BH 2006.8.270 A közszolgálati műsorszolgáltató - az egy műsorszámban közölt - egyoldalú álláspont sugárzásakor legalább utalásszerű tájékoztatást köteles adni az ellenvélemények létezéséről [1996. évi I. tv. 3. §, 23. §].

A felperes K. adóján 2003. június 22-én került adásba a V. műsorszám.

A műsorban hallható volt a K. K. műsorvezető közreműködésével készült és oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozó összeállítás, így a T. B. pedagógussal készült interjú, valamint L. I. jegyzete.

Ezen túlmenően riportok hangzottak el - többek között - az E. M. K. platformjának vezetőjével, a Jobbik Magyarországért mozgalom alelnökével, továbbá a kórház­privatizációval összefüggésben.

A műsor kapcsán érkezett bejelentés alapján az alperes vizsgálta az adásban elhangzottakat, és a 2003. szeptember 2. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperes e műsor szolgáltatásával megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 3. §-ának (2) bekezdésében és 23. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, ezért az Rttv. 112. § (1) bekezdés el pontja alapján 100 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte, oly módon, hogy állapítsa meg a bíróság azt, hogy a jogsértést nem követte el, ezért a kiszabott szankciót mellőzze.

Eljárási jogszabálysértésként jelölte meg, hogy törvénysértő módon nem gyakorolhatta nyilatkozattételi jogát. Anyagi jogszabálysértés tekintetében arra hivatkozott, hogy a műsor egyik elemében sem sértette meg az Rttv. 3. §-ának (2) bekezdését, és mindenben megfelelt a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi követelményének is.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatva megállapította, hogy a felperes által közreadott publicisztika nem volt alkalmas gyűlöletkeltésre, nem sértette meg a felperes a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, az oktatáspolitikai riportok, a párttá alakuló politikai tömegmozgalommal, valamint az egészségügyi intézmények privatizációjával kapcsolatos riportok közreadásával; ezért a felperest terhelő bírság összegét 50 000 Ft-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A kereset-elutasítás tekintetében megállapította, hogy az oktatáspolitikai műsorrészben, illetve az E. M. K. platformjának vezetőjével készült riportban a jogsértés megvalósult, az első esetben az Rttv. 3. § (2) bekezdésében, a második esetben az Rttv. 23. § (2) bekezdésében írtak megszegésével.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be.

A felperes fellebbezésében - az ítélet megváltoztatásával - kereseti kérelme teljesítését kérte. Az alperes fellebbezésében - a közigazgatási határozatban foglaltak fenntartása mellett - az ítélet megváltoztatásával a kereset teljes körű elutasítását kérte.

A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezések elbírálása során az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes keresetét az Rttv. 23. § (2) bekezdése megsértése tekintetében teljes egészében elutasította, a bírság mérséklését mellőzte, egyebekben helybenhagyta.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezése pedig részben alapos.

Az Rttv. 23. § (2) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az alperes határozatában a vizsgált napon a V. műsorban elhangzottak tekintetében négy esetben találta megállapíthatónak ezen szakasz megsértését azzal, hogy az átfogó és elfogulatlan tájékoztatás nem teljesült a műsorszolgáltató részéről.

Ezzel szemben az elsőfokú bíróság ítéletében az R. képviselőjével készített interjú kivételével akként foglalt állást, hogy a felperes három esetben nem sértette meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét.

A másodfokú bíróság a perben csatolt hangszalagok meghallgatása alapján - egyetértve az alperes álláspontjával - arra a megállapításra jutott, hogy az alperesi határozatban megjelölt valamennyi műsorrész vonatkozásában fennállt az átfogó és elfogulatlan tájékoztatás követelményének hiánya. Az R. tagjával készült interjúban a párt megvádolt képviselői nem kaptak szót, a műsorvezető nem törekedett arra, hogy átfogó képet adjon, és tájékoztatást nyújtson a felvetett kérdésköröket illetően.

A párttá alakuló politikai mozgalom vezetőjével készült interjúban elhangzottak nem voltak programtervezetnek és tervezett programról szóló tájékoztatásnak minősíthetők.

A megszólaló lényegében az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán az ellenvéleménye szerint felmerülő problémákat hangsúlyozta, egyoldalúan. A szervezet álláspontjával szemben álló vélemények ismertetése nem történt meg, illetőleg ezzel összefüggésben egyéb, további meghatározó követelmények figyelembevételére utaló nyilatkozat sem hangzott el a riporter részéről.

A kórház privatizáció kapcsán a kórháztörvényre utalással az intézkedéseket ellenző vélemények voltak hallhatók, attól eltérő állásfoglalás, és egyéb más szempontból való megközelítése az adott témának nem került műsorba. Nem törekedtek a műsor készítői arra, hogy az új törvénnyel összefüggésben esetleges várható pozitívumok, avagy várható kedvező hatások feltárása is megtörténjen.

Az oktatáspolitikai riport vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint az Rttv. 3. § (2) bekezdésén túl az Rttv. 23. § (2) bekezdésének megsértése is megállapítható.

A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság e vonatkozásban a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően, a rendelkezésre álló peradatoknak a maguk összességében és meggyőződése szerinti elbírálásával helytállóan állapította meg, hogy az oktatáspolitikai riport megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdésében írtakat. Alaptalanul hivatkozott a felperes a gyűlöletkeltés általa való mikénti értelmezésére. A perbeli esetben ugyanis nem a műsorrész büntetőjogi megítéléséről, hanem az Rttv. rendelkezéseiből fakadó jogkövetkezményekről kellett állást foglalni.

A műsorvezető megnyilatkozásai, kérdései, illetve összefoglalója pedig a műsorrész egésze szempontjából értékelve az elhangzottakat, alkalmas volt a meg is nevezett kisebbség méltóságának megsértésére, velük szemben fokozott ellenérzés, indulat (gyűlölet) keltésére. E körben az Rttv. a büntetőjognál szigorúbb követelményeket támaszt.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az oktatáspolitikai riportot illetően a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye sem teljesült.

Kiemelte, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdésében és az Rttv. 23. § (2) bekezdésében foglaltakat külön-külön kell értékelni a vizsgálat tárgyát képező műsor tekintetében, és ezek - az elsőfokú bíróság értelmezésével ellentétben - nem vonhatók össze.

A műsorszolgáltatónak kötelessége lett volna utalni az elhangzottakkal kapcsolatos ellenérvekre, a meghatározó jelentőségű tényekre, körülményekre, mert a hallgatók érdekét az szolgálja, hogy hiteles tájékoztatást kapjanak a felvetett oktatáspolitikai kérdések vonatkozásában.

A Fővárosi Ítélőtábla kifejtette, hogy a "Jegyzet" tekintetében helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor nem találta megállapíthatónak az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését. Az elsőfokú bíróság érvelésével azonban nem értett egyet, megítélése szerint a műsorszolgáltató műsorának minden esetben és minden tekintetben jogszerűnek kell lennie. Különösen igaz ez a közműsor-szolgáltatókra, a közszolgálati televízióra és rádióra. A sugárzott műsor jogszerűségét pedig a műsor tartalma alapján lehet értékelni. Egy adott összetett műsor szerkesztőinek, a riportereknek, a jegyzetíróknak, vagy a műsor egészének az irányultsága - ha mégoly közismert is - a műsor, vagy műsorrészek jogszerűségének vizsgálatakor nem lehet szempont, ha egyébként az Rttv. előírásai érvényesülnek.