésre álló határidő még nem telt le, a jogorvoslati lehetőséggel pedig élni kíván. Csatolta jogorvoslati kérelmét és az annak feladását igazoló feladóvevényt, mely szerint az iratot 2010. július 5-én postára adták.

A végrehajtást kérő az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az adós nem jelölt meg a Brüsszel I. rendelet 34-35. cikkében felsorolt olyan okot, amely alapján a végrehajthatóságot megállapító határozat visszavonható lenne. A rendelet maga sem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a határozatot is kézbesíteni kell az adósnak, ezt csak az eljárást megindító irat esetén írja elő, a jogorvoslati lehetőség pedig a határozat alapján biztosított. Az adós jogorvoslati kérelme elkésett, mert a visszaszerzési igényt a 30 napos határidőn túl adta postára.

A másodfokú bíróság az adós eljárás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította és az elsőfokú végzést helybenhagyta. Tájékoztatást nyújtott arról, hogy a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, a végrehajthatóságot megállapító rendelkezés tárgyában csak felülvizsgálati kérelemmel lehet élni.

Határozatának indokolásában elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Brüsszel I. rendelet alkalmazására lehetőség van-e, figyelemmel arra, hogy a határozatot fizetésképtelenségi eljárásban hozták és a Brüsszel I. rendelet 1. cikk (2) bekezdés b) pontja szerint a rendelet nem vonatkozik csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra. Megállapította, hogy a fizetésképtelenségi eljárásról

szóló 1346/2000/EK rendelet 25. cikk (1) bekezdése a rendelet alapján meghozott határozatok végrehajtása kapcsán visszautal a Brüsszel I. rendeletre, így a finn bíróság határozatának végrehajthatóvá nyilvánítása lehetséges. A Brüsszel I. rendelet a valamely tagállamban hozott határozat végrehajthatóságát megállapító határozattal kapcsolatos jogorvoslat szabályai között a 45. cikkben utal vissza a 34. és 35. cikkeire, s kimondja, hogy a jogorvoslati eljárásban csak az ott meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza a bíróság a végrehajthatóságot megállapító határozatot. A másodfokú bíróság megállapította, hogy csak a 34. cikk 1. pontjában írt közrendbe ütközést kellett vizsgálnia, mert a többi pont alkalmazására utaló adat nem merült fel.

A másodfokú bíróság kifejtette, abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az érdemi határozat kézbesítésének elmulasztása, ezáltal a jogorvoslati lehetőség megnyíltának hiánya olyan lényeges eljárási szabálysértés-e, amely nyilvánvalóan ellentétes a Magyar Köztársaság jogrendjével.

Megállapította, hogy a közrend fogalmát a 34. cikk 1. pontja értelmében azon állam joga szerint kell vizsgálni, ahol a határozat végrehajtását kérik, tehát jelen eljárásban a magyar jog szerint. Hivatkozott az Európai Közösségek Bíróságának a közrendi záradékba ütközéssel kapcsolatosan kifejtett álláspontjára (Krombach ügy C-7/1998). Ennek értelmében a közrendi záradékba ütközés fogalma szűken értelmezendő, az csak kivételes esetekben alkalmazható. A bíróság állandó joggyakorlata alapján a közrend sérelmével jár az alapjogok vagy az általános jogelvek, különösen az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi egyezményekben szereplő jogok sérelme. Ide tartozik a tisztességes tárgyaláshoz, eljáráshoz való alapjog, melynek megsértése, s az így hozott határozat végrehajtatása elfogadhatatlan mértékben ellentétes lehet a végrehajtás szerinti állam közrendjével.

A Magyar Köztársaság Alkotmányában a tisztességes eljáráshoz való alapjog fogalmába tartozik a határozatok közlése, a velük szembeni jogorvoslat lehetőségének a biztosítása. A Brüsszel I. rendelet 42. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a végrehajthatóságot megállapító határozatot kézbesítik annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték, a végrehajtás alapjául szolgáló határozattal együtt, amennyiben azt a fél részére még nem kézbesítették.