7/1997. (II. 28.) AB határozat
az Alkotmány és más jogszabály rendelkezéseinek értelmezésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány és más jogszabály rendelkezéseinek értelmezésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 20. § (3) bekezdése, 20/A. § (1) bekezdés a) pontja és 28. § (6) bekezdése, valamint az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 5. §-a értelmezésére irányuló indítványt visszautasítja, a mulasztásos alkotmánysértés megállapítására vonatkozó kérelmet pedig elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Somogy Megyei Bíróság indítványozó az előtte folyamatban lévő 1.Bf.433/1995/21. sz. bűnügyben a volt országgyűlési képviselő I.r. vádlottal szemben végzéssel az eljárást felfüggesztette és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésére hivatkozva az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte a képviselő mentelmi joga érvényességének megállapítása végett.
Az indítványban foglalt tényállás szerint halálos közúti baleset vétsége miatt az országgyűlési képviselő és társa ellen büntetőeljárás indult. Mivel a közúti baleset elkövetésekor (1994. április 8-án) az I.r. vádlott országgyűlési képviselő volt, az ügyben eljáró nyomozó hatóság az eljárást vele szemben felfüggesztette, és kezdeményezte mentelmi jogának felfüggesztését. A Legfőbb Ügyésznek az országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló indítványával - az Országgyűlés elnökének tájékoztatása szerint - az előző Országgyűlés nem foglalkozott, mivel a megkeresés érkeztekor, illetőleg ezt követően már nem ülésezett. Az 1994-ben választott Országgyűlés Mentelmi bizottságának álláspontja szerint pedig az ügy már nem volt tárgyalható, mivel az érintett országgyűlési képviselői megbízatása az Alkotmány 20/A. § (1) bekezdés a) pontja és a 28. § (6) bekezdése értelmében 1994. június 28-án megszűnt. Ezt követően az eljáró nyomozó hatóság elrendelte a nyomozás folytatását és az érintettek ellen az illetékes ügyészség vádat emelt. Az első fokú bíróság ítéletével a vádlottakat bűnösnek mondta ki, és büntetést szabott ki.
Az indítvány szerint a megyei bíróságnál fellebbezés folytán folyamatban lévő eljárásban a mentelmi jog fennállása tekintetében a vádhatóság és a védelem részéről olyan alkotmányjogi kérdések merültek fel, amelyek eldöntése az indítványozó álláspontja szerint az Abtv. 1. § e) és g) pontja alapján nem a perbíróság, hanem kizárólagosan az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
Az indítványozó a következő értelmezési kérdésekben kérte az Alkotmánybíróság döntését.
Az Alkotmány 20. § (3) bekezdésében, a 20/A. § (1) bekezdés a) pontjában és 28. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a képviselői jogállás megszűnésével visszamenőlegesen megszűnik-e a mentelmi jog? Amennyiben a mentelmi jog fennáll, annak felfüggesztése tárgyában az új Országgyűlés jogosult-e dönteni? Az országgyűlési képviselő jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kt.) 5. §-a analógia alapján ez ügyben alkalmazható-e, s ebben az esetben az Országos Választási Bizottság köteles-e e kérdéssel érdemben foglalkozni?
Az indítványozó a fentieken túl utalt arra, hogy a felvetett kérdésekkel összefüggésben a Be. sem rendelkezik, és e tárgykörben irányadó bírói gyakorlat sem alakult ki.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja:
1. Az Abtv. 1. §-a szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik:
a) a törvényjavaslat, a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata;
b) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata;
c) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata;
d) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása;
e) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése;
f) az állami szervek, továbbá az önkormányzat és más állami szervek, illetőleg az önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése;
g) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése;
h) eljárás mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe utal.
A 20. § kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. A 22. § (2) bekezdés pedig előírja, hogy az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia.
A 21. § határozza meg az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó eljárások tekintetében az indítványozásra jogosultak körét. E § (4) bekezdése alapján az 1. § e) pontja szerinti eljárást bárki indítványozhatja. A (6) bekezdése értelmében az 1. § g) pontja szerinti eljárást a) az Országgyűlés vagy annak állandó bizottsága, b) a köztársasági elnök, c) a Kormány vagy annak tagja, d) az Állami Számvevőszék elnöke, e) a Legfelsőbb Bíróság elnöke, f) a legfőbb ügyész indítványozhatja.
A 38. § (1) bekezdés alapján a bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügyben elbírálása során olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli.
