EH 2006.1437 Amennyiben a munkaszerződésben kikötött határozott idő alatt a munkavállaló a munkáltatónak felróható okból nem szerzi meg a munkakörére előírt képesítést, a munkáltató nem hivatkozhat jogos érdekére az ezt követően megkötött határozott idejű munkaviszonyokra vonatkozóan [Mt. 79. § (4) bek.].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és az elsőfokú bíróság keresetének helyt adó határozata helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete az Mt. 79. § (4) bekezdésébe ütközés miatt jogszabálysértő. Az alperes nem tett eleget annak a vezérigazgatói utasításnak, ami szerint az előírt vizsgakötelezettség teljesítéséhez a munkavállaló számára legalább hat hónapot kell biztosítani, az alperes részére kilenc hónap alatt egyetlen vizsgalehetőséget sem biztosított, illetve sorozatos mulasztások terhelik. Emiatt nem hivatkozhat jogos érdekeinek védelmére. A felperes továbbá a logika szabályaiba ütköző következtetést panaszolt, helytelennek találta azt a másodfokú ítéleti következtetést, hogy a munkaviszony sorozatos meghosszabbítása nem okozta a jogos érdekeinek csorbítását, a munkahelyének elvesztése ugyanis ezt nyilvánvalóan megvalósította. Álláspontja alátámasztása céljából a BH 1999/524. számú eseti döntésre hivatkozott.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.

Az elsőfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.

Az alperes utasításban szabályozta a vállalkozói üzletág ügyfélreferens munkakörben foglalkoztatott munkavállalóinak képzési és vizsgáztatási rendjét. Eszerint - egyebek mellett - az ügyfélreferens munkakörben az új munkavállalókkal 2000. december 1-jétől három hónapra szóló határozott idejű munkaszerződést kell kötni, ezalatt a munkavállalónak részt kell vennie az előírt tanfolyamon, és eredményes vizsgát kell tennie. Az egyéb munkakörű személy is csak akkor "irányítható át" ebbe a munkakörbe, ha a vizsgát eredményesen letette.

A felperes 2001. április 27-én létesített munkaviszonyt gyakornok munkakörre a 2001. december 28-áig tartó időtartamra. Ezután a felek többször határozott időtartamú munkaviszonyról állapodtak meg.

A 2002. augusztus 29-én megkötött megállapodás szerint az alperes a felperest a 2002. szeptember 9-étől 2002. december 9-éig tartó határozott időtartamra ügyfélreferens munkakörre alkalmazta. A felperesnek e megállapodás szerint a jogviszony fennállása alatt kell teljesítenie a tanfolyamon való részvételt és a vizsgát. A vizsga és a képzés megszervezése az alperes feladatkörébe tartozott. A megállapodás a továbbiakban rögzítette, hogyha a fentiek a munkavállalónak fel nem róható okból meghiúsulnak, a felek további három hónap határozott időre munkaviszonyt hoznak létre, és a munkavállaló ezalatt köteles teljesíteni a szóban lévő kötelezettségeit. Az alperes a felperest nem iskolázta be, a felperes továbbra is az ügyfélreferens munkakörbe tartozó feladatokat látta el. Ezután a felek a munkaviszony megszűnésének napját 2003. március 9-ére, majd 2003. június 9-ére módosították.

Az alperes a 2003. június 2-ától június 6-áig tartó képzésre a felperest beosztotta, a felperes 2003. március 27-én jelezte, hogy házasságkötése miatt a képzésben ekkor nem tud részt venni, az alperes a felperes beosztását őszre halasztotta.

A felek a munkaviszony megszűnésének időpontját 2003. december 9-ére módosították. A felperes 2003. október 27-étől 2004. május 12-éig táppénzes állományban volt, 2004. május 15-én gyermeke született. A felek ismét módosították a felperes munkaviszonya megszűnésének napját 2004. május 29-ére, illetve (a szülési szabadság lejárta idejére) 2004. október 29-ére.

A felperes keresete az Mt. 79. § (2) bekezdés és a 90. § (1) bekezdés e) pont alapján a munkaviszonya határozatlan idejűként való fennállásának megállapítására irányult.

