A Gyulai Törvényszék P.20045/2013/47. számú határozata. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 2. §, 54. §, 68. §, 70/A. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 141. §, 164. §, 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 1989. évi II. törvény (Et.) 2. §, 1997. évi CLVI. törvény (Kszt.) 26. §, 2011. évi CLXV. törvény (Pőtv.) 3. §, 4. §, 2011. évi CLXXV. törvény (Civil tv.) 3. §, 11. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bíró: Mucsi Erika

Ti Törvényszék

12.P.20.045/2013/47. szám

A Ti Törvényszék a Rajnainé dr. Hugyecz Ilona megyei főügyész-helyettes által képviselt Ügyész felperesnek - dr. Borbély Andrea Ügyvédi Irodája - ügyintéző: dr. Borbély Andrea ügyvéd és A képviselő által képviselt B alperes ellen társadalmi szervezet feloszlatása iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t .

A keresetet elutasítja.

Kötelezi az államot, hogy 30 nap alatt fizessen meg az alperesnek 450.000 (négyszázötvenezer) forint perköltséget.

Az állam által előlegezett 82.331,- (nyolcvankettőezer-háromszázharmincegy) forint költség az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, melyet a Szegedi Ítélőtáblához címezve 3 példányban a Ti Törvényszéknél lehet benyújtani.

Az ítélet ellen irányuló fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha

a./ a fellebbezés csak a perköltség összegére, vagy viselésére, az állam által előlegezett költségre vonatkozik,

b./ a fellebbezés csak a teljesítési határidővel, részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos,

c./ a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul,

d./ a felek ezt kérték.

A felek a./ c./ pont esetén is kérhetik tárgyalás tartását.

I n d o k o l á s .

A törvényszék a tárgyalás adatai alapján az alábbi

t é n y á l l á s t

állapítja meg:

Az elmúlt húsz év társadalmi, gazdasági eseményei súlyosan érintették az ország északi-északkeleti területeinek lakosságát, de nehéz helyzet alakult ki az ország déli dél-keleti részén is. Köztudomású, hogy a rendszerváltást követően tömegesen veszítették el a munkájukat különösen a képzetlen, többnyire az ország hátrányos területein élők, köztük jelentős számban roma származású dolgozók. A rendszerváltást követő két évtized nem hozott számukra javulást a foglalkoztatási, oktatási, lakhatási, egészségügyi és szociális körülményekben. Felnőtt egy olyan generáció, akik számára a teljes nyomor és kilátástalanság a természetes lét-állapot. Számos településen tapasztalható, hogy az állam, a helyi szervek a gazdasági nehézségek, a szükséges eszközök és megoldási lehetőségek hiánya miatt magára hagyták a településeken gyakran elkülönülten élő, halmozottan hátrányos helyzetű mélyszegénységben élő embereket.

A 90-es évektől kezdve az alacsony képzettséget igénylő munka iránti igény jelentősen szűkült, ugyanakkor a lakosságon belül a kizárólag ilyen munkára képesek aránya alig csökkent. Emiatt tovább növekedett azoknak a munkaképes korúaknak a száma, akik szinte kizárólag csak segélyekből kénytelenek élni. A reménytelenség, a lehetőségek szűkössége és a jövőkép hiánya a szegregáltan, elszegényedett lakókörnyezetben élő emberek körében elkeseredettséghez, tehetetlenséghez és olykor devianciához is vezet. A szegénység elleni szakszerű, rendszerszerű fellépés helyett a szegények elleni küzdelem jellemzi a közbeszédet és a mindennapokat, és ez nem korlátozódik a fentebbi halmozottan hátrányos helyzetű vidékre, kevésbé kiélezetten jelen van az ország sok más településén is.