A 49. § (1) bekezdés értelmében pedig mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
2. a) Az indítványozó az Alkotmánybíróság eljárását az Abtv. 38. § (1) bekezdésére hivatkozva kezdeményezte. Az Abtv. e rendelkezése alapján a bíró csak utólagos konkrét normakontrollra irányuló eljárást kezdeményezhet. Az indítványozó beadványában nem ilyen eljárást kezdeményezett, ugyanis abban jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének észlelését nem jelölte meg, és annak alkotmánybírósági megállapítását sem kérte.
b) Az indítványozó elsődlegesen az Alkotmány általa megjelölt rendelkezéseinek értelmezését kérte. Az Alkotmány rendelkezéseinek alkotmánybírósági értelmezésére irányuló eljárást azonban kizárólag az Abtv. 21. §-ának idézett (6) bekezdésében meghatározott szervek és személyek indítványozhatják. Az Alkotmány rendelkezései értelmezésének indítványozására a megyei bíróságot külön törvény sem jogosítja fel.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványban jelzett alkotmányértelmezéssel érdemben nem foglalkozhatott, és ezért az erre irányuló kérelmet visszautasította.
c) Az indítványozó a Kt. 5. §-ának az előtte folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatóságának megállapítását, vagyis e törvényi rendelkezések önálló értelmezését kérte.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy az Abtv. idézett 1. § a)-g) pontjában meghatározott hatáskörök, továbbá az 1. § h) pontja alapján az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések értelmében az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem pedig az Alkotmánynál alacsonyabb fokozatú jogszabályok önálló értelmezésére irányuló hatásköre nincs [pl. 35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 154.]. Ezért az Alkotmánybíróság a Kt. 5. §-a önálló értelmezésére irányuló indítványt is visszautasította.
d) Az indítványozó mulasztásos alkotmánysértés megállapítására irányuló alkotmánybírósági eljárást az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján nem kezdeményezhet, hanem azt az e törvény 21. § (4) bekezdése szerint, mint "bárki" indítványozhatja. Az Alkotmánybíróság a beadvány mulasztásos alkotmánysértést érintő részét ilyen minőségben előterjesztett indítványként vizsgálta.
Az indítvány a mulasztásos alkotmánysértés tekintetében utal az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 1. § e) pontjában meghatározott hatáskörére, konkrétan azonban nem jelölte meg azt, hogy a kifogásolt mulasztás milyen jogszabályi felhatalmazással függ össze, és hogy a jogalkotói mulasztással előidézett alkotmányellenesség milyen vonatkozásban áll fenn. Az indítvány tartalmából azonban az következik, hogy indítványozó a mulasztásos alkotmánysértés fennállását a Kt.-nek a mentelmi joggal összefüggő rendelkezései tekintetében vélelmezi.
Az Alkotmány 20. § (3) bekezdése szerint: "Az országgyűlési képviselőt - az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint - mentelmi jog illeti meg." E § (6) bekezdése alapján: "Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges." A 20/A. § (1) bekezdése értelmében: "Az országgyűlési képviselő megbízatása megszűnik: a) az Országgyűlés működésének befejezésével, b) a képviselő halálával, c) az összeférhetetlenség kimondásával, d) lemondással, e) a választójog elvesztésével."
Az Országgyűlés a Kt.-t az Alkotmány 20. § (5) és (6) bekezdése végrehajtására alkotta meg.
A Kt. 2-5. §-a rendelkezik a képviselő mentelmi jogáról.
A Kt. 2. §-a szerint "a képviselő és a volt képviselő bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ez a mentesség nem vonatkozik az államtitoksértésre, a rágalmazásra és a becsületsértésre, valamint a képviselők polgári jogi felelősségére". A Kt. e §-ában meghatározott felelősségmentesség a képviselőnek a képviselői minőségében végzett munkájára vonatkozik. Ez a jog a képviselőt és a volt képviselőt egyaránt megilleti, tehát az - a megállapított kivételek mellett - feltétlen és örök mentességet biztosít.
A Kt. 3. § (1) bekezdése értelmében: "A képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntetőeljárás-jogi kényszerintézkedést alkalmazni."
A Kt. 5. §-a így rendelkezik:
"(1) A mentelmi jog a képviselőt a megválasztása napjától illeti meg.
(2) A képviselőválasztáson jelöltként igazolt személyt a 3. §-ban szabályozott mentelmi jog szempontjából úgy kell tekinteni, mintha képviselő lenne, a mentelmi jog felfüggesztéséről azonban nem az Országgyűlés, illetőleg annak Mentelmi és összeférhetetlenségi bizottsága, hanem az Országos Választási Bizottság határoz. Az indítványt az Országos Választási Bizottság elnökéhez kell benyújtani."
A Kt. 3. § (1) bekezdésében foglalt sérthetetlenség feltételes eljárási mentességet jelent a képviselő részére. Ez a jog a Kt. 5. § (2) bekezdése értelmében a képviselőjelöltet is megilleti. A sérthetetlenség joga tehát a volt képviselőt nem illeti meg, az csak a képviselőjelöltség és a képviselői megbízatás időtartama alatt áll fenn. A Kt. a mentelmi jog fennállására, illetve megszűnésére külön szabályt nem állapít meg, de az a 2. §-ból és 3. § (1) bekezdésében foglalt előírásokból következik. A képviselőnek a Kt. 3. §-ában meghatározott feltételes eljárási mentessége a képviselői megbízatás idejére szól. A képviselői megbízatás megszűnéséről pedig az Alkotmány idézett 20/A. § (1) bekezdése rendelkezik.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kt.-vel kapcsolatban a mentelmi jog szabályozásával összefüggésben vélelmezett mulasztásos alkotmánysértés nem áll fenn, ezért az indítványt elutasította.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1092/E/1996/3.