A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20183/2011/6. számú határozata szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása (ÁLTALÁNOS szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 51. §, 78. §, 82. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40834/2010/9., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20183/2011/6.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.183/2011/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kispál Edit ügyvéd által képviselt Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (1012 Budapest, Logodi utca 22-24.) felperesnek, a dr. Ócsai József ügyvéd által képviselt alperes ellen, általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. november 17. napján meghozott, 15.G.40.834/2010/9. számú ítélete ellen, a felperes részéről 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit a per főtárgya és a kereseti illeték viselése tekintetében helybenhagyja, míg a perköltségre vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatja, és a felpereseket egyetemlegesen kötelezi 100.000 (százezer) forint perköltség megfizetésére.

Kötelezi a Magyar Államot, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 10.000 (tízezer) forint perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 36.000 (harminchatezer) forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A fogyasztóvédő szervezet felperesek a távközlési szolgáltató alperes Általános Üzleti Szabályzata "Díjszabás ... Előfizetéses ügyfelek részére" című 2. számú mellékletének 1.10. pontja, valamint a ... Üzletszabályzat "Díjszabás ... ... ügyfelek részére" elnevezésű 2. számú melléklete 2.1.2. pontja érvénytelenségének megállapítását kérték. Álláspontjuk szerint a kifogásolt kikötések azért tisztességtelenek, mert az alperes által nyújtott mobiltelefon szolgáltatás mérése másodperces időegységekben, míg számlázása 30, illetve 60 másodperces időegységekben történik, ezáltal a fogyasztók díjfizetésre kötelesek a szolgáltatás igénybevétele nélkül is. A tisztességtelenséget alátámasztó körülményként arra hivatkoztak, hogy az alperes üzleti ügyfelei másodperc alapú díjfizetési módot is választhatnak, amitől a fogyasztók el vannak zárva.

Az alperes ellenkérelmében azért kérte a kereset elutasítását, mert álláspontja szerint a szerződésből eredő jogosultságok, kötelezettségek aránya nem bomlott meg a fogyasztók terhére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felpereseket külön-külön 100.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, rendelkezett továbbá a le nem rótt illeték viseléséről is. Ítéletét a következőkkel indokolta: A 16/2003. (XII. 27.) IHM rendelet az alperest feljogosítja másodpercen kívüli számlázási egységek alkalmazására is. Mivel az alperes a 30, illetve 60 másodperces számlázási egységeket jogszabály előírásainak megfelelően alkalmazza, a támadott kikötések a Ptk. 209. § (5) - helyesen (6) - bekezdése értelmében nem minősülhetnek tisztességtelennek. A Ptk. 209. § (4) - helyesen (5) - bekezdése alapján a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre. A 93/13/EGK-Tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével is összhangban nem vizsgálható, hogy a szolgáltatás, valamint a díjazás megfeleltethető-e, és a fogyasztó mely számlázási egységhez rendelt forgalmi díjjal jár jobban vagy rosszabbul. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság mellőzte ez utóbbi körben a bizonyítást. Kiemelte, hogy a fogyasztó a szolgáltatás igénybevételének mértékétől függően, számlázási időegységenként fizet ellenszolgáltatást, és az, hogy az adott időegységű szolgáltatást milyen mértékben veszi igénybe, az ő döntésén múlik, és nincs elzárva attól, hogy az adott időegységnyi szolgáltatást teljes terjedelemben igénybe vegye. Mindezek miatt a szerződésből eredő jogosultságokat és kötelezettségeket a kifogásolt kikötések nem állapítják meg egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztók hátrányára, így azok nem minősülnek tisztességtelennek.

Az ítélet részbeni megváltoztatása, a kereset teljesítése, valamint másodlagosan a perköltség leszállítása iránt a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Az elsőfokú bíróság döntését annak megállapítása miatt támadták, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések a kifogásolt általános szerződési feltételek tekintetében nem alkalmazhatók. Hangsúlyozták, hogy a Ptk. 209. § (5) bekezdése kizárólag arra az esetre zárja ki a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását, ha a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötések világosak és érthetők. A sérelmezett általános szerződési feltételek azonban nem minősülnek ilyennek, mivel a fogyasztók több tízes számban rendelkezésre álló tarifa csomagok között nem igazodnak el, és nincsenek abban a helyzetben, hogy tudatos döntéssel a számukra legmegfelelőbbet válasszák. Kiemelték, hogy a Ptk. 209. § (4) bekezdése értelmében a kikötések tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, hogy azok nem világosak, illetve nem érthetők. Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság a felhasználási időegység és számlázási időegység között nem tett különbséget. Sérelmezték annak megállapítását is, hogy a fogyasztó döntésén múlik, milyen mértékben veszi igénybe a szolgáltatást. Ebben a körben vitatta, hogy az alperes által nyújtott szolgáltatás összevethető volna az ítéletben említett egyéb, előre meghatározott mértékű szolgáltatásokkal. Utaltak arra is, hogy tizedmásodperces mérési egységek sehol sem kerülnek alkalmazásra, ezért indokolatlan az elsőfokú bíróság tizedmásodperces számlázással kapcsolatos okfejtése. A kikötések tisztességtelenségének alátámasztására arra is hivatkoztak, hogy bár rendelkezik az alperes a másodperc alapú számlázáshoz szükséges technikai feltételekkel, ilyen számlázási módozat választásától a fogyasztókat elzárja, míg az üzleti előfizetők számára lehetővé teszi ezt.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybehagyására irányult.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés kisebb részben megalapozott.

Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálása körében a tényállást helyesen állapította meg, és a per főtárgya tekintetében az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával megalapozott döntést hozott.