A probléma Dn is évekkel ezelőtt kezdődött, néhány településszinten érzékelhető anomália körül nem egyszer ellentmondásosnak tűnő legendák alakultak ki, befolyásolva a településen kialakult hangulatot, teret engedve a kölcsönös bizalmatlanság és félelem légkörének. A községben és környékén lévő gyümölcsösöket, kerteket ismeretlen személyek dézsmálták meg, a E hegyen lévő pincéket kezdték "elhordani", ezért azok is pusztulásnak indultak. A többségi lakók véleménye szerint cigány származásúak voltak az elkövetők, míg a cigány lakosok azt állítják, hogy nem cigány vállalkozók hordták el az ott található anyagokat.

Kifogás alá esik a céltalanul tébláboló roma fiatalok tiszteletlen, együttélési normákat figyelmen kívül hagyó viselkedése, továbbá szóbeszéd tárgyát képezte egy idős, nem cigány származású lakos öngyilkossága is, mivel lábra kapott egy olyan vélemény, hogy az idős ember halálát az esetlegesen szomszédságába költöző roma családtól való félelem okozta. Összességében D közbiztonsági helyzetéről elmondható, hogy kirívóan súlyos bűncselekmények nem történtek, gyakoriak voltak azonban a kisebb súlyú vagyon elleni szabálysértések, amik az életfeltételek általános elnehezülése miatt a lakosságban fokozott ingerlékenységet váltottak ki. A korábbi évtizedekben a lakosság körében faji, etnikai alapon nem voltak ellenségeskedések, de a kisebb súlyú vagyon elleni cselekmények elszaporodása irritálóan hatott a helyi közhangulatra, a hatósági intézkedések nem bizonyultak hatásosnak. A település lakói közül többen keresték fel a polgármesteri választáson alulmaradt közéleti személyt, Ft, hogy a rendőrség munkáját segítendő, a közállapotok javítása érdekében keresse meg az alperes képviselőjét azzal a kéréssel, hogy az alperesi társadalmi szervezet tagjai jöjjenek el Dra a közrend és a közbiztonság megerősítése végett. F felkérése nyomán az alperesi egyesület 2011. március 1-jétől kezdődően két héten át fokozott járőrözést végzett a településen.

A felkérést és az alperesi járőrözést illetően a település lakossága megosztott volt. A magyar lakosság nagy része, és a cigány származású rendezett életvitelre berendezkedett családok egy része nem ellenezte az alperes fokozott jelenlétét, sőt több ember adott hangot olyan meggyőződésének, hogy az alperesi jelenlét visszaadja biztonságérzetét.

Az alperes képviselői a tevékenység megkezdése előtt felvették a kapcsolatot a rendőrséggel, bejelentették azt, hogy mikor és hol kívánnak járőrözni. Tervezett jelenlétüket tudomására hozták a helyi hatóságoknak, akik ettől nem zárkóztak el.

Az alperes tagjai a március első felében lezajlott Di jelenlét idején különböző magánházaknál voltak elszállásolva, a lakosság egy része az alperes tagjait élelmiszerrel is támogatta. Az alperes tagjai közül F maga is három-négy főt elszállásolt, házán pedig kint lógott a feloszlatott G lobogója, de a lobogó kihelyezőjének személye, illetve a kihelyezés körülményei nem ismeretesek. Az alperesi jelenlét időszakának első felében, március 6. napján a H rendezvényt szervezett. A H a rendezvény biztosítására az alperest kérte fel, aki a felkérésnek térítésmentesen eleget tett. Az alperes tagjai a rendezvény színhelyén a közbiztonságot felvigyázták, majd az ezt követő demonstrációin is jelen voltak, de közülük ott senki sem szólalt fel, és a rendezvény biztosítással együtt járó tevékenységen túlmenően egyéb szerepet nem vállalt.

Az alperes Di jelenlétének egy másik célja is volt, történetesen a helyi szervezet megalakítása. A hónap közepére megalakult a helyi szervezet, az alperes tevékenységére tovább már nem volt szükség, március 17-én az alperesi egyesület kivonult a településről.