A munkaügyi bíróság a tényállásból arra következtetett, hogy az alperes nem bizonyított olyan jogos érdeket, amely a törvény [Mt. 79. § (4) bekezdés] értelmében a határozott idejű munkaviszonyok ismételt létesítését alátámasztotta volna. Az alperes továbbá nem tett eleget a szerződésben vállalt beiskolázási kötelezettségének, ezért a munkaszerződés többszöri meghosszabbítása nem törvényes érdekből történt. Ezért a munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között 2001. május 2-ától kezdődően határozatlan idejű munkaviszony áll fenn.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.

Az Mt. 79. § (4) bekezdését együttes feltételek fennállásaként értékelve a helyesnek tekintett tényállásból a másodfokú bíróság az alperes törvényes érdeke bizonyított hiányára, de arra is következtetett, hogy az alperes részéről a munkavállaló jogos érdekének csorbítása, a rendeltetésellenes joggyakorlás nem állapítható meg.

Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy a felperes a munkaszerződés feltételeinek teljesítése nélkül magasabb jövedelmet eredményező munkakörbe került. A munkaszerződések módosítása minden esetben a felperes érdekében (a vizsga letétele céljából) került sor. Az alperes a felperes veszélyeztetett terhességének ismeretében is a felperes ellátása biztosításának elérése végett hosszabbította meg a munkaszerződést. A másodfokú bíróság további álláspontja értelmében az Mt. 90. § (1) bekezdésben szabályozott védelem hiánya igen távoli, ezért konkrét érdeksérelemként nem vehető figyelembe arra is tekintettel, hogy a felperesnek 2001. április 27-étől volt határozott idejű munkaszerződése. Az új tény, hogy a felperes ismét gyermeket vár, az alperes intézkedésekor, a jogviszony megszűnésekor nem volt ismert, ezért erre az alperes nem lehetett tekintettel.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A megyei bíróság által helyesnek talált, a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes a munkaszerződésben és a vezérigazgatói utasításban lévő kötelezettségét elmulasztotta, amikor az ügyfélreferens munkakörbe kerülését követően a felperes képzését, az előírt vizsga letételét nem biztosította (2002. szeptember 9-étől 2003. június 9-éig tartó időszakok). Első ízben a felperes beiskolázása, illetve a tanfolyamon való részvétele méltányolható magánérdek (házasságkötés) miatt hiúsult meg. Ezután az alperes a felperest a táppénzes állományba kerüléséig, 2003. október 27-éig a tanfolyamra nem osztotta be. E tényállásból a másodfokú bíróság tévesen következtetett arra, hogy az alperes részéről a vezérigazgatói utasítással ellentétes magatartás nem valósult meg. Ennek megítélésénél a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem a 2003. október 27-étől kezdődő, hanem az ügyfélreferens munkakörbe kerüléstől számított, a munkaszerződésben előírt hat hónapos időtartam irányadó. Ezalatt az időszak alatt az alperes a szerződéses kötelezettségét elmulasztotta, és nem tett eleget az irányadó utasítás rendelkezéseinek. A felperesnek az ügyfélreferens munkakörre megkötött munkaszerződés alapján az volt a jogos érdeke, hogy a munkakörét az irányadó szabályok és a szerződés előírásainak betartásával lássa el. Ennek hiányában a munkaszerződést alapul véve a munkaviszonyának fennmaradásában, határozatlan időtartamúvá átalakulásában nem bízhatott.

Az elsőfokú bíróság helyesen utalt e körben arra, hogy a felperes előírt időben való beiskolázására az alperes felróható magatartása miatt nem került sor, és e magatartás hatására a felperes az említett hátrányos helyzetbe került. Az alperes nem bizonyított olyan okot, amely alapján megállapítható lenne, hogy menthető okból nem tett eleget a felperes tanfolyamon és vizsgán való részvétele biztosítására irányuló kötelezettségének. Ezt nem érinti, hogy a felperesnek mennyi volt a munkabére, és az sem, hogy az ügyfélreferens munkakör előtt, más munkakörben is határozott idejű munkaviszonya állt fenn az alperessel.

Az alperes nem hivatkozott arra, hogy az előírt vizsga eredményes letételét követően a felperessel újabb határozott idejű munkaviszonyt kívánt létesíteni, ennélfogva az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett az Mt. 90. § (1) bekezdésben előírt védelemre a felperes jogos érdeke körében [Pp. 164. § (1) bekezdés].

A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az ügyben irányadó Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

(Legf. Bír. Mfv. I. 10.568/2005. sz.)