BH 2003.2.70 Az apai elismerő nyilatkozat akarathiba címén nem támadható meg [Csjt. 43. §, Ptk. 199. §, 210. §].

A bíróság jogerős ítéletével a felperes apaság vélelmének megdöntése iránt előterjesztett keresetét elutasította.

Az irányadó tényállás szerint a jugoszláv állampolgárságú felperes és az I. r. alperes 1989-ben élettársi kapcsolatot létesítettek. Az I. r. alperes 1990. őszén terhes lett. 1991. január 25-én a gyámhatóságnál méhmagzat javára tett apai elismerésről készült jegyzőkönyvet vettek fel, mely közokirat szerint a személyesen megjelent felperes, aki személyazonosságát megfelelően igazolta, kijelentette, hogy az Sz. K. anyától születendő gyermeket a magáénak elismeri. A felperes a közokirat tanúsága szerint a jegyzőkönyvet felolvasás és az apai elismerő nyilatkozat jelentőségének és joghatásainak megmagyarázása után aláírta, majd az ugyancsak személyesen megjelent I. r. alperes kijelentette, hogy az apa elismerő nyilatkozatához hozzájárul, és mást nem kíván megnevezni apaként.

Az 1991. június 16-án megszületett II. r. alperes születési anyakönyvébe apaként a felperest, anyaként az I. r. alperest jegyezték be. A felperes és az I. r. alperes élettársi kapcsolata 1991. végén megszűnt.

A felperes az 1998. november 24-én előterjesztett keresetében a Csjt. 43. §-ának (2) bekezdésére alapítottan kérte az apaság vélelmének megdöntését. Arra hivatkozott, hogy apai elismerő nyilatkozatának a törvényes feltételek hiányában nincs teljes hatálya, mert a nyilatkozat megtételekor a magyar nyelvet nem ismerte, a gyámhatósági eljárásban tolmácsot nem alkalmaztak, így nem volt tisztában azzal, hogy milyen nyilatkozatot ír alá. A Csjt. 43. §-ának (5) bekezdése szerinti megtámadási határidő elmulasztásának kimentése érdekében előadta: arról, hogy a II. r. alperesre nézve apai elismerő nyilatkozatot írt alá, csak a tartási kötelezettség elmulasztása iránt ellene indított büntetőeljárás során, 1997. decemberében szerzett tudomást, keresetét ettől az időponttól számított egy éven belül terjesztette elő.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Csjt. 43. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a teljes hatályú apai elismerésen alapuló apasági vélelmet - a tartalmi valótlanságon kívül - mikor lehet megtámadni, ugyanakkor nem részletezi, hogy milyen "törvényes feltételek" hiánya esetén van erre lehetőség. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nyilvánvaló, hogy a Csjt. 37. §-ának (2)-(5) bekezdéseiben foglalt feltételek meglétének hiánya a 43. § (2) bekezdése szerinti megtámadás alapját képezheti, azonban a felperes által hivatkozott akarathiba nem tartozik a törvényes feltételek hiányának a körébe. Ezzel kapcsolatban a bíróság kiemelte, hogy a Ptk. hatálybalépéséről szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelettel a jogalkotó az 1952. évi IV. törvényt (a Csjt.-t) önálló jogággá tette, ebből pedig az következik, hogy a családjogban a Ptk. rendelkezéseit csak akkor és annyiban lehet alkalmazni, amennyiben és amikor ezt a Csjt. lehetővé teszi. Az akarathibáról, mint megtámadási okról a Csjt. tudatosan hallgat, így ez a jogcím a megtámadás alapját nem képezheti, ebből következik, hogy a felperesi megtámadás késedelme a jogvita elbírálása szempontjából nem bír jelentőséggel.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak megváltoztatását és a gyámhatósági jegyzőkönyvben foglalt apai elismerő nyilatkozata érvénytelenségének megállapítását kérte. A jogerős ítélet indokolásához kapcsolódó álláspontja szerint a családjog önálló jogágisága ellenére a Ptk., mint "lex generalis" háttérjogszabálya a Csjt.-nek, mint "lex specialis"-nak, ebből pedig az következik, hogy azokra a kérdésekre, melyekre a Csjt. kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a Ptk. szabályai az irányadóak. Hivatkozott a Ptk. 199. §-ára, mely kimondja, hogy az egyoldalú nyilatkozatokra - ha törvény kivételt nem tesz - a szerződésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az adott esetben ez azt jelenti, hogy a Csjt. 37. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilatkozat a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében írt tévedés, illetve megtévesztés jogcímén eredményesen támadható meg, a jogerős ítélet ezzel ellentétes jogi álláspontja tehát törvénysértő.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.