A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20783/2011/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 247. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 337. §, 344. §, 345. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20178/2010/15., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20783/2011/6.* (ÍH 2012.168)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.783/2011/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bokor Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Baritsa Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2011. január 4. napján meghozott, 40.P.20.178/2010/15. számú ítélete ellen, az alperes részéről 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes marasztalását 6.374.000 (hatmillió-háromszázhetvennégyezer) forintra és ebből 6.000.000 (hatmillió) forint után 2007. május 3. napjától, míg 374.000 (háromszázhetvennégyezer) forint után 2007. május 7. napjától a kifizetésig járó, az elsőfokú ítéletben kitett mértékű kamatára, a felperesnek járó elsőfokú részperköltség összegét pedig 250.000 (kétszázötvenezer) forintra leszállítja. A feljegyzett kereseti illeték térítését akként rendezi, hogy az alperes 382.400 (háromszáznyolcvankétezer-négyszáz) forintot köteles az államnak felhívásra megtéríteni, míg a fennmaradó 132.400 (százharminckétezer-négyszáz) forintot az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy térítsen meg az államnak felhívásra 382.400 (háromszáznyolcvankétezer-négyszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket, a fennmaradó 271.600 (kétszázhetvenegyezer-hatszáz) forint pedig az államot terheli. Ezt meghaladóan a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Budapest ... kerületében az ún. ...-híd alatt vasúti sínpálya fut. A vasútpálya felett keresztben betonlapokkal fedett közműalagút húzódik. Ennek a vasút felőli oldalán mélyebben egy betonpadka helyezkedik el, amelyhez a vasúti felsővezeték tartókonzolját rögzítették. A felperes gyermeke, az 1991-es születésű I. D. S., 2007. május 3-án két osztálytársával a járdáról átmászott a közműalagúton és erre a betonpadkára ült ki. Egy, a közeli fáról vágott 1,6 méter hosszú bottal hozzáért a magasfeszültségű vasúti vezetékhez, aminek következtében halálos áramütést szenvedett.

A felperes végleges keresete szerint a gyermeke elvesztése folytán keletkezett 8.000.000 Ft nem vagyoni kára, valamint 374.000 Ft temetési költsége megtérítését és 2007. május 3-tól késedelmi kamat megfizetését kérte alperestől.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes gyermekének magatartása számára objektíve elháríthatatlan volt, ezért a balesetért nem felel. Másodlagosan a gyermek közrehatása miatt a felperesre terhesebb 90-10 % arányban kérte kármegosztás alkalmazását. A felperes vagyoni kárát igazolatlannak, nem vagyoni kárát pedig sérelmeihez képest eltúlzottnak tartotta. Kiemelte, hogy a felperes poszttraumás állapotában pozitív változás prognosztizálható, illetve a testi és lelki megbetegedései részben természetes kórokúak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 8.375.026 Ft és 2007. május 3. napjától késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy a balesettel érintett felsővezeték az alperes kezelésében áll. A tanúvallomások és a szakvélemény alapján arra következtetett, hogy az alperes elháríthatta volna a felperes gyermekének a magatartását. A megfelelő védő intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettségét azonban elmulasztotta. Utalt arra, hogy az alperes nem tartott a jogszabály előírásának megfelelő ellenőrzéseket, és a veszélyre figyelmeztető táblát sem helyezett ki. A bíróság a villamos-biztonságtechnikai szakértői véleményre alapozta azon álláspontját, hogy az elhunyt magatartásának lehetséges következményeit annak ellenére nem ismerhette fel, hogy villanyszerelő tagozaton folytatott középiskolai tanulmányokat. Mindezek miatt sem az alperes felelősség alóli mentesülését, sem pedig a kármegosztást indokoló helyzet fennállását nem látta megállapíthatónak. Utalt arra, hogy a számlával igazolt temetési költséget az alperes nem vitatta. Megállapította, hogy a felperes a gyermekének halálával összefüggésben egészségromlást szenvedett el. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során figyelembe vette, hogy a felperes testi-lelki tüneteiben más körülmények is közrejátszhattak. Álláspontja szerint azonban a gyermek elvesztésével és a felperes sérelmeivel a követelt 8.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés így is arányban áll.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását és elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodlagosan kármegosztás alkalmazásával mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítés összegének leszállítását kérte. Változatlan álláspontja szerint a néhai magatartásával a baleset bekövetkeztéhez - számára elháríthatatlanul - hozzájárult. Hivatkozott arra, hogy a megítélt nem vagyoni kártérítés, a felperes egészségi állapotát figyelembe véve, összegében mind a balesetkori, mind az ítélethozatal időpontjában fennálló értékviszonyokhoz képest eltúlzott. Kifogásolta, hogy a bíróság a 374.000 forintot meghaladó temetési költség megítélésével túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Késedelmi kamat fizetésére pedig álláspontja szerint legfeljebb a számla kiegyenlítésének időpontjától kezdődően kötelezhető.

A felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben az ítélet megváltoztatását akként kérte, hogy a bíróság az alperest további 5.025.016 Ft kártérítés megfizetésére kötelezze, mely esetben késedelmi kamatra csak 2011. október 26-től tart igényt. Azzal érvelt, hogy az értékviszonyokban a baleset óta bekövetkezett jelentős változások indokolttá teszik az évi 15 %-os, összesen 60 %-os inflációs ráta alkalmazásával a kereset felemelését. A fellebbezési ellenkérelme az alperes fellebbezésével érintett körben az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében vitatta a felperes által előadott körülmények változását. Kifejtette továbbá, hogy a csatlakozó fellebbezés a keresetmódosítás jogszabályi tilalmába ütközik.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés részben megalapozott, míg a csatlakozó fellebbezés alaptalan.

A Pp. 247. § (1) bekezdése kimondja, hogy a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. Ez a rendelkezés azonban az (1) bekezdés b./ pontja szerint nem zárja ki, hogy a fél a keresetét felemelhesse, vagy leszállíthassa.