BKv 94.

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

Ha a vádemelés előtt elrendelt letartóztatás megszüntetése miatt bejelentett ügyészségi fellebbezés elbírálásának időpontjában a gyanúsított már nincs ténylegesen fogvatartásban - mert az elrendelt letartóztatás tartama meghosszabbítás nélkül lejárt vagy az elsőfokú bíróság döntése folytán enyhébb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés hatálya alatt áll -, a végzés elleni fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsának el kell bírálnia [2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 481. § (2) bekezdés].

Amennyiben a gyanúsított letartóztatása továbbra is indokolt, úgy a másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú határozatot megváltoztatja, a letartóztatást meghosszabbítja és ismételt foganatba vételét rendeli el [Be. 279. § (2) bekezdés; 297. §; 481. § (2) és (3) bekezdés; 483. § (2) bekezdés a) pont; 579. § (3) bekezdés; 590. §, 606. § (1) bekezdés].

A vádemelés előtt elrendelt letartóztatás meghosszabbítása tárgyában a nyomozási bíró dönt [Be. 463. §, 464. § (1) bekezdés a) pont].

A meghosszabbítás tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye. A letartóztatás megszüntetése miatt bejelentett ügyészségi fellebbezés - ha a megszüntetést nem az ügyészség indítványozta - halasztó hatályú [Be. 483. § (2) bekezdés a) pont]. A halasztó hatály azonban kizárólag a kényszerintézkedést elrendelő korábbi határozatban megjelölt időtartam lejártáig áll fenn. Ha ez az időtartam letelt és az ügyészségi fellebbezés másodfokú elbírálása még nem történt meg, úgy a letartóztatás a Be. 279. § (2) bekezdés a) pontjának első fordulatában foglalt törvényi rendelkezés alapján megszűnik és a gyanúsított szabadlábra - vagy enyhébb kényszerintézkedés hatálya alá - kerül. Ezekben az esetekben a másodfokú bíróságnak az ügyészségi fellebbezésről annak a ténynek az ismeretében kell döntenie, hogy a gyanúsított már nincs fogvatartásban.

A Be. 579. § (3) bekezdése szerint a végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai megfelelően irányadók. A felülbírálat terjedelméről a Be. 590. §-a rendelkezik. A nem ügydöntő végzés felülbírálatára a törvény külön, eltérő szabályokat nem állapít meg. A végzés felülbírálatának eredményeképpen hozott másodfokú határozatokra is a Be. LXXXIV. Fejezetében foglalt rendelkezései az irányadók.

A törvény azokra az esetekre sem állapít meg eltérő szabályozást, ha a bírói engedélyes személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés tárgyában hozott határozat ellen bejelentett fellebbezést a folyamatban levő nyomozati szakban akkor kell elbírálni, amikor a gyanúsított fogvatartásának ténye megszűnt.

Nincs tehát olyan büntetőeljárási rendelkezés, amely ezekben az esetekben mentesítené a másodfokú bíróságot a fellebbezés elbírálásának kötelezettsége alól. A joghatályos ügyészségi fellebbezést tehát el kell bírálni. A másodfokú eljárásban tanácsülésen [Be. 481. § (3) bekezdés] azt kell vizsgálni, hogy a bírói engedélyes személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés megszüntetéséről az elsőfokú bíróság a törvény rendelkezéseinek helyes alkalmazásával döntött-e, avagy az ügyészségi jogorvoslatban felhozottak a megtámadott végzés megváltoztatását indokolják.

Amennyiben a tanácsülésen eljáró törvényszék másodfokú tanácsa úgy ítéli meg, hogy az elsőfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, amikor a letartóztatást megszüntette, akkor megváltoztatja az elsőfokú végzést, és maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot [Be. 606. § (1) bekezdés]. A megszüntetést kimondó végzés - törvénynek megfelelő - megváltoztatása pedig értelemszerűen szólhat a letartóztatás meghosszabbításáról és annak foganatba vételéről.

E határozat meghozatalának nem akadálya az a tény, hogy a gyanúsított ténylegesen szabadlábon van vagy bírói engedélyes személyi szabadságot érintő enyhébb kényszerintézkedés hatálya alatt áll. A fellebbezés elintézése során a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot bírálja felül és felülbírálatának terjedelmét a bejelentett (vissza nem vont) fellebbezés adja meg. A hibás elsőfokú döntés orvoslásának a másodfokú bíróság tehát csak a tényleges megváltoztatással, azaz a jogszabálynak megfelelő tartalmú döntéssel, adott esetben a letartóztatás meghosszabbításával tehet eleget. A ténybeli változás szükségszerű konzekvenciája pedig az, hogy a szabadlábon levő terhelttel szemben a letartóztatást ismét foganatba kell venni.

A másodfokú bíróságnak tehát nem szűnik meg a bírói engedélyes személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés megszüntetése tárgyában bejelentett ügyészségi fellebbezés elintézésének hatáskörébe tartozó - a jogorvoslattal vitássá tett elsőfokú döntés megváltoztatásának lehetőségét is magában foglaló - törvényes kötelezettsége annak a ténynek az alapján, hogy az elsőfokú bíróság - esetlegesen téves, jogszabályt helytelenül alkalmazó - rendelkezése alapján átmenetileg szabadlábra került a büntetőeljárás olyan terheltje, akinek egyébként fogvatartásban a helye.