BH 2022.12.329 A közhiteles személyi adat- és lakcímnyilvántartásban szereplő cím vélelmet keletkeztet, miszerint a polgár lakóhelye megegyezik a bejelentett lakcímével; ez a vélelem azonban megdönthető [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 25. § (1) bek., 454. § (1) bek.; 1992. évi LXVI. törvény (Nyvtv.) 5. § (2)-(3) bek., 26. § (1) bek.].

A kijelölés alapjául szolgáló eljárás

[1] A felperes a Budaörsi Járásbírósághoz benyújtott keresetében az alperessel kötött házassága felbontását kérte, egyben jelezte, hogy a járulékos kérdésekben megállapodtak az alperessel, a megállapodásban foglaltak szerint a bíróság előtt egyezséget kívánnak kötni. Keresetlevelében az alperes lakóhelyeként a B. településen található címet, míg mindkettőjük tartózkodási helyeként a T. településen található címet jelölte meg. Előadta, hogy házastársi közös lakásuk az alperes kizárólagos tulajdonát képező T.-i családi ház volt, amelyet az életközösségük 2021. augusztus 25. napján történt megszakadását követően is mind a mai napig egymástól elkülönülten, de közösen használnak, és azt a továbbiakban is megosztottan kívánják használni a jelenlegi használatnak megfelelően. A Budaörsi Járásbíróság illetékességét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 25. § (1) bekezdésére hivatkozással az alperes B.-i lakóhelyére alapította.

[2] A Budaörsi Járásbíróság az első fokon jogerőre emelkedett végzésében megállapította illetékessége hiányát és elrendelte az iratok Székesfehérvári Járásbírósághoz történő áttételét. A Pp. 25. § (1) bekezdését és 454. § (1) bekezdését idézve rámutatott, a házassági perre illetékes lehet egyrészt az a bíróság, amelynek a területén az alperes lakik, másrészt az, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye volt. Kifejtette, a Pp. rendelkezései szerinti lakóhely nem feltétlenül azonos a központi hatóság által nyilvántartott lakcímadattal, lakóhelynek az a hely minősül, ahol a felek a végleges letelepedés szándékával, életvitelszerűen élnek. Megállapította a keresetlevélből és az annak mellékleteként csatolt megállapodásból, hogy a házastársak életvitelszerűen a T.-i ingatlanban élnek gyermekeikkel, ezért az alperes lakóhelye, egyben a házastársak utolsó közös lakóhelye - amely körülmények a bíróság illetékességét megalapozhatják - a Székesfehérvári Járásbíróság illetékességi területén található, T.-n van.

[3] A Székesfehérvári Járásbíróság végzésében ugyancsak megállapította illetékessége hiányát, és az ügyet felterjesztette a Kúriára az eljáró bíróság kijelölése végett. Kifejtette: a felperes választási jogával élve az eljáró bíróság illetékességét az alperes B.-i bejelentett lakóhelyére alapította, ennek alapján pedig a perre a Budaörsi Járásbíróság az illetékes.

A Kúria döntése és jogi indokai

[4] A Kúria a fent részletezett negatív illetékességi összeütközést a Székesfehérvári Járásbíróság eljárásra történő kijelölésével szüntette meg az alábbi indokokra figyelemmel.

[5] A Pp. 24. § (1) bekezdése és 30. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a hatáskörét, valamint az illetékességét hivatalból vizsgálja, és a Pp. 174. § (1) bekezdése szerint hivatalból rendelkezik a keresetlevél áttételéről, ha a keresetlevél alapján megállapítható, hogy a per elbírálása valamely más bíróság hatáskörébe vagy illetékességébe tartozik.

[6] Arra mindkét eljárt bíróság helyesen utalt, hogy a felperes választhatott: az alperes lakóhelye mint a Pp. 25. § (1) bekezdésében meghatározott általános illetékességi ok vagy a Pp. 454. § (1) bekezdésében írt, a házastársak utolsó közös lakóhelye szerinti vagylagos illetékességi ok alapján illetékes járásbíróság előtt indítja meg a házassági bontópert. Tény, hogy a felperes keresetlevelében az általános illetékességi ok, azaz az alperes lakóhelye szerint illetékes bíróságot választotta. A Budaörsi és a Székesfehérvári Járásbíróság álláspontja abban tért el egymástól, hogy az alperes lakóhelye a T.-i. vagy a B.-i ingatlanban található. A Kúria - az alább kifejtettek szerint - a Budaörsi Járásbíróság álláspontjával ért egyet.