ÍH 2012.168 SAJÁT JOGON ÉRVÉNYESÍTETT HOZZÁTARTOZÓI KÁRIGÉNY - ELHALT HOZZÁTARTOZÓ FELRÓHATÓ KÖZREHATÁSÁNAK FIGYELEMBEVÉTELE KIZÁRT SAJÁT JOGON ÉRVÉNYESÍTETT KÁRIGÉNY ESETÉN

A károsult saját jogán érvényesített, a hozzátartozó halálával összefüggő kárigényének elbírálása során nincs helye kármegosztás alkalmazásának azon az alapon, hogy az elhalt hozzátartozó a kár bekövetkeztében felróható magatartással közrehatott [Ptk. 337. § (1) bek., 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 345. § (1)-(2) bek., 355. § (1) bek., 360. § (1) bek.].

B. városban az ún. G.-híd alatt vasúti sínpálya fut. A vasútpálya felett keresztben betonlapokkal fedett közműalagút húzódik. Ennek a vasút felőli oldalán mélyebben egy betonpadka helyezkedik el, amelyhez a vasúti felsővezeték tartókonzolját rögzítették. A felperes gyermeke, az 1991-es születésű I. S., 2007. május 3-án két osztálytársával a járdáról átmászott a közműalagúton és erre a betonpadkára ült ki. Egy, a közeli fáról vágott 1,6 méter hosszú bottal hozzáért a magasfeszültségű vasúti vezetékhez, aminek következtében halálos áramütést szenvedett.

A felperes végleges keresete szerint a gyermeke elvesztése folytán keletkezett 8 000 000 Ft nem vagyoni kára, valamint 374 000 Ft temetési költsége megtérítését és 2007. május 3-tól késedelmi kamat megfizetését kérte alperestől.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes gyermekének magatartása számára objektíve elháríthatatlan volt, ezért a balesetért nem felel. Másodlagosan a gyermek közrehatása miatt a felperesre terhesebb 90-10% arányban kérte kármegosztás alkalmazását. A felperes vagyoni kárát igazolatlannak, nem vagyoni kárát pedig sérelmeihez képest eltúlzottnak tartotta. Kiemelte, hogy a felperes poszttraumás állapotában pozitív változás prognosztizálható, illetve a testi és lelki megbetegedései részben természetes kórokúak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 8 375 026 Ft és 2007. május 3. napjától késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy a balesettel érintett felsővezeték az alperes kezelésében áll. A tanúvallomások és a szakvélemény alapján arra következtetett, hogy az alperes elháríthatta volna a felperes gyermekének a magatartását. A megfelelő védő intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettségét azonban elmulasztotta. Utalt arra, hogy az alperes nem tartott a jogszabály előírásának megfelelő ellenőrzéseket, és a veszélyre figyelmeztető táblát sem helyezett ki. A bíróság a villamos-biztonságtechnikai szakértői véleményre alapozta azon álláspontját, hogy az elhunyt magatartásának lehetséges következményeit annak ellenére nem ismerhette fel, hogy villanyszerelő tagozaton folytatott középiskolai tanulmányokat. Mindezek miatt sem az alperes felelősség alóli mentesülését, sem pedig a kármegosztást indokoló helyzet fennállását nem látta megállapíthatónak. Utalt arra, hogy a számlával igazolt temetési költséget az alperes nem vitatta. Megállapította, hogy a felperes a gyermekének halálával összefüggésben egészségromlást szenvedett el. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során figyelembe vette, hogy a felperes testi-lelki tüneteiben más körülmények is közrejátszhattak. Álláspontja szerint azonban a gyermek elvesztésével és a felperes sérelmeivel a követelt 8 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés így is arányban áll.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását és elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodlagosan kármegosztás alkalmazásával mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítés összegének leszállítását kérte. Változatlan álláspontja szerint a néhai magatartásával a baleset bekövetkeztéhez - számára elháríthatatlanul - hozzájárult. Hivatkozott arra, hogy a megítélt nem vagyoni kártérítés, a felperes egészségi állapotát figyelembe véve, összegében mind a balesetkori, mind az ítélethozatal időpontjában fennálló értékviszonyokhoz képest eltúlzott. Kifogásolta, hogy a bíróság a 374 000 forintot meghaladó temetési költség megítélésével túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Késedelmi kamat fizetésére pedig álláspontja szerint legfeljebb a számla kiegyenlítésének időpontjától kezdődően kötelezhető.

A felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben az ítélet megváltoztatását akként kérte, hogy a bíróság az alperest további 5 025 016 Ft kártérítés megfizetésére kötelezze, mely esetben késedelmi kamatra csak 2011. október 26-től tart igényt. Azzal érvelt, hogy az értékviszonyokban a baleset óta bekövetkezett jelentős változások indokolttá teszik az évi 15%-os, összesen 60%-os inflációs ráta alkalmazásával a kereset felemelését. A fellebbezési ellenkérelme az alperes fellebbezésével érintett körben az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében vitatta a felperes által előadott körülmények változását. Kifejtette továbbá, hogy a csatlakozó fellebbezés a keresetmódosítás jogszabályi tilalmába ütközik.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés részben megalapozott, míg a csatlakozó fellebbezés alaptalan.

A Pp. 247. § (1) bekezdése kimondja, hogy a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. Ez a rendelkezés azonban az (1) bekezdés b) pontja szerint nem zárja ki, hogy a fél a keresetét felemelhesse, vagy leszállíthassa.

A felperes csatlakozó fellebbezésében előterjesztett keresetmódosítás nem ütközött tehát a keresetváltoztatás Pp. 247. §-ában szabályozott tilalmába, érdemi elbírálásának nem volt akadálya.

A perbeli jogvita alapjául szolgáló káresemény akként következett be, hogy a felperes gyermeke egy bottal a vasúti felsővezetéket megközelítette vagy megérintette, és ennek következtében halálos áramütést szenvedett. A felperes kára nem közvetlenül a balesetből származott, hanem a fia halála folytán keletkezett. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtáblának elsődlegesen az alperes kárfelelősségének kérdésében, és ennek részeként a mentesülés és a károsulti közrehatás kérdésében, ezt követően pedig a kártérítés mértéke tekintetében kellett állást foglalnia.

Nem volt vitatott a perben, hogy alperes a veszélyes üzem működéséből eredő károkért való felelősség szabályai alapján felel.

A Ptk. 345. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

A törvény idézett rendelkezése szerint az alperes a felelősség alól annak bizonyításával mentesülhetett, hogy a kár oka elháríthatatlan volt és kívül esett a fokozott veszéllyel járó tevékenysége körén. A kirendelt villamos-biztonságtechnikai szakértő véleményében részletezte, hogy az alperes milyen előírásokat sértett, amikor a védőeszközök telepítésére vonatkozó kötelezettségének teljes körűen nem tett eleget. A szakvéleményből nem volt olyan következtetés vonható, hogy a felperes gyermekéhez hasonló magatartások elhárítására alkalmas védelmi eszközök kiépítése objektíve nem volt lehetséges. A kár magasfeszültségű villamosvezeték megközelítéséből, azaz fokozott veszéllyel járó tevékenység körében keletkezett. Mindezek alapján az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes kimentéséhez szükséges konjunktív két feltétel egyike sem teljesült.